Egy ideje megint nem jelentkeztem, melynek számos oka volt – azon kívül, hogy maguk alá temetnek a mindennapi teendők, sajnos sikerült Törpillától elkapnom egy jó kis hányós vírust, így jó pár napig nem voltam üzemképes sajnos. No de ez most már a múlté, remélem, hogy idénre ezzel a betegeskedést befejeztem! 😉
Jöjjenek az elmúlt két hét apró örömei, melyekből ennek ellenére azért akadt bőven…!
- Az utóbbi két hétben két versenyszituációs tréningen is volt alkalmunk részt venni Indy-vel. Sajnos egyik alkalommal sem voltam maradéktalanul elégedett a teljesítményünkkel, de hiszem, hogy ezek az alkalmak jelentik az utat a sikerhez, és ahhoz, hogy végre versenyhelyzetben is kihozhassuk magunkból a maximumot! A dog dancing többek között arra is jó, hogy az ember megtanulja elfogadni, nem mindig tud mindent a kontrollja alatt tartani – hiszen egy állat teljesítménye ezer tényezőtől függ, amire ugyan nagy ráhatással lehetünk, mégsem tudunk úgy számítani rá, mint egy emberére. Bár már évek óta tréningezünk Indy-vel, még mindig nem állíthatom, hogy tökéletesen kiismertem, és minden egyes helyzetben maximálisan értelmezni tudom a viselkedését.
- Amíg beteg voltam, a macskák extra cukik voltak – állandóan jöttek és bújtak hozzám, amíg az ágyat nyomtam. Egyik alkalommal mindketten odafeküdtek mellém, ami nagyon ritka, úgyhogy azonnal meg is kellett örökítenem!
- Viszont amíg feküdtem, és egy picit talán már jobban voltam, volt időm arra, hogy letöltsem a Szarvason készült kutyafotóimat. Készült pár nagyon szép, jó volt kicsit elmolyolni a kidolgozásukkal. (Ha eddig nem tetted, nézd meg a kutyafotós Instagram oldalamat itt.)
- Miután felgyógyultam, nekikezdtem újra a mozgásnak: először könnyedebb, aztán most már megint kicsit intenzívebb jógákkal mozgatom át magam szinte minden nap (ahogy az időm engedi). A jóga egyébként számomra az ideális őszi-téli bekuckózós testmozgás – el sem kell hagynom a házat (sőt, a hálót!), és nem kell azzal sem foglalkoznom, hogy mit veszek magamra (csak kényelmes legyen). Ugyanakkor lehetővé teszi a befelé fordulást és a teljes jelenlétet.
- A futást a bokám miatt sajnos még mindig nem tudtam elkezdeni, de helyette többször voltam sétálni Indy-vel és a gyerekekkel, ami egyrészt lehetőséget ad arra, hogy erősödjön a bokám, másrészt nagyon jó kis tréningeket tudhatunk magunk mögött igazán ingergazdag környezetben. 🙂
- Szülinapi meglepi anyukámnak! Csak annyit tudott, hogy vasárnap este hozzánk kell jönnie, a többi meglepi pedig jött egymás után. Először felköszöntöttük a gyerekekkel, aztán saját készítésű csokitortát ettünk vaníliafagyival, majd a szülinapi ajándék következett: anyukámmal és Férjjel a „A feleség negyvennél kezdődik” című színházi darabra mentünk Szentendrére. Nagyon rég nem voltunk színházi előadáson, szinte el is feledkeztem róla, hogy milyen jó élőben látni a színészeket (ráadásul szuper helyünk is volt). Nagyon sokat nevettünk, régóta nem nevettem ennyit! 🙂
- Végre-végre sikerült magamnak őszi cipőket venni, juhéjj!
- Beindult a szaunaszezon. 🙂 Nincs is jobb a forróságban pihenni, miközben kint egyre hidegebb az idő (hát, igen, bevallom nehezen szokom meg ezt az időjárást…)
- Egyik délután átugrott hozzám tesóm, és végre minőségi időt töltöttünk kettesben. Bár mindkettőnknek sok a tennivalója, olyan jó, hogy időt szakítottunk erre a kis közös programra! Még arra is volt időnk, hogy egy nagyon finom sült zöldséges salátatálat készítsünk . Nyammm!
- Két év kihagyás után újra megrendezésre került az iskola szülői jótékonysági bálja! Sikerült végre egy olyan elegáns ruhát vennem, ami igazán alkalmi, csinos, és hosszú ujjú (ritka madár manapság az ilyen), így nem kellett fagyoskodnom. Nagyon jól telt a bál, kötetlen beszélgetéssel, csapatversenyekkel, nevetéssel, no meg a tánc sem maradhatott el! Az este egyik emlékezetes pillanata: lambada Férjjel! 😀
- Chili végre jobban van! Chili cicával nagy küzdelmek voltak sajnos az utóbbi időkben, mert megint előjött a húgyhólyag gyulladása, aminek kellemetlen mellékhatása a legváratlanabb helyekre pisilés. Már többször volt sajnos ilyen betegsége, ami valószínűleg az idegességhez köthető (elutaztunk pár héttel ezelőtt és akkor jött ki neki), ezúttal még kellemetlenebb volt a megjelenése: elkezdte vizelettel spriccelni a bútorokat! (Helló, újrakárpitozott ülőgarnitúra!) Mondanom sem kell, hogy az utóbbi hetekben minden követ megmozgattam, hogy meggyógyuljon. Többször voltunk az állatorvosnál, gyógytápot kap enni, táplálékkiegészítőket szed, és különféle olyan praktikákat alkalmazunk, amivel nyugodtabbá tehetjük, és elvesszük a kedvét a további spricceléstől… Úgy tűnik, hogy sikeresen, hip-hip hurrá!
Neked mi tette boldoggá az elmúlt heteidet?