„Úgy sajtolhatjuk ki a legtöbb boldogságot egy élményből, ha várunk rá, élvezzük a bekövetkezését, kimutatjuk a boldogságunkat és felidézzük a kellemes emlékeket.” (Gretchen Rubin)
Ugye milyen frappáns megfogalmazás? Nekem borzasztóan tetszik! A boldogság első két szakaszáról már volt szó az „Örülj most!” című boldogságfogadalomnál, amikor arról írtam, hogy milyen jó egy-egy élményre készülni, majd természetesen az is mennyire fontos, hogy kellően átéljük azt.
Ezen a héten viszont az utolsó szakaszra szeretnék koncentrálni, mely az emlékek felidézése. Elképesztő, mennyire fontosak az emlékeink, és egy-egy szép élmény milyen élénken tud élni az ember agyában! Nem csoda, hogy sokan mondják, az emlékek idővel megszépülnek. Sokszor előfordul, hogy automatikusan a szépre emlékezünk, a rosszat az agy próbálja „törölni” a memóriából.
Ha kimondom az emlék szót, akkor azonnal eszembe jutnak a régi hosszú nyarak, amikor estig játszhattunk a szomszéd gyerekekkel a kertben, vagy nagyszüleim nyaralójában egy diófára erősített hintaágyban fekve olvasgattam a közeli könyvtárból kikölcsönzött könyveket. Olyan filmszerűek ezek az élmények, hallom a szél susogását, a madarak csicsergését, látom magam előtt a napfényben táncoló faleveleket… Sajnos azt a bizonyos diófát már kivágták, a hosszú, játékkal töltött nyaraknak vége, viszont a sok-sok emlék örökre megmarad. (És szerencsére továbbra is megyünk nagyszüleimhez a nyaralóba, csak már két gyerkőccel. :))
Az emlékek „rögzítése” számomra mindig is fontos volt, mindig is boldoggá tett. Gyerekkorom óta imádok naplót vezetni, fotóalbumokat nézegetni, mostanság pedig fotózni, albumokat készíteni, zenés slideshow-kat szerkeszteni. Számomra a folyamat ez esetben is ugyanolyan élvezetes, mint végül az eredmény. A képek, a videófelvételek és a szöveges leírások visszahozzák még a régen homályba veszett apró részleteket is!
Amióta gyerekeim vannak, ez a „hobbi” még fontosabbá vált az életemben, hiszen naplószerűen megörökítettem mindkét terhességemet, a gyerekek első évéről napi szinten vezetett babanaplót és havi lebontású fotóalbumot készítettem. Már most milyen jó végignézni, hogy mekkorák voltak, mikor elhoztuk őket a kórházból, akkor milyen lesz, mondjuk 10-20 év múlva!
A családalapítás szerintem még jobban előhozza az emberben az igényt arra, hogy megörökítse a múltat. Ösztönösen szeretnénk megmutatni majd gyermekeinknek és unokáinknak, milyen is volt az életünk, hogy így éljünk tovább bennük, mikor már nem leszünk. Az emlékeken keresztül.
Gretchen Rubin számára ez az „emlékmegőrzés” nem volt igazán fontos egészen addig, amíg nem kezdett a boldogsággal kapcsolatos kutatásaiba, és nem vált nyilvánvalóvá számára, hogy tudományos tények igazolják a pozitív élményekre emlékeztető ereklyék óriási jelentőségét. Azaz a boldog időket felidézve, a jelenben is boldogabbak leszünk! 🙂
És hogy erre milyen jól bevált praktikák vannak? Holnapra összegyűjtök pár jól bevált tippet, most pedig a bejegyzés szelleméhez híven, megyek és befejeztem azt a fotó-összeállítást, amit tesómnak és anyukámnak készítek legutóbbi közös kis mini szünidőnkről! 😉
Te is fontosnak tartod az élet szép pillanatainak dokumentálását? Neked örömet okoz a „kincstárépítés”?
Képek forrásai sorrendben: http://www.parasolscrapbooking.ca, http://www.papercraftsmag.com