Újabb fogadalom, ami – látszólag – nem okoz számomra borzasztó nehézséget. Ugyanis imádok rendszerezni, szelektálni, szortírozni, szanálni és rendezkedni. Kicsit rendmániás vagyok, na! Viszont ott van a másik énem, aki ha fáradt, akkor ledobja a földre a ruháit, aki időhiánytól küszködve egy-egy „kiemelt” helyen kacathalmokat gyarapít (amiket persze sokkal hosszadalmasabb utólag felszámolni, mintha már eredetileg a helyére raktam volna az adott tárgyakat).
Sajna két kisgyerek mellett a rendmánia nem éppen előnyös, mert az ember folyamatosan frusztrált, hiszen sosincs szép rend, mindenhol játékok, ledobott gyerekruhák hevernek. Ha egy fél napig nem foglalkozom a rendcsinálással, akkor a konyhában is hadi állapotok dúlnak. Nem tehetek róla, de zavar, ha mindenfelé kacatok gyűlnek, kibontatlan levelek tornyosulnak, arról nem beszélve, hogy a portalanítás ilyen körülmények között egy rémálom. Ebből kifolyólag nagyon is egyetértek Gretchennel, hogy rend a lelke mindennek!
Annak érdekében, hogy időről időre ne boruljak ki, többlépcsős rendszerben folyamatosan szelektálok és rendezkedem. 
A következő kategóriákba sorolható ez a „rendrakási folyamat”:
1. Ruhák szelektálása: évente kétszer átnézem a teljes ruhatáramat, próbálok dönteni annak alapján, hogy felteszem a jól bevált kérdést: „Mikor volt ez rajtam utoljára?”. Ha már az idejét sem tudom mikor, akkor mehet a süllyesztőbe. Kivételt képeznek a relikviáknak titulált ruhadarabok, melyek a múlt egy-egy eseményéhez kötődnek. Be kell hogy valljam, például őrzöm azt a fölsőt, amiben először randevúztam a férjemmel. 🙂 A jó állapotú, szép ruhák mennek a családi „turiba”, azaz anyukám, tesóm, keresztlányomék is válogatnak belőle. (Milyen jó később máson viszontlátni a ruhákat!) Csak a nagyon elhasznált ruhák és a cipők mennek ruhagyűjtő konténerbe.
2. Gyerekruhák szelektálása: méret szerint félreteszem IKEA-s papírdobozokba a ruhákat, és a padláson pihennek, amíg egyik gyerek nem örökli a másiktól, vagy esetleg nem lesz szüksége rá valamelyik közeli családtagnak 😉
3. Férj ruháinak szelektálása: mert egyébként soha nem lennének szanálva. Ezt általában először finom rábeszéléssel kezdem, majd ha nem válik be, a tettlegességhez folyamodom, és odarángatom a szekrényhez (vagy esetleg megvesztegetem, de ennek részleteit nem tárom nyilvánosság elé). A folyamatos csodálatosan egyszerű, és számomra roppant élvezetes. Azt hiszem, ő nem igazán van így ezzel… Felemelek egy ruhadarabot „Ez kell, vagy nem kell?” felkiáltással, majd értékelem szerencsétlen férjem válaszát. Azaz amennyiben nem értek egyet a „kell” válasszal, a következő érvekkel hatok rá. Mégis mikor volt ez rajtad utoljára? Jó ez még derékban, nem szűk? (Bevallom, ez övön aluli volt…), Nem baj, hogy kb. 5 másik ilyened van? De ha utálod, miért gondolod, hogy jó lesz még később? És hasonlók… Az a baj, hogy egyébként elborítanánk minket a soha nem hordott pulóverek, nyakkendők, ingek… Ilyenre akcióra inkább évente egyszer kerül sor, és akkor már boldog lehetek. 🙂
4. Emlékek rendszerezése: szeretek bizonyos mennyiségű emléket megőrizni a múltból, ezeket csinos dobozokba, mappákba rendezve tárolom a szekrényben, kivételt képez egy-két dísztárgy, ami a vitrinben van, így kevésbé porosodik.
5. Lakásdekorációs tárgyak tárolása: imádom a lakást az évszaknak, ünnepeknek megfelelően díszíteni, így tetemes mennyiségű gyönyörűség gyűlt már össze karácsony, húsvét, szülinap, Valentin-nap, halloween, ősz, nyár témában. Ezek tárolásához én nagyobb cipős dobozokat, illetve háztartási eszközök papírdobozait használom. Megint csak feliratozva várják a sorukat a padláson.
6. Apró, mindennapi használati tárgyak tárolása: olyan nap mint nap használt tárgyaknak, mint pl. kézkrém, papír zsebkendő, szemcsepp, körömreszelő, szemüvegtörlő vagy kisolló, van egy szép, fából készült tálam a konyhapulton, ebbe dobálom be őket. Ez egy jó megoldás, ha már nincs helyünk a konyhafiókban (amit megint lomtalanítani kéne, mert már alig tudom becsukni…).
7. Gyerekjátékok szelektálása: alapjáratban színes gyöngyvászon és átlátszó műanyag IKEA-s tároló dobozokban van a nagyja a nappaliban (Mert miért játszanának a játszószobában, ha játszhatnak a nappaliban is?), így aránylag könnyű rendet rakni, csak bedobáljuk a dobozokba a játékokat, persze szortírozva (legó, jármű, építő, vegyes kategóriában). A gyerekek játékait is szortírozom, kb. évente kétszer, ilyenkor a jó állapotú, használható játékok mennek a padlásra, hiszen még jól jöhetnek a családban, a törött, használhatatlan dolgok pedig mennek a kukába. Olyan is előfordul, hogy valami automatikusan megy más kisgyerekes ismerőshöz.
8. Magazinok tárolása: van két mutatós, fonott magazintartónk a nappaliban, abba rendezem az aktuális példányokat, és ami már régebbi, megy családtagoknak továbbolvasásra, vagy érdeklődés hiányában a szelektív szemétbe. Kivételt képeznek a dekorációs magazinjaim, mint az ÉVA különszámok vagy a Country Living, ill. Country Homes folyóiratok. Ezeknek is van külön hely a könyvespolcon. Igazán bajban a különféle repülős és autós magazinok tömkelegével vagyok, melyet férjem halmoz föl előszeretettel. Néha ravaszul megkérdem, hogy mehet-e ez vagy az a szelektívbe, de legtöbbször nemleges a válasz, így ezeket is próbálom valahogy rendszerbe tenni…
9. „Tedd ide, tedd oda” kacatok szelektálása: na, itt kezd érdekessé válni a heti feladatunk, mert én legtöbbször itt mondom be az unalmast. Nem tehetek róla, de egyszerűen kiakadok, mikor van egy kupac tárgy, amit kb. tízféle helyekre kéne eltenni, és néha még az sem rögtön egyértelmű, hogy hová, tehát nem automatikus a mozdulat, hanem hezitálnom kell, hogy akkor most hol tároljam vagy esetleg kidobjam az adott dolgot? A jelenleg az íróasztalon tornyosuló kupacból csemegézve: üres fényképalbum, biztonsági ajtótámasz, Tűzoltó Sam DVD tok nélkül, blokkok, számlák, autókatalógusok, fel nem használt matricák, ki nem váltott receptek, névjegyek, egy-két régi fotó, orvosi jelentések, gyerekek rajzai, szórólapok… Jujj, visszaolvastam ezt a listát és elborzadtam! Ezeknek a kupacoknak a megelőzésére van Gretchen Rubinnak egy jó ötlete, mégpedig az egyperces szabály. Mely szerint amit kb. 1 percbe telik megcsinálni (pl. DVD-t használat után visszatenni a tokjába, majd a fiókba), azt azonnal csináljuk is meg. Nekem is be kéne ez vezetnem? Akkor talán nem vigyorogna rám ez a rakás kacat az íróasztalról… A héten ezt is megpróbálom. Sajnos a kupac szétválogatására nincs más megoldás, mint hogy összeszedjük magunkat, és nekiállunk… Áááááá! Én az esedékes portalanítás előtt estem neki ennek a bizonyos kupacnak, mert az idegbaj kerülgetett, hogy portalanításnál ide-oda kellett tologatni a sok tárgyat. Jajj, de jó volt utána ránézni az íróasztalra! Külön bónusz: egy nappal később férjem megjegyezte, hogy milyen szép rendet tettem az asztalon! Észrevette! És még a férfiakról mondják, hogy figyelmetlenek! 😉
10. Nem látható rendetlenség felszámolása: hú, ez aztán a kihívás! Jelenleg ide tartozik az egyik konyhafiók, a nappali tálalóban egy polc és egy teljes fiók, illetve az előszobában egy fiók, a fürdőszobában három (!) fiók… Te jó ég, mibe is kezdtem én bele?! De ha már elkezdtem, akkor essünk is túl rajta! Ez a formája a legalattomosabb a rendetlenségnek. Amikor rejtve van a külvilág fürkésző tekintetei elől, de Te tudod, hogy az a bizonyos fiók egy halom lomot, érdektelen tárgyat rejt… Nekem jelenleg már attól lelkiismeret furdalásom van, ha ránézek ezekre a fiókokra. Ebben az esetben a következő vált be. Először is egy kis inspirációs zene (nekem Adele), nyugalom (legalább egy órán keresztül senki ne zavarjon) és fegyelmezettség. Ja, és ne legyünk túl nagyratörők. Kiderült, hogy sokkal több idő egy-egy ilyen gócpont felszámolása, mint amire előzetesen számítottam (bocsi, de tényleg így van!). Viszont milyen fantasztikus most kinyitni azt a fürdőszoba fiókot, ahol glédában állnak a szépségápolási termékek és apró használati tárgyak. Persze nincsenek illúzióim afelől, hogy ez nem marad mindig így, de akkor is.
Neked milyen módszereid vannak a rendetlenség felszámolására? Ha túl vagy rajta, Te is jobban érzed magad? Én egyértelműen…
ui.: Csak apró betűvel jegyzem meg, hogy mire ennek a fogadalomnak a végére érek, elképzelhető, hogy kitavaszodik!! De nem baj, lassan járj, tovább érsz! 🙂
Fotók forrása: http://www.realsimple.com
“Boldogságterv #2: Dobd ki, rámold el, rendezd át!” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Drága Annika!
Csak nem Rólam írtad ezt a bejegyzést? Hát igen, a rendmánia valóban frusztráló nem rendmániás gyerekekkel. Az enyémek nagyon nem azok, de kié az? A Keresztlányod kupacolással oldja meg a feladatot, Lilla kemény, többszöri felszólításra, értetlenkedve, hogy mi a fenéről beszélek, hiszen nála mindig rend van, a Kicsi sehogy. Ettől függetlenül Én is szeretek szelektálni, dobozolni, sőt takarítani, de az áldott rend állapota csak ritkán adatik meg.
Most néztem a naptárra!!! Sok-sok boldog névnapot a Kicsi Fiadnak!!! (Milyen véletlen- vagy véletlenek nincsenek?-, hogy nagyon ritkán vagyok hozzászóló, de pont ma, a névnapján, késztetést éreztem…)
Sok puszi:
Kriszti
Ezek szerint Rólad is!! 😉 Ajjaj, rendetlenek a lányok?! Na, majd korral megjön az „eszük”. Emlékszem arra, mikor Anya veszekedett velünk, mert minden játékunk elborította a szobánkat. Aztán meg arra, hogy elborították a jegyzetek, füzetek és könyvek a szobám, amíg tanultam. De az évek folyamán rájöttem, hogy én nem vagyok olyan zseni, hogy átlássak a káoszon 😉