Egy melengető finomság: almás-burgonyás pasztinák krémleves

Érdekes módon mindig januárban jut eszembe, hogy pasztinák krémlevest csináljak. Már osztottam meg egy receptet korábban, most viszont továbbfejlesztettem egy kicsit, és elkésztettem ezt az új, tejtermékmentes verziót, ami nagyon finom lett!

Nincs is jobb a téli hidegben egy tápláló, melengető krémlevesnél… Kiváltképp, ha kint nagy pelyhekben hull a hó!

Idén nyáron úgy döntöttem, hogy vetek pasztinákot is, mert nem mindig tud az ember hozzájutni (megjegyzem, ezt nem nagyon értem: mitől jobb a fehérrépa a pasztináknál?!). Szépen meg is nőttek, volt rá 4 hónapjuk. Bőven elég őket késő ősszel, kora télen kivenni a földből, amikor az embernek szüksége van rájuk.

Sajnos én balga módon bent felejtettem őket a földben (vagy inkább folyamatosan halogattam a kiszedésüket? talán inkább ez utóbbi…). Ezek után tegnap, mikor pasztinákra volt szükségem, eszembe jutott, hogy ki kellene menni megnézni, mit tehetek az ügy érdekében.

Beöltöztem, felszerelkeztem a kertészkesztyűvel, nagy ásóval meg kis lapáttal, és irány a pasztinákkutató expedíció!

Hiú ábránd volt azt hinni, hogy bármire is megyek az ásóval. Ugyanis a föld olyan keményre van már fagyva ilyenkor, hogy még csak bele sem tudtam vágni az ásót. Ezek után stratégiát váltottam: a kis lapáttal pici darabról darabra kezdtem kivájni a földet a gyökérzöldség körül.

Egy idő után minden bajom volt: fájt a kezem a derekam, a csuklóm, jéggé fagyott a kezem, de a pasztinák még mindig nem mozdult… Bevallom, egy idő után szinte perverz élvezetet találtam abban, hogy igenis megszerezzem magamnak azt a nyomorult gyökeret!

Ásás (vagy inkább kapirgálás) közben lelki szemeim előtt láttam, hogy hány ember volt már hasonló helyzetben az utóbbi több száz vagy akár ezer évben – amikor a tulajdon két kezével kell kikaparni az élelmet a föld alól! (Oké, azért nekem ott volt a Gardena fémlapát, gondolom az ősasszonynak még ez sem állt a rendelkezésére.)

Végül sikerült kemény 20 perc alatt kiszabadítanom két példányt, a kezem kesztyűben is teljesen kiszáradt a hidegben, a körmeim úgy gyászoltak, hogy szomorú volt rájuk pillantani… DE: megvolt a pasztinák a leveshez!

Javaslom, hogy Te inkább ne próbálkozz hasonlóval, hanem vedd meg a zöldségesnél…

Szóval mi is kell ehhez a híresen finom leveshez?

Hozzávalók:

300 g pasztinák – megpucolva, feldarabolva
300 g krumpli – megpucolva, feldarabolva
2 nagy alma – meghámozva, kimagozva, feldarabolva
1 nagy póréhagyma – vékony karikákra aprítva
3 gerezd hagyma
1-1,5 l zöldségalaplé (házi készítésű vagy bio leveskockából): én 1,5 literből készítettem, aki extra sűrűn szereti, annak elég az 1 liter
1-2 ek olívaolaj
só, bors
1 tk őrölt koriander (elhagyható, de nagyon különleges ízt ad a levesnek)
250 ml rizstejszín (vagy zabtejszín is lehet, ez esetben lehet hogy kicsit kevesebb is elegendő)

Először is egy nagy fazékban az olajon dinszteld üvegesre a póréhagymát és a fokhagyma présen átpréselt fokhagymát. Ezután dobd rá a felkockázott pasztinákot és krumplit, forgasd át, pár percig hagyd párolódni a zöldségeket.

Addig készítsd el az zöldségalaplevet, majd öntsd a fazékba. (Ha fagyasztott, akkor melegítsd föl, ha kockából készíted, akkor a csomagoláson található instrukciók szerint.) Főzd kb. 10 percig, majd dobd hozzá az almát is.

Tedd bele a koriandert, két csipet sót, bár tekerésnyi frissen őrölt borsot, és főzd alacsony lángon addig, amíg szépen meg nem puhulnak a zöldségek.

Ezután botmixerrel krémesítsd a levest és add hozzá a rizstejszínt.

Tálald zöldségchipsszel, pirított magvakkal (pl. napraforgó vagy tökmag), pirítóssal.

Jó étvágyat, jó melegedést!

ui.: A fotók elkészítésében Nagymanó volt a segítségemre, akit először arra kértem meg, hogy rólam készítsen fotókat, majd miután kiderült, hogy ehhez a feladathoz még kicsit fel kell nőnie, ráadtam a pulóveremet, és ő állt be helyettem modellnek. Nagyon ügyes volt.