♥ Fehér és rózsaszín virágba boruló természet – minden évben lenyűgöz a tavaszi virágözön, de most mintha minden eddiginél még nagyobb hatással lenne rám! (Talán minél idősebb az ember, annál jobban értékeli?!)
♥ Trópusi smoothie hétfő reggelire – nem is olyan rossz kezdése ez a hétnek!
♥ Ahhoz képest, hogy a múlt héten Férj és utána Törpilla is beteg volt, egész jól állunk, ugyanis mindketten meggyógyultak, így újra egészséges a kis család (reméljük, most egy jó ideig senki nem lesz beteg!).
♥ Csupán egyszer jutottam el futni ebben a csodálatos időben, de az nagyon jól sikerült, kár, hogy nem jutott több edzésre időm a múlt héten.
♥ Doromboló Chilike az ölemben – de legjobban attól vagyok ki, mikor a hátára fekszik és úgy kelleti magát, hogy simogassuk, játsszunk vele. Hát, az ellenállhatatlan! (Kár, hogy pár perc múlva viszont jól belénk harap, mikor úgy gondolja, hogy elindulhat az „igazi” játék. Ezzel nem szoktam egyetérteni.)
♥ Ezen a héten is vittem magammal a fényképezőgépemet a gyerekek lovaglására, és ezúttal Nagymanó óráját kaptam lencsevégre. Nagyon lelkes, ügyes kis tanítvány ő is, egy élmény volt fotózni (és sokszor eszembe jutott közben egy bizonyos balatoni élmény, mikor apukám készített rólam fotókat kb. ennyi idősen, lovaglás közben!).
♥ Fotósiskola apukámmal – lassan, de biztosan egyre több részletre derül fény a fotózással kapcsolatban. 🙂
♥ A múlt hét fénypontja – és talán ezért is jutott nagyon kevés időm minden másra – egy kétnapos, lovakkal asszisztált szülői hatékonyságfejlesztő kommunikációs tréning volt. Szombat-vasárnap reggeltől délutánig négy másik szülővel együtt azon dolgoztunk, hogy minél több önismeretre tegyünk szert terápiás lovak és egy fantasztikusan jól képzett lovasterápiás pszichológus segítségével. Sokat megtudtam önmagamról, a gyerekeimmel való kommunikációmról, és egy felejthetetlen élménnyel lettem gazdagabb.
♥ Mindeközben Indy szuperül érezte magát a közelben található kutyanapköziben, ahová mindkét nap elvittem, hogy hétvégén ne a családnak kelljen lekötni feles energiáit. 🙂 Szerintem ő is nagyon élvezte a hétvégi programot. 😉
♥ A két nap záróakkordjaként lóra is ülhettünk (az összes többi feladat földről történt), és életemben először kipróbálhattam a western nyerget is. Fura volt, mert kb. 5 éve nem ültem lovon, pedig imádom őket… Érdekes, hogy egyik oldalról nagyon lelkes és rettenetesen izgatott voltam, de a másik oldalról meglepően kényelmetlen volt (a western nyereg ellenére!). Hmmm. Talán tényleg öregszem. 😉 Jó lenne mindenesetre, ha lehetne ennek folytatása, de egy s….el száz lovat elég nehéz megülni, úgyhogy be kell lássam, ennek még váratnia kell magára.
♥ A gyerekeimet átölelni, és rettenetesen hálásnak lenni érte, hogy vannak, még akkor is, ha a nagy szemtelen, a kicsi csúnyán beszél, a legkisebb meg hisztizik. 😀 (Ha elegem van belőle, kimegyek a kertbe, mert a kutya se nem szemtelen, se nem beszél csúnyán, de még csak nem is hisztizik – viszont megtekinthetem, hogy már megint mit tett tönkre. 🙂 )
Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?
