Kicsit későn írom meg a múlt heti örömökről szóló bejegyzést, de jobb későn, mint soha! A következő bejegyzésemből pedig azt is megtudod majd, hogy miért… 😉
- A futóversenyünk utolsó hetében teljes mellszélességgel ráfeküdni a felkészülésre: hétfőn nyomtunk egy versenytempós edzést, szerdán pedig egy közepesen megerőltető futást, utána már nem futottunk a versenyig. De minden másnap jógáztam, kedden egy intenzívebb, hosszabb erősítő gyakorlatsort csináltam, csütörtökön és pénteken pedig nyújtó-regeneráló, kifejezetten futóknak való jógákat választottam.
- Törpillával éttermeset játszani – már régen nem játszott a kis konyhájával, ott árválkodik a szobájában, de egyik nap kitalálta, hogy újra berendezi, és meghív minket az „éttermébe”. Annyira aranyos volt, ahogyan felvette a rendelést, főzött, kiszolgált, no meg hozta a számlát a végén!
- Végre eljutni szemészhez, nem halogattam tovább, micsoda megkönnyebbülés egy-egy ilyen tennivalót kipipálni az embernek a tennivaló listáján.
- Szentendrén nagyokat sétálni Indy-vel a csodálatos szeptemberi napsütésben, no meg gyakorolni is, jó kis terep: sok a járókelő, gyerek, hangos turistacsoport, kutyasétáltató. Fel volt Indy-nek adva a lecke!
- Finom érett gyümölcsöket enni, amit Férj anyukája hozott nekünk a piacról: körte, szilva, szőlő, füge… Mindegyiket szeretem, de tényleg a piacon lehet csak igazán finomat kapni!
- Beugrani a The Planteen étterembe, ahol minden nap van vegán ebédmenü, és hozni magamnak ebédet és vacsorát. Mindig találok valami finomságot!
- Megint lefutni a Hard Dog Race Base futóversenyt Piliscséven, ami az esős időjárás ellenére is óriási buli volt megint! Tavaly ilyenkor a verseny előtt egy héttel volt bokaszalag szakadásom, így bevallom kicsit félve álltam rajthoz, hogy az extrém pályán mi lesz a bokámmal (illetve a felkészülés utolsó időszakában is paráztam, nehogy megint a verseny előtt érjen baleset). A biztonság volt az első a csúszós terepviszonyok mellett, ugyanakkor még így is tök jó időt futottunk, és arra is volt idő, hogy „kiélvezzük” a trükkösebbnél trükkösebb akadályokat. Hiába, nincs mégy egy olyan élmény, mint a Hard Dog Race, mindenki büszke lehet rá, aki teljesíti a pályát a kutyájával.
- Szombat este a verseny után alig volt időm összekapni magam, mert unokatesóm lányának 18. szülinapjára rohantunk, ami ugyancsak nagyon jól sikerült, szuper volt együtt lenni a nagy családdal (még így kimerülten is).
- Vasárnap ugyancsak nagy élményben lehetett részem, mert Székesfehérvárra mentem anyukámmal, hogy megnézzük a Dog Dancing EB utolsó napján a top 10-be jutott versenyzők kűrjét. Fantasztikus volt a hangulat a versenyen, ami minket is teljesen magával ragadott. A kűrök egytől egyig olyan profik voltak, néha meghatóak, néha viccesek, de mindig igazán művésziek. Abszolút megérte elmenni, annak ellenére, hogy odaúton végig szakadt az eső, és bevallom, hogy nem igazán szeretek autópályán szakadó esőben vezetni (oké, bevallom: utálok). Balesetet is láttunk, nem is egyet, ami mindig elrettentő példa, hogy nem érdemes félvállról venni az esőt nagy sebességnél…
Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?
