Két hete halogatom az „örömmorzsák” felcsipegetését, egyszerűen abból kifolyólag, mert sokáig képtelen voltam a boldogságra összpontosítani egy olyan humanitárius katasztrófa közepén, amit most él meg szomszédos országunk, Ukrajna.
Több mint két hete szívja el rengeteg energiámat az, hogy a háború kapcsán jelentkező szorongásomat valahogy kordában tartsam, illetve különféle módjait keressem annak, hogy segíthessek az Ukrajnából menekülő embertársainknak. (Végül utaltam is szervezeteknek és több gyűjtésben is részt vettem/veszek.)
Nem sajnálom magam, nem sajnálom magunkat – de az a sajnálat, amit mások iránt érzek, szinte paralizálja a boldogság megélésére irányuló erőfeszítéseimet. Pedig az örömteli pillanatok kellenek – mindig és mindenhol – ebben bizonyos vagyok.
Ez a helyzet talán még erőteljesebben rávilágít arra, hogy milyen értékes, amink van: s ebből kifolyólag továbbra is minden este lefekvés előtt számba veszem, hogy mi az, amiért hálás lehetek, mi az, amit pozitív élményként vagy érzésként kiemelhetek az adott napból. Ez azért is fontos, mert az összes kutatás azt támasztja alá, hogy a HÁLA érzése hatékony a szorongás enyhítésére, a negatív gondolatok kezelésére, no és segít abban, hogy az ember kicsit derűlátóbb legyen. 🙂
Ezt hangsúlyozva mégiscsak megírtam az elmúlt két hét pozitív történéseit, annak ellenére, hogy az embernek ennek kapcsán visszás érzései vannak – azonban álszent sem szeretnék lenni – igenis vannak szép pillanatok a napjaimban, még akkor is, ha most kevésbé látom rózsaszín szemüvegen keresztül a mindennapjainkat. Jöjjön tehát mindaz, amiért hálás lehetek!
♥ Kismanó pont két hete lett 11 éves! Már nagyon-nagyon várta ezt a pillanatot, jó volt születésnapja reggelén felköszönteni. Ebből az alkalomból vacsorázni is elmentünk (nagy kedvence a japán konyha), no meg nem maradhatott el a családi ünneplés sem, melyre különleges csokitortát készítettem, ami nagy sikert aratott!
♥ Végre itt lehetett az egész család, ami elég rég volt így utoljára, ennek is nagyon örültem.
♥ Itt a tavasz! A kertben virágzik a krókusz, a télsirató, a hóvirág, és bújnak ki a nárciszok meg a tulipánok. Ránézek a virágokra, és az jut eszembe, hogy a természet nem zavartatja magát – bármi történjék, ünnepli az újjászületést, a megújulást…
♥ Az éves teljes nőgyógyászati kontrollomon minden a legnagyobb rendben volt – nagyon fontosnak tartom a prevenciót, hogy az ember minden tőle telhetőt megtegyen az egészsége érdekében!
♥ Esti lábmasszázs közben Miss Marple-t nézni, bár minden egyes este kb. negyed óra után elaludtam rajta… (Csak nyugodtan ki lehet nevetni, Férj is megtette! 😉 )
♥ Séta és tréning Indy-vel a napsütésben – ez mindig jó kedvre derít!
♥ Barátnőimmel sétálni egy nagyot, és közben beszélgetni – igazán jól esett!
♥ Este az ágyba mellém telepedő Kismanó, közösen olvasgattunk majd’ egy órán keresztül!
♥ Meditáció közben hozzám bújó Mokka cica, aki hangosan dorombolt, majd ráfeküdt a lábamra – nagyon jól esett, hiszek a macskadorombolás gyógyító erejében.
♥ Gőzerővel dolgozom az új dog dancing kűrömön – megvan hozzá a végleges zene, és a koreográfia is, már „csak” a finomhangolás és persze a betanulás van hátra. Nagyon lelkesek vagyunk!
♥ Chili 4 éves lett – bár nekem nem sok hangulatom volt az ünnepléshez, ebből az alkalomból a gyerekek ünnepi vacsorát tálaltak fel a macskáknak. Cukik voltak!
♥ Jó érzés töltött el, hogy pénzbeli és tárgybeli adományokkal is segíthettem a rászoruló menekülteket. Meghatott az a hatalmas összefogás és szeretet, amit az emberek mutattak az elmúlt időszakban – elképesztő az az odaadás, amivel az önkéntesek dolgoznak – minden tiszteletem az övék! ♥
♥ Piaci beszerzőkörút és találkozó anyukámmal, nagypapámmal és Törpillával – a szombati piacon szokott összejönni a négy generáció, és mindig nagyon jó hangulatban telnek ezek kis randevúk.
♥ Meglestem Törpillát tornaórán, ahogyan korcsolyázott (ennek ő iszonyatosan örült). Nagyon sokat fejlődött! ♥
♥ Elkészültek a legutóbbi dog dancing versenyünkről a profi fotók – nagyon örültem nekik!
♥ Indy Instagram oldalának követői száma elérte az 1000 főt. 🙂 Ez nem tűnik olyan soknak, én mégis nagyon örülök neki. Szeretném, ha minél több emberhez eljutnának a fotóim, és Indy-ről szóló posztjaim. 😀 Ebből az alkalomból lufis képek születtek a közeli mezőn!
♥ Rejtélyes manhattani haláleset: egyik este Woody Allen és Diane Keaton főszereplésével ezt a kilencvenes években készült tipikus Woody Allen filmet néztük meg Férjjel, akinek nem nyerte el annyira a tetszését, mint nekem. Néha szinte fetrengtem a röhögéstől, és a hangulata is nagyon jó volt – szükségem volt egy kis derűre! Ha szereted Woody filmjeit, akkor ne hagyd ki!
♥ Jóga és meditáció minden mennyiségben. A jelenlegi helyzetben a legnagyobb szövetségesem a mindennapos jóga és meditáció – nem is tudom mi lenne velem nélkülük! Továbbra is tiszta szívből ajánlom a Yoga With Adriene YouTube csatornát angolul értő, bármilyen szinten jógázó érdeklődőknek!
♥ Kedvenc meditációim közé tartozik Adriene-től a Meditation For Inner Peace (Meditáció a belső békéért) és a Meditation For Anxiety (Meditáció szorongásra). Ezen kívül nagyon szeretem Gabby Bernstein szorongásoldó napi pozitív töltetet adó, 5 perces meditációját, melyet itt hallgathatsz meg.
♥ Vasárnap délután fotózáson voltunk Indy-vel! Egy kutyafotós tanfolyamon modellkedett Indy, illetve dogdancing bemutatót is láthattak tőlünk a résztvevők.
Nagy hatással volt rám ez az egyórás fotózás, ugyanis úgy mentünk oda, hogy azt éreztem, mindenre fel vagyunk készülve (persze dehogy!). Mikor megérkeztünk, akkor bebizonyosodott, amitől kicsit tartottam: elég meleg volt a stúdióban, amit Indy nehezen visel, de ez még nem lett volna olyan nagy baj.
Viszont mikor a kűrünket adtuk elő a résztvevő fotósoknak, arra nem számítottam, hogy erős vakulámpák villódzásával fogunk farkasszemet nézni – Indy magához képest teljesen bestresszelt tőlük (nyilván nincs hozzászokva, én nem használok vakulámpákat).
Ebből kifolyólag a kűr számos részét nem tudtuk az elképzelésem szerint megvalósítani, de a figyelmét mindvégig magamon tudtam tartani. Egy olyan nem várt helyzetbe kerültem, ahol rám is átragadhatott volna Indy idegessége és félelme, de sikerült végig pozitívnak és bátorítónak maradnom, így ezután az ijesztő „incidens” után még arra is alkalmas volt, hogy egy órán keresztül modellkedjen a fotósoknak.
A végére nagyon elfáradt, őt ismerve azt mondom, hogy tényleg erején felül teljesített – csak és kizárólag értem, és azért, hogy megfeleljen nekem. Nagyon megható volt látni, hogy diszkomfort érzetét félretéve mindent megpróbált megcsinálni, amit kértem tőle – és ezért hihetetlen hálás vagyok neki!
Úgy érzem szintet léptünk a kapcsolatunkban, hasonlóan az első dogdancing vagy Hard Dog Race versenyünkhöz (ott is tisztán éreztem a részéről ugyanezt az elkötelezettséget). Ezen kívül nagyon jól esett a jelenlevők pozitív visszajelzése, ami mindig extra motivációt ad a fejlődéshez és tovább haladáshoz! ♥
Te miért voltál hálás az elmúlt napokban?
