Hogy mik voltak az elmúlt hét apró örömei? Volt belőlük most is bőven… 😀
- Elégedetten konstatálni, hogy miután megérkeztünk Párizsból, rekord sebességgel sikerült a bőröndöket kipakolni, mindent kimosni, kiteregetni, a kutyát elhozni a panzióból, és még a bevásárlást is gyorsan elintézni.
- Évek óta volt terítéken – de csak mostanra sikerült nyélbe ütni a lassan 20 éves konyhabútorunk felújítását – mivel olyan jó állapotban van még mindig maga a bútor, csak a munkalapot kellett lecserélni, illetve mosogatómedencét cserélni, de ezt sem volt egyszerű kivitelezni az IKEA-val. Viszont végre elkészült a várva várt „mű”, és nagyon szép lett, minden nap olyan jó végignézni a szép új munkalapon!
- Ágyban kéjesen terpeszkedő Chili macskán vidulni.
- Csodásan illatozó orgona illatát magamba szívni!
- Rózaszín tulipánok látványában gyönyörködni.
- Egyszerű banános-áfonyás zabkása reggelire.
- 5 km-t futni Indy-vel a közeli mezőn – azt kell, hogy mondjam, mindketten nagyon elfáradtunk, ugyanakkor nagyon jól is esett a közös edzés! Arról nem beszélte, hogy a lábam is bírta a gyűrődést, ami ugyancsak jó hír, folytatódhat a fokozatos terhelés!
- Megint tovább haladni a Photoshop tudásom csiszolgatásával. Egyre jobban és gyorsabban megy az utómunka, oktató videókkal próbálom magam beleásni egy-egy témába, ha az időm engedi. Az utóbbi években a fotózás világa teljesen magába szívott, és amióta Indy Instagramját szerkesztem, legfőbb célom, hogy egyre minőségibb és igényesebb képeket készítsek. Nézd meg a fenti linken profilunkat, kíváncsi vagyok a véleményedre! 🙂
- Szombaton hajnalban keltem, hogy már 7-re ott legyek a Budakeszin megrendezett dog dancing versenyen, ahol életünkben először léptünk Indy-vel FS1-es osztályban ringbe. Ezt rengeteg munka, idő és energia előzte meg, igazából már vagy két éve dolgozom azon, hogy ez megvalósulhasson. 7 versenyzőből 4. helyezést értünk el, de bevallom, most nem is a helyezés volt a számomra a fontos. Hiszen életemben először most kellett úgy végig dolgozni Indy-vel a kűr alatt, hogy semmilyen segítség, azaz például jutalomfalat nem lehetett nálam.
- Egészen késő délutánig voltam a versenyen, ugyanis délután még egyszer ringbe szálltunk tréning osztályban, hogy kicsit kilépve a komfortzónámból improvizáljak egy gyakorlást egy vadonatúj zenére. Nagyon jól sikerült!
- Vasárnap délelőtt anyukámat és nagypapámat kísértem a temetőbe, mert régen nem voltam a nagymamám (és dédszüleim) sírjánál. Gyönyörű idő volt, a temető most egy sokkal barátságosabb arcát mutatta, mint halottak napja környékén. Jó volt utána még nagypapámmal kicsit beszélgetni, miután hazavittük, mert a családi összejöveteleken a nagy kavalkádban nem mindig jut erre idő.
- Törpillát a teraszon hallgatni, ahogy gyakorolja az aktuális fuvola darabjait. Pár háznyira tőlünk gyerekek voltak a kertben, és egyszer csak arra lettük figyelmesek, hogy furulyaszót hallunk! Sőt, egyszer csak valaki „visszafújta” nekünk az Egy boszorka van-t. Nagyon vicces volt, ahogyan a gyerekek egymásnak válaszolgattak a hangszerekkel, néha mást, néha ugyanazt fújva.
- Vasárnap sikerült a további házimunka lemaradásokat pótolnom, este pedig rohantunk Nagymanó gitárkoncertjére, ami fantasztikus élmény volt! A zenekarja egy nemzetközi gitárfesztiválon vett részt, ahol többek között angol és szardíniai gitárosokkal léptek fel. Több mint 90 gitáros játékát hallgathattuk meg egyszerre, ami felemelő és maradandó élmény volt. Természetesen nagyon büszkék voltunk rá, hiszen nagyszerűen szerepeltek a koncerten.
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
