Nagy levegő, felkészülni, vigyázz, kész… És a Napi Boldogság most már hivatalosan „közszemlére tétetik”!
Január óta szerkesztem a blogot, írom a bejegyzéseket, formázom az oldalakat, telepítem a bővítményeket, és végül, de nem utolsósorban kíváncsisággal vegyes félelemmel (vagy inkább rettegéssel?!) várom azt a napot, mikor végre engedélyezem a keresőmotoroknak, hogy megtalálják az oldalamat. Azaz nyilvánossá váljon a Napi Boldogság!
Már napok óta azon töprengek, mire várok még?! Miért nem teszem meg, hisz’ csak egy gombnyomás lenne az egész! Minden nap kitalálok valami jó kifogást. Még nem telepítettem spam szűrőket… Még nincs elég bejegyzésem… Még nem találtam elég jó profilképet… Még nem ellenőriztem minden egyes bejegyzést, hogy tökéletes-e a helyesírásom… Még annyi mindent ki kellene javítanom, te jó ég! Még, még, még…
Aztán nekiállok (életemben először) Nigella hagyományos családi húsleves receptjének. És mire a levest összeállítom, és mire már a fazékban rotyog, elhatározom, hogy most vagy soha! Hiszen a blog az emberrel együtt fejlődik, és persze ehhez az olvasói is hozzátesznek (nem is keveset!). Mindenki elkezdte valahol, és kizárt, hogy az ember a tökéletessel kezdje… Itt az ideje, hogy a Napi Boldogság arról szóljon, ami: örömtelibbé, derűsebbé tegye más emberek napjait.
Amikor eljön az idő, hogy az ember feltárja a „nagyközönség” előtt, amit alkotott, amin olyan soká’ dolgozott, az torkot szorongató érzés. Tudom, blogot írni nem a világ, de ha az ember beleteszi szívét és lelkét, akkor neki mégis azzá válik.
Blogoszféra olvasói, fogadjátok szeretettel a Napi Boldogságot! Én pedig rohanok a gyerekekért, mert elkésem… Megszületett az első „éles” bejegyzésem, és talán ez volt az eddigi legszemélyesebb is. Remélem, tetszeni fog Nektek, és elnézitek az esetlegesen kezdő bloggerként felmerülő hibáimat…
Legyen szép napotok!
Fotó forrása: tellingtonttouch.wordpress.com
