Ezt a hetet az itthoni és nemzetközi válsághelyzet hangulata határozta meg. Nehéz örömökről és boldogságról beszélni és írni ilyen helyzetben, én mégis úgy döntöttem, hogy így teszek.
Annak ellenére, hogy szörnyen érzem magam mások szerencsétlensége és a sötét jövő miatt, mely – így vagy úgy – biztos, hogy minket is érint, mégis összegyűjtöttem a hét örömteli perceit, mert ezek azok, amik enyhítették a bennem bújkáló feszültséget – és ezek azok, amikért nagy-nagy hálát érzek!!
♥ Nagymanóval összebújni, egymás (!) talpát masszírozni. Hát, nagyon édes volt, meg kellett zabálni! Közben megtanítottam neki a barkohbát, teljesen odavolt érte. Utána egy órán kersztül azt kellett játszani. A legjobb benne, hogy fantasztikusan tükrözi egy kisgyermek gondolatmenetét, belső világát. Úgyhogy én is sokat tanulok belőle!
♥ Törpillával bevásárolni. Most már büszkén feszít a bevásárlókocsi ülőkéjében – eddig még nem éreztem elég stabilnak és ügyesnek ehhez, nem szívesen tettem volna a bevásárlókocsiba. Minden egyes alkalommal megdicsérik a pénztárosok, de meg is érdemli, mert nagyon jól viselkedik! 🙂
♥ Az utolsó forró nyári napok egyikén saját találmányomból készült frissítőt kortyolgatni. Így készül: préseld ki a görögdinnye levét gyümölcscentrifugában, majd töltsd jégkockatartóba. Mikor megfagyott, nincs más dolgod, mint hogy szénsavas vízbe vagy limonádéba dobáld a jégkockákat. Nagyon finom!
♥ Elkezdődött az óvoda! A gyerekek nagy bánatára. Nehezen ment az első hét, de azért annak örültemk, hogy haza is nehezen hoztam őket, mert délután viszont még maradtak volna játszani az oviban. Törpilla is sokszor jött velem, mikor vittem vagy hoztam a gyerekeket – ilyenkor nyugodtan szemlélődve üldögél a hordozóban a hátamon, és bezsebel vagy egy tonna bókot. ♥
♥ Szeptember első (nem kicsit forró) napját medencézéssel tölteni. Egy már a nyár elején kapott meghívásnak tettünk eleget, és szuperül éreztük magunkat! Hiába, jobb későn, mint soha! Bár a gyerekek mellett nehéz kikapcsolni, a háziasszonynak köszönhetően ez egy kicsit mégis sikerült 😉
♥ Kedvenc „maradékomat”, pecsenyezsíros-csirkehúsos szendvicset ebédelni saját koktélparadicsom válogatással. Ez az az étel, ami után tuti megnyalom mind a tíz ujjam. 😀
♥ Élvezni, ahogyan csökken a hőmérséklet, mégis szinte minden nap gyönyörű napsütéses időben lehetett részünk.
♥ Mozzarellás-koktélparadicsomos-bazsalikomos tőkehalat készíteni. Nagyon jól sikerült, és minden családtag evett belőle (még Törpilla is!).
♥ A három gyerekkel a tóhoz kirándulni, és valami apróságot ropogtatva a vizet meg a kacsákat nézni a csodás időben. Gyönyörűek az esi fények a vízparton – ilyenkor az ember legszívesebben megállítaná a pillanatot!
♥ Esténként a gyerekekkel matricákat ragasztgatni az újonnan beszerzett albumba (az egyik „nagylelkű” hipermarket láncnak köszönhetően…). Imádom, ahogyan örülni tudnak egy-egy csomag matricának!
♥ Elmerülni az új hobbimban: görkorcsolyázni menni Törpillával. 😉 Rég volt (tán igaz se volt), mikor még egyedül róttam az utcákat, most pedig felelevenítem a tudásom, és közben még Törpillát is szórakoztatom az új tempóval. 🙂
♥ Részt venni életem első babakocsis futóversenyén. Sikerült nagyon jó időt futnom, de ennek eredményeképp irtózatosan elfáradtam. Mivel nem speciális futóbabakocsival indultam, még nagyobb kihívás volt a verseny, de megérte a „szenvedést”, mert szuper volt a hangulat, és Törpilla is nagyon élvezte a száguldást. Nehéz volt letörölni a mosolyt az arcomról, pedig a vége felé már rettenetesen kifulladtam. 🙂 Főként, mikor megláttam, hogy Nagymanó és Kismanó hangosan drukkolva várt az utolsó kanyarnál – na, ez az, amire azt mondja az ember: megfizethetetlen! 😀
Neked mi tette boldoggá a hetedet?