Egy melengető finomság: almás-burgonyás pasztinák krémleves

Érdekes módon mindig januárban jut eszembe, hogy pasztinák krémlevest csináljak. 🙂 Már osztottam meg egy receptet korábban, most viszont továbbfejlesztettem egy kicsit, és elkésztettem ezt az új, tejtermékmentes verziót, ami nagyon finom lett!

Nincs is jobb a téli hidegben egy tápláló, melengető krémlevesnél… Kiváltképp, ha kint nagy pelyhekben hull a hó!

Idén nyáron úgy döntöttem, hogy vetek pasztinákot is, mert nem mindig tud az ember hozzájutni (megjegyzem, ezt nem nagyon értem: mitől jobb a fehérrépa a pasztináknál?!). Szépen meg is nőttek, volt rá 4 hónapjuk. Bőven elég őket késő ősszel, kora télen kivenni a földből, amikor az embernek szüksége van rájuk.

Sajnos én balga módon bent felejtettem őket a földben (vagy inkább folyamatosan halogattam a kiszedésüket? talán inkább ez utóbbi…). Ezek után tegnap, mikor pasztinákra volt szükségem, eszembe jutott, hogy ki kellene menni megnézni, mit tehetek az ügy érdekében.

Beöltöztem, felszerelkeztem a kertészkesztyűvel, nagy ásóval meg kis lapáttal, és irány a pasztinákkutató expedíció!

Hiú ábránd volt azt hinni, hogy bármire is megyek az ásóval. 🙂 Ugyanis a föld olyan keményre van már fagyva ilyenkor, hogy még csak bele sem tudtam vágni az ásót. Ezek után stratégiát váltottam: a kis lapáttal pici darabról darabra kezdtem kivájni a földet a gyökérzöldség körül.

Egy idő után minden bajom volt: fájt a kezem a derekam, a csuklóm, jéggé fagyott a kezem, de a pasztinák még mindig nem mozdult… Bevallom, egy idő után szinte perverz élvezetet találtam abban, hogy igenis megszerezzem magamnak azt a nyomorult gyökeret!

Ásás (vagy inkább kapirgálás) közben lelki szemeim előtt láttam, hogy hány ember volt már hasonló helyzetben az utóbbi több száz vagy akár ezer évben – amikor a tulajdon két kezével kell kikaparni az élelmet a föld alól! (Oké, azért nekem ott volt a Gardena fémlapát, gondolom az ősasszonynak még ez sem állt a rendelkezésére.)

Végül sikerült kemény 20 perc alatt kiszabadítanom két példányt, a kezem kesztyűben is teljesen kiszáradt a hidegben, a körmeim úgy gyászoltak, hogy szomorú volt rájuk pillantani… DE: megvolt a pasztinák a leveshez!

Javaslom, hogy Te inkább ne próbálkozz hasonlóval, hanem vedd meg a zöldségesnél… 😉

Szóval mi is kell ehhez a híresen finom leveshez?

Hozzávalók:

300 g pasztinák – megpucolva, feldarabolva
300 g krumpli – megpucolva, feldarabolva
2 nagy alma – meghámozva, kimagozva, feldarabolva
1 nagy póréhagyma – vékony karikákra aprítva
3 gerezd hagyma
1-1,5 l zöldségalaplé (házi készítésű vagy bio leveskockából): én 1,5 literből készítettem, aki extra sűrűn szereti, annak elég az 1 liter
1-2 ek olívaolaj
só, bors
1 tk őrölt koriander (elhagyható, de nagyon különleges ízt ad a levesnek)
250 ml rizstejszín (vagy zabtejszín is lehet, ez esetben lehet hogy kicsit kevesebb is elegendő)

Először is egy nagy fazékban az olajon dinszteld üvegesre a póréhagymát és a fokhagyma présen átpréselt fokhagymát. Ezután dobd rá a felkockázott pasztinákot és krumplit, forgasd át, pár percig hagyd párolódni a zöldségeket.

Addig készítsd el az zöldségalaplevet, majd öntsd a fazékba. (Ha fagyasztott, akkor melegítsd föl, ha kockából készíted, akkor a csomagoláson található instrukciók szerint.) Főzd kb. 10 percig, majd dobd hozzá az almát is.

Tedd bele a koriandert, két csipet sót, bár tekerésnyi frissen őrölt borsot, és főzd alacsony lángon addig, amíg szépen meg nem puhulnak a zöldségek.

Ezután botmixerrel krémesítsd a levest és add hozzá a rizstejszínt.

Tálald zöldségchipsszel, pirított magvakkal (pl. napraforgó vagy tökmag), pirítóssal.

Jó étvágyat, jó melegedést! 🙂

ui.: A fotók elkészítésében Nagymanó volt a segítségemre, akit először arra kértem meg, hogy rólam készítsen fotókat, majd miután kiderült, hogy ehhez a feladathoz még kicsit fel kell nőnie, ráadtam a pulóveremet, és ő állt be helyettem modellnek. Nagyon ügyes volt. 🙂