290 hetet kellett megérnie a blognak ahhoz, hogy azt érezzem: jelenleg képtelen vagyok egy kicsit is foglalkozni vele. Ez frusztrációval, hiányérzettel és némi csalódottsággal tölt el. Ez van, leírom kerek perec. De hogy ennek mi az oka?
Ennek fő oka talán az lehet, hogy harmadik hétbe kezdünk bele a házfestési projektünkkel, ami még az előre tervezettnél is hosszabbra húzódik. Igazán örvendetes, hogy hamarosan megújul az egész ház, de ami közben és utána van…
De vannak a „nemírásnak” más, örömtelibb okai is. 🙂
Az egyik, hogy a gyerekek cseperednek, és ugye mindenki ismeri a mondást, hogy „kis gyerek kis gond…” Szóval a délutánok a különféle sporttevékenységek és különórák jegyében telnek, ami ugye sok szervezést, pakolást, rohanást, utazást igényel. Nem azért, mert minden nap van különóra, hanem mert három gyerek különórái mellett már minden napra jut valami. 🙂 (Bár Törpilla még csak egy kis művészi tornára jár, így ő csupán heti egy alkalmat képvisel, de a fiúk több különféle dolgot is csinálnak.)
Hétvégén igyekszünk minél többet együtt lenni, hiszen hétköznap délután erre most kevesebb lehetőség van, viszont így a hétvégi írásaim is elmaradoznak. De a gyerekeimtől nem szívesen veszem el az időt…
A másik örömteli ok Indiana érkezése a családba. Indy már három hónapos múlt, és időm jelentős hányadát mostanában az töltötte ki, hogy 6-7 kutyával kapcsolatos könyvön rágtam át magam, mely a nevelésről, szocializációról szól. S ez még csak az elmélet volt!
A gyakorlat ennél még több idő, s úgy tapasztalom, hogy a kutya sem más, mint egy gyerek: nemcsak etetni, itatni, ápolni kell, hanem tanítgatni, autóhoz szoktatni (teljesen arra emlékeztet a helyzet, mikor elmegyek valahova Indyvel, és hátul türelmetlenkedik a boxban, mint amikor a kisbaba ült hátul a hordozóban, és sírdogált, míg oda nem értünk a boltba…). Sőt, megmutatni neki a Világot: hogy az emberek sokfélék, sokféle szaggal, hanggal, gesztikulációval. Megmutatni a járműveket, a zavaróan éles és hangos zörejeket, pórázhoz szoktatni, és még sorolhatnám a rengeteg elengedhetetlen dolgot.
Az egyik legfontosabb lecke, a kutyákkal való szocializáció pedig még hátra van, pedig már nagyon itt lenne az ideje, de még ki kell bírnunk kb. 3 hetet, amíg megkapja minden oltását a kutyus, és akkor már nyugodt szívvel indulhatunk az óvodába. 😀
Minden nap felteszem magamnak a kérdést: leüljek és írjak a boldogságról (ami egyébként boldoggá tesz!), vagy csukjam be a laptopot és inkább tegyem az örömteli, számomra fontos dolgokat? Ez a pár hónap soha nem fog visszatérni, soha nem lesz már Indy ilyen kicsi, játékos és fogékony, mint ebben az időszakban. Természetesen a gyerekek életében is nagyon fontos szerepet töltök be, mindhármukkal szeretnék minőségi időt tölteni.
Mivel elkezdtem az edzést kicsit komolyabban, persze az sem tűrhet halasztást, hiszen már nem csak saját magammal kell elszámolnom, hanem egy edzővel is. 🙂 Így ha törik, ha szakad, igyekszem a heti 4-5 mozgást beiktatni a hétbe (bár most a héten kicsit túlzásba estem, s ennek meg is lett a böjtje…).
Lényeg: van oka, hogy miért is nem jövök újabb és újabb bejegyzésekkel, s ennek távolról sem az a fő oka, hogy nem szeretnék, hanem egyszerűen képtelen vagyok rá.
Ezért most ezen a szürke hétfői napon, október első napján megkérdem magamtól, hogyan tovább? Nincs még egyelőre válasz, várok, hogy levonuljanak a festők, és akkor talán majd kicsit reálisabban látom a képet. 🙂
Addig is kérnék egy kis türelmet, és jöjjenek a múlt hét örömei, mert volt belőlük bőven!
♥ Finomságokkal teli uzsonnás dobozok Kismanónak és Nagymanónak. Nem kapok 100%-ban 5 csillagos értékelést, de a hibákból tanulok. 🙂 Lassan kitapasztalom, hogy mi az, ami nem fogy el délutánra a dobozból (persze igyekszem figyelembe venni azt is, hogy mennyire hosszú az adott nap, milyen tevékenységek vannak, stb.).
♥ Indy már csodásan tudja és érti a az „ül” parancsot, most a „fekszik” van soron. Egyelőre még kicsit nehezen megy, de dolgozunk rajta! 😉
♥ Szerdai lovaglás kora délután Kismanóval. Azaz ő lovagol, én pedig ülök a napsütésben a béke szigetén, és nézem őt. Csak nézem, és szívből örülök az örömének. A lovaglás minden percét élvezi, alig várja, hogy eljöjjön a szerda – én pedig ahogy nézem, el sem hiszem, hogy már ekkora fiam van… és eszembe jut pontosan ugyanez az izgalom, mikor ennyi idősen én ülhettem lóra.
♥ Mikor 12 négy hetes kiskutya teljes gázzal fut feléd. Elképesztő! Azt hiszem ilyen cuki élményben rég volt részem. 🙂 Meglátogattunk egy szuper hovawart tenyésztőt Kismanóval, akitől sok értékes tanácsot kaptunk, és már az is kiderült, ha Indynek pesztrálásra lesz szüksége, akkor hova visszük majd. 😀
♥ Futás napsütésben, szép időben. Ilyenkor felmerül bennem, hogy is lehet, hogy valaki megtehetné, hogy fusson, de nem teszi? Hálát adok érte, hogy futhatok, még akkor is, ha bosszankodom, hogy nem annyit és olyan tempóban tudok, amennyit szeretnék.
♥ Izomláz az erősítő edzések után.
♥ Pótkerékkel bicikliző Törpilla látványa. Nagyon nagylányos már!
♥ Mikor esti mesét olvasok a karosszékben, és Chili belemászik az ölembe.
♥ Zabkása különféle finomságokkal tálalva.
♥ Utolsó paradicsomszüret. Idén nem kaptam sárga „villanykörte” koktél palántát, és nem is vetettem magot, idő hiányában. Ennek ellenére kettő is kikelt a veteményesben a tavalyi magokból, és hatalmas bokor fejlődött belőle. Az összes paradicsomnak vége már, csak ez a kettő tartja magát és dacol az ősszel.
♥ Ovis családi nap Törpillával, melynek fénypontja számára az arcfestés volt, ugyanis eddig még nem került rá sor, hogy kipingálják az arcát. Büszkén mutatta mindenkinek a pillangó díszítést, amivel egyszerűen elbűvölő volt!
♥ A Magyar Honvédség 170. évfordulójának alkalmából 170 ember 170 km-t futott egy nap (azaz 14 óra leforgása) alatt. Ebből a 170 km-ből mi Kismanóval a 164.-et vállaltuk. Jó kis buli volt! 😀
♥ Új DM Bio fodros keles szendvicskrém – elég gyorsan elfogyott!
♥ Még soha nem voltam fiatal kutya- és kölyökteszttel egybekötött tenyésszemlén. Most ezt is bepótoltam, nagyon érdekesek voltak a feladatok, és persze nagyon sok szép kutyát is szemügyre vehettem. 🙂 A végén közkívánatra csatlakozott Indy és a család is, és mindenki megcsodálta a „legkisebb ugrifülest”, aki nagyon élvezte, hogy az érdeklődés középpontjában lehet. Mit ne mondjak, én is élveztem, és újdonsült büszke tulajdonosként zsebeltem be a sok-sok bókot, amit Indiana kapott – helyette is. ♥
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #290: Örömök a „hókupac” alól, avagy lehúzhatom a rolót?” - 6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Ani!
Én azért nagyon remélem,hogy „nem húzod le a rolót”,és továbbra is olvashatjuk a bejegyzéseidet.Az sem baj,ha kevesebbet,mint korábban, a lényeg,hogy maradjanak. Én sok erőt merítek az olvasgatásukból, a képeket is nagyon szeretem nézegetni. Néha „visszalapozok” a Vasárnappillanatok legelső bejegyzéseihez,és onnan kezdem az olvasgatást. Előfordul,hogy naponta több ilyen bejegyzésedet is elolvasok.Ilyenkor automatikusan átveszek valamennyit a pozitív hozzáállásodból, és én is kezdem meglátni mindazt,amiért hálás lehetek a mindennapokban.
Kedves Angi! Nagyon köszönöm, hogy vetted a fáradtságot, és írtál nekem, igazán jól esett! Köszönöm szépen a pozitív visszajelzést, jó volt olvasni, hogy számítasz a bejegyzéseimre. 🙂
Kedves Anni!
Lehet, hogy több hozzászóló arra biztat, hogy folytasd, hiszen azért olvassa a blogodat, mert szereti, érdekesnek találja. Úgy gondolom Neked nem szabad ezekre a hangokra hallgatnod. Csak a saját „belső hangodra” figyelj, mert az a LEGFONTOSABB.
A pozitív visszajelzések mindig erőt adnak a folytatáshoz és persze nagyon jól is esnek, ugyanakkor természetesen a legfontosabb, hogy az ember jól érezze magát a bőrében az adott helyzetben, illetve annak kapcsán, amit csinál. Nagy döntések…! Nem adom fel, de tény, hogy egy jó ideje érik már, hogy átgondoljam a dolgaimat.
Kedves Anni!
Egyetlen célom a hozzászólásommal az volt, hogy megerősítselek abban,hogy nagyon jó,amit csinálsz. A döntés természetesen a Te kezedben van.
:))) Köszönöm, én sem gondoltam másként. Szép, örömteli napokat kívánok Neked!