Pontosan egy hete, hogy a vasárnapi terepfutásom alatt magam alá fordult a bokám, és megsérült a bokaszalagom. (Lásd az előző VasárnaPillanatokban.) Ebből kifolyólag már megint 180 fokos fordulatot vettek a programjaim, de így is volt részem sok-sok örömteli pillanatban.
- A hét az elengedés jegyében telt, hiszen nehezen tudtam megemészteni, hogy szombaton nem tudok rajthoz állni azon a kutyás futóversenyen, amire olyan régóta készülök. Ennek tükrében csupa olyan meditációt választottam a héten, mely az elengedésre összpontosít, valamint a hálára és az elfogadásra. Jól tettem! Egy-egy ilyen meditáció után olyan, mintha kicserélték volna az embert!
- Hétfőn eljött anyukám segíteni, ami nagyon jól jött – így legalább tudtunk pár szót nyugodtan beszélni, amire soha nem jut idő.
- A blogra is született jó pár bejegyzés, amivel már régóta tartoztam – lám, vannak jó oldalai is ennek a sérülésnek! 😉
- Úgy döntöttem, kihasználom, hogy sokat kell lábat polcolva pihennem, így online rendeltem őszi ruhákat a gyerekeknek SOS, ugyanis Nagymanó hétfőn gyakorlatilag nem tudott mit felvenni, olyan rövidek voltak rá a farmer nadrágjai. (Micsoda anya vagyok, hogy 10 fokban is rövid nadrágban mennek suliba?!) Végül mindenki kapott valamit, én pedig úgy örültem neki, hogy csak pár kattintással házhoz jön a csomag, és nem kell utánajárni… ebben az állapotban ez még nagyobb érték!
- Pár nappal a baleset után úgy döntöttem, hogy itt az ideje véget vetni a „lustálkodásnak”, és újult erővel vetettem bele magam a has- és karizom erősítő gyakorlatokba. Ha kellett, akkor lábat felpolcolva vagy széken ülve. A hét közepétől már lábat nem terhelő jógagyakorlatokat is bevezettem a mindennapi mozgásba, ami pár nap után már nagyon hiányzott!
- Eljutottam a gyógytornászomhoz, aki előírta a bokaszalag erősítő gyakorlatsort, amit nagy erőbedobással kezdtem végezni. Nem mondom, hogy nem fáj estére a lábam (illetve reggel nagyon rossz, mikor felkelek), de rohamos a javulás. Csak így tovább!
- Hogyan kössük össze a kellemeset a hasznossal: gyönyörű napsütésben csak nem fogok itt bent ülni, inkább kicuccoltam a kertbe egy szivacsra, leültem a kert közepére sütkérezni, s közben Indy-vel tréningeztem. Nem volt egyszerű, mert baromira nincs hozzá szokva, hogy a földön ülök meg fekszem, így nem volt olyan fegyelmezett, mint egyébként szokott lenni. De nagyon jó kis lecke volt ez mindkettőnk számára!
- A hét végére már egyre jobban tudtam mozogni, így egyre több feladatot el tudtam végezni itthon (no meg a suliba is tudtam menni a gyerekekért).
- Szombaton lett volna a futóverseny, s úgy döntöttem, helyette stílusosan elmegyek egy futóboltba venni egy pár vadiúj terepfutó cipőt. (Oké, tudom, hogy korai egy kicsit, de leértékelés volt!) Sajnos élek a gyanúperrel, hogy a bokám kifordulásához némi köze azért a cipőmnek is van… ami ugyan egy tök profi terepre való futócipő, de mint a legtöbb terepcipő, neutrális, azaz nem igazán ideális a lesüllyedt bokákhoz és laza szalagokhoz. Ezért most beruháztam egy stabil cipőbe, ami remélem még jobb tartást ad majd a lábamnak. De örülök neki, milyen kár, hogy még hetek kérdése, hogy hordhassam is! (Mármint rendeltetésszerűen hordhassam is…)
- Imádom Chiliben, hogy megérzi, ha szükségem van rá. Érdekes módon mindig akkor bújik oda hozzám dorombolva, ha nem vagyok jól, dagasztja a hasamat, egész szorosan hozzám bújik és a fejét az arcomhoz dörgöli. Chili egy egyéniség, nélküle nem lenne olyan édes ez az édes otthon! (Bezzeg Indy, észre sem veszi, ha mondjuk fáj a lábam, vagy valami bajom van, ugyanolyan „úthengerként” közlekedik a közelemben. Azt hiszem az ő stratégiája inkább a figyelemelterelés 😀 )
- A hét végére egész jó ment már a nyújtás és a bokagyakorlatok, illetve comb- és farizom erősítést is integráltam az edzéstervembe.
- Sőt, a hét végére már állva tréningeztem Indy-vel, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat.
- Sőt, még főztem is, amire egész héten nem volt példa… még szerencse, hogy Férj anyukája lelkesen ellátott minket mindenféle finomsággal!
- Kicsit nehezen ugyan, de csak kipréseltem a gyerekekből, hogy mindent megtanuljanak a hétvégén. Most már én is tudok mindent az alma- és szilvafáról és a szőlőről, vagy legalábbis gondolkodás nélkül felsorolom a gyümölcs egyes részeit. És azt is tudom, hogy a kémiai laboratóriumban használatos eszközöknek mi a pontos megnevezése. Yay!
- Vasárnap nem kellett locsolni, mert szakadt az eső. A fű csodálatosan zöld lett!
- Hát, igen, nem volt ez egy egyszerű hét, de annyi minden van, amiért hálás lehettem megint!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
