Talán feltűnt, hogy kicsit eltűntem… Pedig nem terveztem a blogszünetet, de így alakult. 10 napos családi nyaralásra mentünk, ahová a laptopom is velünk utazott – persze teljesen feleslegesen. 🙂
Az első pár nap során kiderült, hogy 3 kisgyerek mellett tíz nap sem elég ahhoz, hogy összejöjjön egy bejegyzés. Volt viszont helyette sok izgalmas, érdekes, vidám pillanat. ♥
Jöjjön most ezekből egy kis naplószerű beszámoló, amolyan pótlékként!
Megjegyzés: kicsit hosszúra sikerült az élménybeszámoló, előre is elnézést érte. Továbbá hozzátenném, hogy a bejegyzés nem csak az örömöket, hanem a nyaralás során megesett kevésbé kellemes kalandokat is részletezi, a valósághű ábrázolás érdekében. 😀
1. Indulunk, érkezünk
♥ El sem hiszem, sikerült MINDENT bepakolnom, semmit sem hagytunk otthon!
Mondjuk nem csoda, ugyanis profin összeállított, kinyomtatott Excel táblával készültem, mely tartalmazza személyenként és témánként (ruhák, pipere, strand, egyéb használati tárgyak, stb.) az összes pakolandó tételt.
Ez a lista nemcsak azt a célt szolgálja, hogy semmi fontos ne maradjon itt, hanem arra is jó, hogy ne veszítsem el a fejem és a hidegvérem. (Erre pedig elengedhetetlenül szükség van!)
♥ Az első repülés élménye a gyerekekkel. Csodás élmény volt látni a 9 és 7 éves fiainkat, ahogyan szinte katarzisélményt éltek át felszálláskor. Egyik gyereknél sem volt nyoma sem a félelemnek, élvezték az utazás minden percét. 🙂
A 3 és fél órás útra Malagáig mini társasokkal, színezőkkel, Törpillának kis táskájában babákkal, apróságokkal készültünk, így elment már az út nagyja, mikor türelmetlenkedni kezdtek a fiúk az amúgy teltházas gépen ülve.
Ekkor előhúztuk a fiúknak meglepetésnek szánt kis nyomogatós kvarcjátékokat (Férj vette őket kifejezetten erre az alkalomra, és megbeszéltük, hogy csak utazások alkalmával vesszük majd elő.) Madarat lehetett volna velük fogatni, mikor meglátták a meglepetést, és az utolsó egy óra szinte varázsütésre elrepült. (Nekik. Én addig Törpillával színeztem, olvastam, stb…)
♥ Érkezés Esteponába, a szállásunkra egy végtelenül kedves sofőrnek köszönhetően – lepakolás után ledőlni éjfélkor, és konstatálni: megérkeztünk, nyaralunk!!! 🙂
A fenti montázson a nyaralás egy-egy szuper pillanata látható: séta Malagában a botanikus kertben, Gibraltáron beszerzett Delicously Ella energiagolyók, napernyő alatt pihenő Törpilla látványa, friss, érett gyümölcsök a reggeli svédasztal kínálatában és kikötőben nézelődő testvérek.
2. Semmi sem olyan, amilyennek látszik
Reggel nem túl kipihenten ébredtünk annak következtében, hogy szobánk a közeli zajos főútra néz, így egész éjjel és hajnalban is élvezhettük a Costa Del Sol forgalmát.
Ezután döbbentünk rá, hogy a szálloda partja a feltüntetett homokos helyett egy darabon ugyan homokos, de közvetlenül a víznél leginkább köves-kavicsos, s mezítláb a vízbe menni nem túl kellemes vállalkozás. Már ha belemegy az ember: ugyanis a víz hőmérséklete a 20 fokot sem érte el – a szállodai alkalmazottak elmondása szerint rég nem volt ilyen hideg a nyár, így a víznek sem állt módjában felmelegedni. (A Kneipp-taposó megvan? Valami hasonló élményben volt részünk, mikor belemerészkedtünk a vízbe…)
Ezt még tetézték az orkánszerű széllökések, melyek úgy zúdították az emberre a szúrós homokot, mintha csak valami sivatagi homokviharba keveredett volna.
A szálloda kertjében sétálgatva vettük észre, hogy a közvetlen mellettünk található telken hatalmas épületkomplexum épül – melyet zajos kopácsolás, munkagépek zaja, daruk zümmögése kísért.
Mikor rájöttünk, hogy a szálloda medencéit nem fűtik, és az enyhe időjárás következtében azok is jéghidegek, az már kicsit kiverte a biztosítékot.
ÁMDE: Az első „összeomlást” követően újraterveztünk. Az eredeti pár napos autóbérlést kitoltuk egy hétre, és szobacserét kértünk.
♥ Pozitívum: a fent leírtak következményeképp a part szinte teljesen kihalt volt, így viszont romantikus sétát tehettünk a gyerekekkel, akik szebbnél szebb kagylókat és kavicsokat gyűjtögettek. 🙂 Bár csak bokáig merészkedtünk a jéghideg vízbe, azért magával ragadott a tenger csodálatos kéksége és Gibraltár ködbe vesző vonalai.
3. Újra kisüt a nap, útra készen állunk, egy méh fullánkja
♥ Harmadik napra az orkánszerű szelet mintha elfújták volna, s a vakítóan kék égen egy felhő sem volt. Így már kellemesebb volt lesétálni a partra és belemerészkedni az amúgy még mindig hideg medencébe.
♥ Főhadiszállásunkat áttettük egy másik, az úttól távolabbi szobába, ahol sajnos a közeli építkezés zaja hallatszott be, de biztosítottak róla, hogy az csak hétköznap 8-tól délután 4-ig hallható. Még mindig jobb, mint egész éjjel…
♥ Az apartmanunk minden igényt kielégített, a konyhában mosógép, sőt még mosogatógép is volt! (Fele annyi ruhát hoztam magunkkal, mert készültem rá, hogy tudunk majd mosni, így jóval kevesebb cuccot kellett pakolni.)
♥ Megérkezett a bérautónk is, mellyel azonnal Marbella felé vettük az irányt.
♥ A Puerte Deportivo megcsodálása után a gyerekek megmártóztak a tengerpart egyik homokos szakaszán, homokvárat építettek és nagyot sétáltunk a tengerparti sétányon. Meg kell hagyni, Marbellának tényleg van hangulata! 🙂
♥ Visszafelé megálltunk Estepona strandján egy kicsit pancsolni.
Egyetlen üröm az volt az örömben, hogy sikerült a parti homokban valamilyen méhbe belelépnem, ami jól megcsípte a lábam, és a nap hátralevő részét bicegve töltöttem.
♥ Újabb apró öröm: a spanyol Aldikban is szép számmal akadt vegán termék a polcokon, így feltankoltam a konyhát pár vegán snackkel.
4. Gibraltár majmocskái
Helyzetjelentés: a spanyol melósok valószínűleg buzgóbbak, mint hittük volna, mert 8 helyett már negyed 8-kor megkezdték a munkagépek a sitthalmok mozgatását. Viva España!
♥ Ezen a napon ellátogattunk Gibraltárba, melyet Férj már oly régen szeretett volna látni. Nem csalódtunk, mert valóban egyedülálló a hangulata az angol koronagyarmatnak.
Sajnos a lábam teljesen feldagadt és nehezemre esett a járás, de mindezek ellenére végigcsináltam a napot és eszméletlen sok szépséget és kellemes momentumot dokumentálhattam. Például:
♥ Utolsóként parkolóhelyet kapni az amúgy csordultig telt parkolóban (fogalmam sem volt, hova mentünk volna, ha nem találunk helyet, néma imát mormoltam, miközben a nyűgösködő gyerekeket tessékeltem ki a kocsiból…).
♥ Átlépni a spanyol-gibraltári határt az útlevélellenőrzés után. (Nagyon vicces momentum.) Még piros telefonfülkék is vannak!
♥ Átsétálni a városon áthaladó repülőgép kifutópályán, majd testközelből megnézni egy gép felszállását. Felemelő élmény!
♥ A több órás (kb. 30 fokban, tűző napon) felvonóra való várakozás helyett gyorsan megvenni online a jegyet, így csupán 30-40 perc volt, míg sorra kerültünk, aztán már repültünk is felfelé…
♥ …hogy megcsodálhassuk az azúrkék tenger kékjét és a híres gibraltári szikla majmait. Akik tényleg ott ténferegtek a látogatók körül, szabad prédára várva (tilos étel és ital kézben tartása, mindenre ugranak a furfangos majmok és kitépik az ember kezéből).
♥ Felfedezni, hogy a helyi szupermarket a Waitrose (brit lánc) teljes portfóliójával rendelkezik, és feltankolni egy csomó Deliciously Ella féle energiagolyóval (nem mondom, hogy lépten-nyomon vegán éttermekbe botlottam volna…). Szájtátva figyelni a vegán kínálatot (no meg az árakat…). Vicces volt, mikor euróval fizettem, de angol fontban adtak vissza – most már muszáj lesz hamarosan Angliába is ellátogatnunk!
5. Strandolunk!
♥ Minden reggel elégedetten vettem tudomásul, hogy a büféasztalon nem csak tojás, felvágott, kolbászok és még ki tudja milyen állati dolgok találhatóak, hanem dúskálhatok a rengeteg finomabbnál finomabb gyümölcs között! Három kedvencem, a mangó, a papaya és a füge is gyakori vendég volt a svédasztal kínálatában. 🙂
♥ Ötödik nap strandolás a közeli Marbella egyik legszebb partszakaszán (legalábbis mi ezt találtuk a legszebbnek), ahol az egyik tengerparti étterem választékában tényleg találtam isteni vegán salátát, így jóízűen megeszegettem.
♥ Kaptam a gyógyszertárban krémet a lábamon található fájdalmas duzzanatra, és estére lejjebb ment a vizenyő is. (Szívtam a fogam, hogy bepakoltam a teljes futófelszerelésem…)
♥ Végre úsztam a tengerben! (Melegedett a víz egy kicsit, illetve a homokos partszakaszon melegebb, mint a kavicsos a szállodánknál.)
6. Egy város, mely egyáltalán nem ronda, sőt!
♥ Hatodik nap Ronda városába kacskaringóztunk el, ami nem volt kis kihívás, hiszen az út meredek szerpentineken keresztül vezet a kicsiny, ám elbűvölő városkáig. Mely nevével ellentétben Spanyolország egyik legszebb települése.
♥ 100 méter magas, sziklára épített hídról lebámulni.
♥ Megismerkedni egy kedves kocsissal és elmenni vele egy körre a fogatán.
♥ Egyre többet és egyre magabiztosabban használni kissé berozsdásodott spanyol nyelvtudásom – minden nappal egyre több dolog jött vissza, csodás élmény volt!
♥ Megnézni milyen volt Spanyolország első bikaviadal arénája – nagyon érdekes látogatás volt, ugyanakkor összeszorult szívvel gondoltam arra, hogy ez még korántsem a múlt. (Hála az égnek közelében sem voltunk igazi viadalnak…)
7. Reggeli keksz luxuskivitelben
Rossz hír: Férj, valami rosszat ehetett, mert egész éjjel rohangált a mosdóba. Én pedig megfázhattam a légkonditól, mert nagyon fájt a torkom.
♥ Jó hír: Ennek ellenére elmentem kora reggel futni a tengerparton, annak örömére, hogy jobban lett a lábam – kondícióm siralmas hiányát a látvány pótolta. Aránylag korán visszafordultam a hőségnek és hasogató fejfájásomnak köszönhetően. De volt értelme megutaztatni a futócuccot: egyszer használtam is! 😀
♥ Még jobb hír: Férjet kemény fából faragták, így délelőttre összeszedte magát, és Puerto Banús felé vettük az irányt, mely a gazdagok és hipergazdagok közkedvelt játszótere.
♥ Puerto Banús jachtkikötője megközelíti a monte carlo-i kikötő felhozatalát, és ezúttal a fiúknak is volt egy igazán jó napjuk, mert egyik fantasztikus sportkocsi követte a másikat. A végén már követni sem tudták, hogy hány Porchét, Ferrarit, Lamborghinit vagy Rolls Royce-t láttak, mindenesetre kocsányokban lógott a szemük kirándulásunk teljes ideje alatt.
♥ Nekem más örömök jutottak. Például a fényűző jacthkikötőben zabkekszet majszoló gyerekeim látványa.
Nem hiányzott, hogy a luxusüzletek végeláthatatlan során vásárolgassak – az viszont jó lett volna, ha kicsit jobban körülnézhetek, de ugye a gyerekekkel ez elég nagy kihívás…
♥ Gucci és Louis Vuitton táskák shoppingja helyett a parton találkoztunk egy szelíd papagájjal, aki ugyancsak szerette a zabkekszet, és meg is ette a kezünkből.
Arra sétált egy család, aki azt állította, hogy az övék a madár, majd egy törölközőt rádobtak és elvitték (nem haza, hanem a strandra!). Remélem, hogy tényleg az övék volt a papagáj, és mihamarabb hazavitték, nem tudom a 30 fokos hőségben a törölközőbe bugyolálva hogy érezhette magát szegény madár…
♥ Este a szálloda medencéjében pancsolni, mely – láss csodát – elkezdett felmelegedni a jó időben!
8. ¡Hola Málaga!
♥ Szombati nap lévén nem fúrtak-faragtak a munkások – hurrá!
♥ Megcsodálni Málaga csodás egzotikus parkját, mely botanikuskertként is üzemel, és szemügyre venni az ott élőket, ahogyan a 35 fokos melegben ráérősen trécselnek a padokon a pálmák árnyékában.
♥ Mexikói étterem a kikötőben – jól esett egy kis kiadós burrito és nachos, már farkaséhes voltam!
Jó lett volna egy finom fagylalt, ettünk is egy híresen nívós fagyizóban egy-egy gombócot, de nem kellett volna: teljesen felpaprikázott a kikötőben található teraszon a földön felhalmozódott szemét mennyisége. Ritkán teszek ilyet, de távozásunkkor úgy kivertem a balhét, hogy még Férj is tátott szájjal nézett – meglepő módon az alkalmazottak azonnal takarításba fogtak. (Azt hiszem ők is meghökkentek a kirohanásomon, bevallom őszintén sírni tudtam volna a csalódottságtól.)
Itt zárójelben megjegyzem, hogy mélységesen elkeserített a szemét mennyisége Spanyolországban – úttalan utak mentén is szemétkupacok fogadtak, de mindegy is, hol voltunk: még a szállodánktól 20 méterre is szétszórt szemét jelezte, hogy itt környezetükre igénytelen emberek jártak (vagy élnek?). Mélységesen felháborított a partokon és a partok közelében látott szemét mennyisége (nem számít mely településről van szó), hiszen tudom, hogy annak nagy része a tengerben végzi majd. 🙁
9. Csokiszökőkút és fejesek
Jeges sangría helyett kamillatea – a torokfájáshoz már köhögés is társult, hurrá…
♥ Vasárnap impozáns csokiszökőkút várja a szállodában reggeliző vendégeket, s a gyerekek nagy örömére nemcsak finomabbnál finomabb gyümölcsöket, hanem pillecukrot és fánkdarabkákat is tűzhetnek a nyársukra (ajjjaj). Szóval szabad rablás volt, a már egyébként is cukormérgezésben szenvedő gyerekeim pedig betoltak fejenként 2-3 nyársat…
♥ A szálloda medencéi elérték az optimális hőmérsékletet, melynek folyományaként már Törpilla meg én is szívesen mártóztunk meg a vízben, sőt: ő kis karúszójával bátran ugrált a mélyvízbe. Alig lehetett kirángatni a gyerekeket a medencéből a nagy ugrálás közepette a nap végén.
♥ Napos esték: még este 9-kor is sütött a nap, meglepően későn ment le az itthon megszokotthoz képest!
10. Lazulás a tengerparton
♥Utolsó napunkon úgy döntöttünk, hogy a szokásos negyed 8-as ébresztő után (beindultak a munkagépek) Marbella homokos strandjára megyünk, és még utoljára kihasználjuk, hogy itt lehetünk a tenger mellett.
♥ Férj és a fiúk öröme, mikor jet skit béreltek és a vízen száguldoztak. (Én nem vállalkoztam erre a cselekedetre, talán majd máskor…viszont jó volt látni a felvillanyozott hímnemű családtagokat.)
♥ Törpillával homokozni a parton.
♥ Sétálni a sekély, áttetsző vízben.
♥ Napernyő alatt békésen alvó Törpilla látványa.
♥ Kb. fél órát napozni nyugodtan, melyre az egész nyaralás alatt nem volt példa – már-már idegen volt az érzés! (Komolyan mondom, hogy egy idő után már kellemetlenül is éreztem magam, hogy semmit teszek! 😀 )
A napot azzal zártuk, hogy Nagymanót megcsípte egy medúza, ugyanis elég sokkal kellett osztozkodnunk a strandon. Nagyon reménykedtünk benne, hogy minket elkerül a „végzet”, de sajnos nem így lett, így hazaindulás előtt kb. 10 perccel már ecetes szalvétával borogattuk a jajveszékelő Nagymanó bokáját.
Szerencse, hogy a helyiek pontosan tudták, mi a csípés gyógymódja: (az amúgy jó minőségű) balzsamecetet az étterem dolgozói már rutinosan hozták, és az valóban nagyon gyorsan enyhítette a fájdalmat – holnapra már hírmondója is alig maradt a medúzatámadásnak (vagy inkább védekezésnek…).
♥ Legcukibb: Nagymanó reakciója, aki ezután is nagyon sajnálta a partra vetődő halott medúzákat, és biztosított arról, hogy ő aztán nem mérges szegény állatkákra, hiszen ők csak jogosan védekeznek saját élőhelyükön (ott a pont!).
11. Búcsú a tengertől
Az utazás napján még bementünk Estepona kikötőjébe, hogy megnézzük a nem túl vonzó halászkikötő látványát (és beszippantsuk az igazi dokk-bukét), a gyerekek pedig ünnepélyesen ettek egy utolsó adag fagyit (mi Férjjel a torkunk állapota miatt erre a merész tettre nem vállalkoztunk).
♥ Bepakolást és ebédet követően Törpillával még csobbantunk a már nagyon kellemesre melegedett medencében. Isteni volt a víz! (Pont távozáskor, brühühühü!)
♥ Kisétáltunk a tengerpartra, ahol Nagymanó visszaöntötte azt a kilónyi kavicsot és kagylót, amit gyűjtögettek a 10 nap alatt (pár szépet azért megtartottak!), és istenhozzádot mondtam a nagy kékségnek.
♥ Visszaút a repülőn: az esti járat szerencsére nem volt tele, így sokkal több helye volt a gyerekeknek játszani és kicsit mozgolódni. Sőt, ezúttal pontosan elindult a repülő, ami nem jött rosszul a késői indulásból kifolyólag.
♥ Annyira büszke voltam Törpillára, aki egészen éjfélig békésen játszott velem a helyén: babákat és kutyákat fodrászoltunk/gyógyítottunk, színeztünk és foglalkoztatót töltöttünk, falatoztunk és nevetgéltünk, szóval jól szórakoztunk. 😉
♥ Szerencsés megérkezés HAZA, mert mindenütt jó, de legjobb otthon, főként ha az embernek van egy kedvenc macskája és kávéfőzője – akik nélkül nem élet az élet! ♥
Neked is volt már részed hasonlóan kalandos, eseménydús nyaralásban?
