♥ Hétfőn volt pontosan 10 éve, hogy Férj megkérte a kezem – és én persze igent mondtam. A legjobb döntés az életemben. ♥ (Gyakorlatilag alig hagytam neki, hogy elmondja a mondókáját, belevágtam a szavába, és úgy mondtam ki az igent. 😀 )
Ez a kis leánykérés nem mellesleg paradicsomi körülmények között történt Key West-en a tengerparton (Floridában), aminél szebbet elképzelni sem lehet. Életem egyik legszebb és legboldogabb napja volt, ugyanis még arra is lehetőségem nyílt, hogy ússzak egy delfinnel. Szó szerint két nagy álmom vált valóra – egy napon. Hétfőn végignézegettem a tíz évvel ezelőtt készült képeket, és nosztalgiáztam egy kicsit egy jó nagyot.
♥ Még mindig szépen virultak a hét elején az anyák napi rózsák – én pedig szokás szerint készítettem a zöld levet, amit Törpilla minden egyes alkalommal szorgosan ellenőriz (ezt dokumentálja a mellékelt kép).
♥ Nagymanó első iskolás anyák napi műsora igazán megható volt. Igazából az a lelkesedés hatott meg, ahogyan a gyerekek készültek rá, és látszott, hogy milyen örömmel zenélnek, énekelnek és szavalnak. Minden gyerkőc előadását nagy figyelemmel néztem, és külön-külön büszke voltam rájuk, olyan ügyesek voltak! Nagymanótól egy festett ajtókitámasztó követ is kaptam, amit már használatba is helyeztünk az előszobában. 🙂
♥ A kiskertünk egyre szebb: már bújik ki az újabb adag saláta, a rukkola, szedjük a retket, a római salátát, a tépősali mixet, a fodros kelt. Kaptam ajándékba pár paradicsompalántát, amiket már ki is ültettem. Az én kis magról nevelt palántáim még cseperednek kicsit a cserepekben és csak akkor jön a kiültetés, még türelmesen várok arra, hogy erősebbek, nagyobbak legyenek. (És milyen jól tettem, mert hatalmas özönvízzel kísért jégeső volt pénteken, nem is tudom mi lett volna, ha kiültetem az én drágaságaimat!)
♥ A hét egyik nagy öröme, hogy megérkezett Ella legújabb szakácskönyve, a Delicously Ella with Friends! 😀 Komolyan mondom, hogy totál odavagyok érte. Megint fantasztikusabbnál fantasztikusabb recepteket, képeket és ötleteket tartalmaz. Annyira inspiráló, hogy legszívesebben azonnal meghívnád a barátaidat egy jó kis saját készítésű növényi alapú ebédre. Talán lesz majd lehetőségem kicsit részletesebben is írni egy kicsit róla (már érik egy szakácskönyv ajánló összeállítás), de addig legyen elég annyi, hogy aki megveszi ezt a könyvet, az biztosan nem fog csalódni!
♥ A hét másik nagy öröme (amitől ugyancsak szívesen ugrálnék jókedvemben), hogy Törpilla lassan szobatiszta lesz!
Mindkét fiúnál én voltam az, aki 3 éves koruk körül egy nap azt mondtam, hogy elég, és levettem róluk a pelenkát. Szenvedtünk egy-két hetet rendesen, aztán szép lassan összejött a száraz alsógatya. Na de a kisasszony…! Oké, nem sokkal kezdi korábban, mint a fiúk, hiszen augusztusban lesz három, de abszolút az ő kezdeményezésére került le a pelus, és eddig egyetlen baleset sem volt! (Persze tudom, hogy ez lehet átmeneti is, de akkor is nagyon örülök!)
Szóval gyönyörűen szól és megyünk a vécére, és én annyira örülök, hogy nemsokára vége a pelusozásnak!
♥ A héten a képen látható mangós-kókuszos-brazil diós granolával kényeztettem magam, amit eredetileg ajándékba készítettem anyukámnak anyák napjára és Férj tesójának szülinapjára. De nekem is jutott egy kis adag belőle 😉 Eper smoothie-val valami mennyei volt!
♥ Voltunk az éves melanoma szűrésen, amire mindig nagy szorgosan járunk, és szerencsére mindent rendben talált az orvos. Ennek „örömére” a Great Bistro-ban ebédeltünk, ahová már nagyon rég szerettem volna eljutni. Most sikerült. 🙂 Fantasztikusan finom volt a fűszeres gombaleves, a rakott krumpli quinoa ropogóssal és vitaminsalátával. Persze a tripla csokis brownie-ban sem csalódtam. Ide még vissza kell menni! (Csak ne lenne tőlünk olyan messze…)
♥ Gyönyörű friss zöldségeket vásárolni szombat reggel a piacon – Törpilla és anyukám társaságában. Hihetetlen, hogy mennyit változik az ember, illetve egy-egy szokás bevezetése egy idő után milyen „rászokást” eredményezhet.
Soha nem voltam egy piacra járó típus, sokkal szívesebben vásárlok pl. online, az otthon kényelmes melegéből/hűvöséből/kanapéjáról 😉 . Ez persze zöldség-gyümölcs esetén szinte lehetetlen (volt már, hogy vettem online, de nekem nem vált be – meg persze a választék és az ár is teljesen más).
Szóval soha nem voltam egy piacra járó típus, de a növényi étrendre való áttérést követően úgy döntöttem, hogy minden szombat délelőttöt a fő élelmiszerforrásaink beszerzésének szentelem.
Pár hónap bősz piacrajárás után kezdtem megszeretni és megismerni a piacot, már egyáltalán nem érzem magam elveszettnek, sőt! Mindig jóleső érzés jár át, mikor megérkezünk, és most már az esetek többségében élvezem is a vásárlást. Most vettem észre, hogy teljesen megváltozott az utóbbi időben egy tevékenységről alkotott nézetem, aminek nagyon örülök. 🙂
♥ Vasárnap reggel összetrombitáltam a fiúcsapatot, és elrángattam őket futni. 🙂 (Törpilla anyukáméknál aludt.) Olyan jó volt együtt futni velük (Kismanó bicajjal jött mellettünk, bár nem tudom miért, mert nagyon jó kondiban van), remélem a jövőben is lesz még olyan alkalom, mikor hajlandóak eljönni velem.
♥ Ezen a héten háromszor (!) is el tudtam menni futni, aminek nagyon örülök, mert lassan szeretnék kicsit komolyabban edzeni. Mindenesetre vasárnap megvolt a 7 km, ami hosszú távnak számít még, de fő a fokozatosság.
♥ Vasárnapi Vegan Food Fest. 🙂 Fotó nincs. 😀 Ugyanis a nagy forgatagban elég nagy kihívás volt a gyerekek felvigyázása, a táplálkozás és a vásárolgatás. Kint voltak a szokásos éttermek és boltok kiállítói, nehéz megmondani, hogy minek örültem legjobban: a Say Cheeze kesu alapú isteni lágy sajtjainak, a Hideg Nyalat kókuszjoghurtjainak és fagyijainak vagy a Las Vegans csicseris burgerének. 🙂 Még sikerült beszereznem nyers kakaóport és kakaóvajat is, azt sem lehet mindenhol vásárolni. Elégedetten (én), nyűgösen (gyerekek), türelmetlenül (Férj) és fáradtan (mindannyian) távoztunk a tett színhelyéről (Allée Sétány).
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
