Íme, a hét második szülinapi ihletésű bejegyzése, ami nem más, mint egy születésnapi torta receptje. (Nyugi, nem az alábbi képen látható…!)
Előtte előzetesen egy kicsit a szülinapi tortákkal való kapcsolatomról. Ugyanis nagyon komoly kapcsolat van ám közöttünk, bizony. 😉
A születésnapi tortákhoz fűződő szenvedélyes viszonyom gyerekkoromra vezethető vissza, amikor mindig óriási lelkesedéssel vártam, hogy megpillantsam az aktuális cukrászdai kreálmányt (de persze ki nincs így ezzel 4-5-6 évesen?!).
Apropó, a mellékelt fotón épp a negyedik szülinapomat ünneplem, pont annyi idős voltam akkor, mint most a blogom. 😀
Egy időben a marcipán figurák, majd a marcipán felirat volt a legérdekesebb (és értékesebb!), aztán az került a középpontba, hogy milyen ízű is a sütemény. Akkoriban még olyan sok választás nem volt, így a torta mindig a standard csokis, esetleg későbbiekben eperrel díszített csokis, vagy túrókrémmel töltött piskóta volt.
Felnőttként ugyan már nem játszott olyan központi szerepet a torta, de mindig kíváncsian vártam, hogy vajon a kedvenc ízesítésem lesz-e terítéken (sokáig a brazil dió volt, egy bizonyos budai cukrászdából). Szerintem az ember 18. születésnapja után inkább a gyertyák száma kezd egyre nagyobb jelentőséggel bírni 😉
Mikor megszületett Nagymanó, és közeledett az első szülinapja, akkor már nagy örömmel sütögettem különféle családi eseményekre, és akkor döntöttem el, hogy az én gyerekeim születésnapi tortája nem lehet más, csak és kizárólag általam készített.
Most mondhatnád azt, hogy én ebből presztízskérdést csinálok. Talán igen. De én inkább úgy fogalmaznék, hogy minden egyes születésnapi tortába a szívem sütöm bele. ♥
Az adott tortát készítve én mindvégig az ünnepeltre gondolok, mialatt a konyhában mérnöki pontossággal mérem ki a tortába szükséges (elsőrendű minőségű!) hozzávalókat.
Ilyenkor jaj annak, aki zavarni merészel, ugyanis harapok! Senki nem zavarhatja meg az alkotást, és azt is nagyon rosszul viselem, ha „időre” kell dolgoznom. Egyszerűen azért, mert szeretek átszellemülni, és a hozzávalókhoz beleadni a szívemet-lelkemet és egy csipet boldogságot is. ♥
Ezen a héten a blognak sütöttem, amit bevallom őszintén, hogy már hétvégére terveztem. De akkor olyan szomorú gondolatok jártak a fejemben, hogy nem vitt rá a lélek a sütögetésre. Pedig a konyhában való foglalatosság jót tesz az ember lelkének. Egy bizonyos ponton felül persze.
Tegnap jutottam arra a pontra, hogy sutba vágom a halogatást (persze nem igazi halogatás volt ez, csak inkább időhiány), és végre megsütöm a tortát.
Senki nem volt itthon, és egyik kedvencem, Diana Krall Quiet Nights című albuma lett a zenei aláfestés. Persze csak addig jutottam, hogy megsüssem a tésztát, de összerakni már nem volt időm, így ment a kamrába, és másnap fejeztem be a műremeket. 🙂
Amíg a krém készült, Norah Jones Not Too Late albuma szólt, ami egy másik kedvenc. Mivel ki tudtam szorítani egy-két plusz órát, és a fények is nekem kedveztek, így készült egy-két jobb kép a végeredményről is. 🙂
Íme, a torta, melyet az utóbbi két napban készítettem: egy növényi alapú (azaz tejtermék- és tojásmentes) mogyorós csokoládétortáról van szó, melyet a zseniális Minimalist Baker blog egyik receptje inspirált.
A tésztát legalábbis az ő receptje alapján készítettem, de az (avokádós!) csokoládé krémet egy másik kedvencem, Angela Liddon (Oh She Glows) receptje ihlette.
A tortáról elöljáróban annyit, hogy több (és speciálisabb) hozzávalót igényel, mint hagyományos társai, de szerintem azok, akik tojás- és tejtermékmentesen sütnek, ehhez már hozzászokhattak.
Eszméletlen mennyiségű alapanyag került végül bele, így elég fajsúlyos lett, és ezáltal nagyon laktató is, így szerintem bőven elmegy 12 (de legrosszabb esetben 10) szeletes tortának.
A tésztája nem száraz, hanem inkább sűrű, jól szeletelhető és rugalmas. Nem lett túl édes, ami fontos szempont, mert nem szeretem a túl édes süteményeket. Ugyanakkor épp annyira csokis, amennyire lennie kell. Semmiképp nem zsíros a krém, ugyanis semmilyen extra zsiradékot nem tartalmaz az avokádó olajtartalmán kívül. 🙂
Hozzávalók a tésztához:
- 4 lenmagtojás (azaz 4 ek lenmagliszt + 10 ek víz)
- 250 ml natúr mandulatej (esetleg rizstej vagy zabtej) + 1,5 ek almaborecet (vagy esetleg fehérborecet)
- 3 tk sütőpor
- 140 ml juharszirup (vagy agavé szirup, esetleg méz)
- 120 g barna nádcukor
- 120 g olvasztott kókuszolaj
- 1 tk vaníliakivonat vagy 2 rúd vanília kikapart magjai
- 485 g almaszósz (üvegesen is kapható DM-ben vagy akár babaételes részlegen, de otthon is könnyedén elkészíthető)
- 1/2 tk só
- 120 g natúr kakaópor (simára szitált)
- 120 g mandulaliszt*
- 50 g zabliszt*
- 200 g fehér tönkölyliszt
*A két liszt véleményem szerint egymással helyettesíthető, azaz lehet a teljes mennyiség zabliszt vagy mandulaliszt, de ez valamennyire biztosan befolyásolja a végső állagot és ízt.
Először egy nagyobb keverőtálban keverd össze a mandulatejet az ecettel, és hagyd állni. Aztán készítsd el a lenmagtojásokat, azaz egy kis tálkában keverd össze a lenmaglisztet a vízzel.
Ha ezzel kész vagy, add hozzá a sütőport a mandulatejes „íróhoz”. Ha már állt kb. 5 percet a lenmagtojás, akkor add a mandulatejes keverékhez, és tedd bele a juharszirupot, a cukrot, az almaszószt, az olvasztott kókuszolajat, vaníliát és sót is. Keverd jól össze az egészet.
Ezután apránként keverd bele a kakaóport, a liszteket, és dolgozd teljesen simára. Közepesen sűrű, önthető állagú tésztát kell, hogy kapj. Ha túl sűrű, adj hozzá még egy pici mandulatejet.
Melegítsd elő a sütőt 180 fokra, és végy két 21 cm átmérőjű tortaformát. Mindkettőt olajozd és lisztezd ki, majd oszd el a tésztát egyenlő arányban.
Mehet a sütőbe 35-45 percre. Sütőtől (esetleg forma méretétől) függően változhat a sütési idő, mindenképp fontos, hogy a teteje már keménynek tűnjön, és végezz fogpiszkálóval próbát, hogy a belseje is megsült-e már. Ha kétségeid vannak, inkább süsd még pár percig, hogy biztosan teljesen átsüljön.
Ezután hagyd teljesen kihűlni a tortalapokat, és addig készítsd el a csokikrémet és a mogyorót a díszítéshez.
Hozzávalók a krémhez és a díszítéshez:
- 3 nagyobb, érett (!) avokádó húsa
- 8 ek natúr kakaópor
- 6-8 ek agavészirup
- 200 g mogyoró
Távolítsd el az avokádó magját és héját, majd dobd a húsát robotgépbe. Dolgozd nagyjából krémes állagúra, majd add hozzá a kakaóport és a szirupot. Addig menjen a robotgép, amíg nem kapsz tökéletes csokoládékrémet. Szükség szerint még édesítsd.
Pörköld meg serpenyőben az egész mogyorókat, majd távolítsd el a barna, vékony héjat, mely a mogyorókat fedi. (Szerintem ez az egész receptben a legsziszifuszibb folyamat.)
Az egyik tortalapot kend meg csokikrémmel, majd nyomkodj bele mogyorószemeket, hogy mindenhova jusson. Jöjjön még rá egy nagy adag csokikrém, hogy befedje a mogyikat (igen, elég sok kell hozzá!).
Jöhet a másik tortalap, majd az egész tortát vond be a csokikrémmel. Ez a rész a kedvencem, ugyanis szuper az avokádós csokikrém állaga, öröm vele dolgozni! 🙂
Ezután jöhet két sor mogyorós díszítés, és már kész is vagy. Vagy legalábbis majdnem: ha szereted a fanyarabb ízvilágú gyümölcsöket kiegészítésként, akkor középen díszíts gránátalma magokkal vagy bogyós gyümölcsökkel.
Már nincs is más dolgod, mint hogy meggyújtsd a gyertyákat, kívánj valamit és… fújj egy nagyot! Boldog születésnapot! 😀
