Ilyen sem fordult elő még velem a blog fennállása óta – hogy nem írom meg a vasárnapi bejegyzésemet! Egészen pontosan 198-szor jelent már meg VasárnaPillanatok, de a 199-ikre ezen a héten kerül sor, mert múlt vasárnap (és hétfőn) teljesen KO voltam.
Összességében egy rémálom a be nem tervezett betegség karácsony előtt és alatt (és lássuk be, a legtöbbször nehezen betervezhető, nem igaz?).
Háromgyerekes anyukaként azt kell, hogy mondjam, hogy volt olyan nap, mikor nem tudtam, hogy azon pánikolok-e jobban, hogy nem kapok a köhögéstől levegőt (de tényleg!) vagy azon, hogy már csak napok vannak karácsonyig és terveim nagy része mehet a süllyesztőbe.
Talán ilyen beteg karácsonykor utoljára kb. 9-10 évvel ezelőtt voltam, emlékszem, hogy 23-án este lázasan készítettem a füstölt lazaccal töltött sült burgonyát (de ez esetben a lázas készülődés sajnos valódi lázat takart). Akkor még nem voltak gyerekek, így a stressz-szintem meg sem közelítette a mostaniét.
A lényeg, hogy múlt hétvégére sikerült a gyerekektől elkapnom valami csodás bacit, mely úgy rám ijesztett, hogy már hétfőn az orvosomnál ültem jó kislány módjára a rendelőben, nyitás előtt öt perccel (megint csak lázasan). (És nem kicsit voltam ledöbbenve, hogy addigra már kilenc ember várakozott már előttem a doktornőre…!)
A lényeg, hogy még azóta sem jöttem teljesen rendbe, bár már a gyógyulás rögös útjára léptem. Nem kicsit vagyok türelmetlen. Tegnap már kínomban felhívtam az orvost, hogy azt elfelejtettem megkérdezni, hogy mégis mikor gyógyulok meg? (Mégis mit gondoltam, mit fog mondani?!) Miután elég jól behallatszott a gyerekek artikulátlan indiánüvöltése a vonalba, a doktornő diplomatikusan azt válaszolta: „Így még elég sokára.” 😀
Egyik alkalommal, mikor égő szemgolyóval bámultam a plafont, (és éppen kaptam levegőt), az jutott eszembe, hogy érdemes lenne idén a túlélésre hajtani. Jó ideig rágódtam ezen a megállapításon, de sehogy sem tetszett. Mindig is maximalista voltam. A karácsonnyal kapcsolatban is.
Aztán az jutott eszembe, hogy nem kellene ezt a betegskedést idén úgy felfogni, hogy itt az ideje kicsit változtatni? De mégis hogyan?
Íme, pár jótanács azoknak, akik hozzám hasonlóan az ünnep előtt betegedtek le váratlanul:
1. A gyógyulás a legfontosabb
Még akkor is, ha összességében semmi kedved betartani a rengeteg utasítást, amit az orvos adott (bevallom, a tengeri sós orrbafújást hajlamos vagyok elbliccelni, annyira utálom…). Még akkor is, ha úgy gondolod, kibírod Te betegen is az ünnepet.
De sajnos minél kevésbé veszed komolyan a gyógyulást, annál lassabban fog bekövetkezni – és a végén még magát az ünnepet is betegen kell töltened. Szerencsére azért nálam ebben összességében nincsen hiba, ilyen szempontból elég jó beteg vagyok. 🙂
2. Újratervezés a köbön
Jó ideje egyre több ajándékot készítek karácsonyra saját kezűleg – az ajándékok nagy része ehető vagy iható, és ráadásul nem készíthetőek el már hónapokkal az ünnep előtt. Meg persze kinek van ideje jóval korábban készülni? (Legalábbis nekem soha nem sikerül…)
Idén ugyanez volt a képlet: rengeteg nagyszabású tervet kovácsoltam, hogy kit mivel lepek meg – beleértve a barátokat, óvónéniket, tanítónéniket… Miután teltek-múltak a csigalassú gyógyulással teli napok, egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy sutba dobhatom az ezzel kapcsolatos elképzeléseimet – ugyanis nemhogy sok, de talán egyetlenegy saját készítésű gasztroajándékot sem tudok idén megvalósítani! (Úristen, még most is elfog a pánik, mikor ezt leírom!)
Fogadd el, hogy ha beteg vagy, teljesen mások a határaid – és ezt a család meg a barátok is teljes mértékben el fogják fogadni. Sőt, biztosan nem akarják, hogy miattuk fáraszd magad ilyen állapotban! (Haha, én is ezzel vigasztalom magam…)
Idén – szomorúan bár, de – ki kell, hogy mondjam: nem lesznek saját készítésű ajándékok. 🙁 Ezzel viszont nagyon sok időt megspórolok magamnak és egy csomó terhet leveszek a vállaimról.
A másik kulcspont a főzés: mindig eltervezem már jó előre, hogy mennyi mindent megfőzök és megsütök. Legalább 4-5 féle desszertet készítek ilyenkor, minden napra mást.
Na, miután semmi erőm nincs a főzéshez már napok óta, ezt a pontot is elég erőteljesen át kellett alakítanom. Csak a legegyszerűbben és leggyorsabban elkészíthető kaja jöhet szóba, némi ünnepi körítéssel, de nem ez a karácsony lesz az, amikor napokig esszük a maradékokat…
3. Az internet a barátod
A legtöbb karácsonyi vásárlásomat alapból az interneten bonyolítottam idén, de miután ágyhoz kötött ez a csodás betegség, minden maradék meglepetést SOS megrendeltem még, hogy mindenkinek legyen ajándék a fa alatt. Ez azért megnyugtató.
4. Kérj segítséget!
Anélkül azért nagyon nehéz a gyógyulás, sőt még a minimális szinten való készülődés is. Amikor beteg az ember, akkor esik igazán jól az ember lányának a családtagok és barátok segítsége. Én kértem és kaptam is, amiért nagyon hálás vagyok. 🙂
5. Természetes vitamindömpinget ide!
Amikor egy jó kis klasszikus nátha, influenza, torokgyulladás vagy egyéb hasonló betegség leteríti az embert, hajlamos csak a multivitaminokra hagyatkozni. Nincs is semmi baj azzal, ha az ember vitamint (főleg C és D) szed betegen, de azért azt ne feledjük, hogy a szervezet számára a legoptimálisabb a természetes forrásokból származó vitamin.
Egyél minél több zöldséget és gyümölcsöt – lehetőleg nyers formában. Magában vagy akár turmixként, s ha van energiád, mindennél többet ér egy frissen préselt zöldség-gyümölcs kombó. A jól ismert citrusféléken kívül részesítsd még előnyben a zöld leveles zöldségeket is, és egyáltalán – próbálj a szivárvány minden színéből enni egy kicsit! 🙂 (Még egy jó tanács: turmixhoz tejterméket ne tegyél, mert abszolút nem javasolt a fogyasztása betegen: elősegíti a nyáktermelődést. Válassz helyette növényi tejet vagy gyümölcslevet.)
6. Haladj lépésről lépésre!
Ne arra koncentrálj, hogy mennyi mindennel nem készültél még el (én nagggyon hajlamos vagyok rá!), hanem inkább arra, hogy mi a következő feladat, amit el kell végezned (és ami belefér egyáltalán a módosított tempódba). Majd pedig arra, hogy igazából milyen sok mindent megcsináltál már.
Nálunk erre a jó taktikára mindig Férj emlékeztet (bevallom őszintén, hogy egyébként tök tud vele bosszantani). Például mikor én azt mondom: „Fogalmam sincs, hogy holnap hogy készülünk el mindennel. Nagyon kell pörögnünk, hogy mindent befejezzünk időre.” (fadíszítés, főzés, ajándékcsomagolás, készülődés, stb.). Erre ő: „Én úgy érzem, hogy bőven van időnk mindenre. Tulajdonképpen csak egy fát kell feldíszíteni, pár ajándékot becsomagolni és a vacsorát összedobni.” Na ilyenkor elkezdhetem őt győzködni, hogy mennyire de mennyire nincs képben a dolgokkal, vagy én is megpróbálhatok legalább közelíteni az ő látásmódjához. 😉
Most pedig egy kis pihenést követően újult erővel vetem bele magam a leredukált karácsonyi teendők elvégzésébe – csak amennyit bírok, és tényleg elégedett leszek az elvégzett feladatokkal.
De most tényleg: Férjnek a legfontosabb, hogy együtt legyünk (pipa), és álljon a karácsonyfa (pipa lesz, erről ő gondoskodik).
A gyerekeknek a legfontosabbak az ajándékok (pipa) és semmi más. 😉 Nekik szerintem az sem tűnne föl, hogy nincs vacsora, ha van elég szaloncukor. 😀
Nekem pedig… nekem az a legfontosabb, hogy lássam, ők örülnek. Meg persze minden más, amiről épp most beszéltem le magam. Innentől kezdve nyert ügyem van.
Fotók forrásai sorrendben: citynews.ca, wisegeek.org, singlemindedwomen.com
“Így legyen stresszmentes a karácsony akkor is, ha lebetegszel!” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Jobbulást! Nagyon nem semmi, hogy a készülődés közben még volt időd egy bejegyzésre is. Ez már az elvetemült szint 😉
Köszi! Igen, úgy voltam vele, hogy csak azért is szakítok rá időt, mert végül is pont arról akartam írni, hogy szakítani kell rá időt. 😉