Ha Winter Vinecki valamit elhatároz, akkor azt meg is valósítja. Személyes mottója: „Soha ne add fel!”
Idén novemberben teljesült a vágya, és felállított két világrekordot is.
Hogy ebben mi a sokkoló? Winter csupán tizennégy éves!
Winter a világon a legfiatalabb ember, akinek minden kontinensen sikerült maratont futnia. Igen, jól olvasod, egy egész maratont, azaz 42 km-t! Minden kontinensen! 🙂
Mivel édesanyja, Dr. Dawn Estelle, is vele fut, ők az első anya és lánya páros, akinek sikerült mindezt végigcsinálnia.
Hogy mi adja számára az erőt? Miért fut egyáltalán?
Édesapja emlékéért. Michael Vinecki prosztatarákban halt meg. Az akkor kilenc éves Winter megfogadta, hogy azért fog futni, hogy pénzt gyűjtsön a halálos kór elleni harchoz. Létrehozta a Team Winter alapítványt, mely alapítása óta már több, mint 400 ezer dollárt gyűjtött össze a rákkutatás támogatására.
Úgy döntött, hogy édesapjáért, és mindazokért, akik prosztatarákban haltak meg, Guiness világrekordot állít föl.
Számos versenyen nem indulhatott kora miatt, de ez sem térítette el céljától. Olyan versenyeket keresett, ahol kora nem jelentett akadályt.
A mai napig minden egyes versenyen kapott trófeáját egy prosztatarák betegnek ajándékozza, hogy ezzel demonstrálja, miért is küzd valójában.
Voltak olyan maratonok, melyek kiemelkedően megerőltetőnek bizonyultak, mint például a perui Inca Trail maraton, ahol meredek hegyi ösvényeken, több mint 2600 méter magasan futnak a versenyzők. Ez a világ egyik legkeményebb futóversenye. Winter a nők között elsőként, összességében pedig negyedikként végzett a versenyen!
Íme, a „kipipált” maratonok listája:
Észak-Amerika: The Eugene Marathon: Eugene, Oregon – 2012. április
Afrika: The Amazing Masaii Marathon: Kenya – 2012. szeptember (női kategóriában 3. helyet ért el)
Antarktisz: Marathon Tours Antarctica: King George Island – 2013. április (a valaha indult legfiatalabb versenyző, 3. hely női kategóriában)
Dél-Amerika: Cuzco, Peru – 2013. június (1. hely női kategóriában, 4. helyezett összetettben)
Ázsia: Sunrise to Sunset Marathon: Mongólia, 2013. augusztus (2. helyezett női kategóriában)
Óceánia: The Great Barrier Island Wharf to Wharf Marathon: Új-Zéland, 2013. október
Európa: The Athen’s Classic Marathon: Athén, Görögország, 2013. november
Winter egyébként ötéves kora óta (!) versenyszerűen triatlonozik, édesapja halála előtt többször is futottak együtt 5 és 10 km-es versenyeken. Így a sportos életmód és a kitartás már a családban bekövetkezett tragédia előtt is az élete része volt.
2010-ben és 2011-ben ő lett az év ironkid versenyzője.
Winter következő célja, hogy részt vehessen a 2018-as Téli Olimpián, síakrobatika számban, ezért jelenleg a maratonok futása és a tanulás mellett fő elfoglaltságként az Olimpiára felkészítő csapatban edz Utah államban. (A Stanford Egyetem által működtetett online középiskola diákja.) Ezen kívül azt az ambíciózus célt tűzte ki maga elé, hogy Nyári Olimpián is indulna, triatlonban vagy futásban (kétszeres országos triatlon bajnok a korosztályában).
Ahhoz, hogy Winter ilyen teljesítményeket nyújtson, és ennyi mindennel foglalkozzon egyszerre, sajnos sok mindenről le kell mondania. De saját bevallása szerint egyrészt kárpótolja a sportok szeretete, másrészt pedig hajtja előre a vágy, hogy minél többet tehessen a prosztatarák elleni harcban.
Egyik ámulatból estem a másikba, ahogyan Winter történetével megismerkedtem a róla írt cikkek és persze honlapja révén. Őrült akarat és hihetetlen tehetség szorult ebbe a lányba – az édesapja tényleg büszke lehetne rá! Biztos vagyok benne, hogy ezeket az eredményeket soha nem érte volna el, ha nincs az a végtelen szeretet, melyet iránta érez.
Ez a történet számomra nagyon inspiráló, ugyanakkor nagyon szomorú is. Egy biztos: le a kalappal Winter előtt! 🙂
Fotók forrásai sorrendben: runnersworld, teamwinter, huffingtonpost
