- Minden évben meglepem a gyerekeket valamilyen április elsejei tréfával – idén a húsvét hétfő miatt csak egy apró turpisságra volt energiám. Mindkét fiú egerének az érzékelőjét leragasztottam egy kis darab celluxszal. Ennek következtében az ember nem tudja használni az egeret, és elkezd azon agyalni, hogy vajon mi lehet a baja… Sajnos csak félig sikerült a beugratás, mert a két fiú pont egyszerre volt Kismanó szobájában, mikor bekapcsolták a gépet, s persze technikai zseni gyermekeim pár perc leforgása alatt rájöttek, hogy mi is az egérrel a probléma! 😀
- Nem maradhatott el a húsvét hétfői locsolás idén sem, még akkor sem, ha Férj nem érezte jól magát, mert még mindig nem lábalt ki a betegségből. Meghatott, hogy szép galléros pólót vett a locsolkodás alkalmából, pedig biztosan szívesebben feküdt volna tovább az ágyban. Remélem a fiai példát vesznek róla, és még sokáig folytatódik ez a kedves hagyomány – a mai világban egyre kevesebben locsolkodnak húsvétkor.
- Délután nagypapám 94. születésnapját ünnepeltük anyukáméknál, melyet összekötöttünk egy össznépi locsolkodással is. Ebből az alkalomból készítettem egy csokitojásokkal díszített, vaníliakrémmel töltött répatortát. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel, és úgy tűnik, mindenki egyetértett velem, hiszen hírmondója sem maradt!
- Életemben először pakoltam össze olyan precízen egy családi utazásra, hogy tényleg semmi sem maradt otthon. Talán ez annak köszönhető, hogy az utolsó pillanatig ideges voltam, hogy minden rendben menjen.
- 5 varázslatosan szuper napot töltöttünk Párizsban! Pontosan 5 éve voltunk Férjjel legutoljára a fények városában, 15. évfordulónk alkalmából. Idén úgy döntöttünk, elvisszük a gyerekeket egy tavaszi városnézésre, és megmutatjuk nekik a kedvenc városomat. 🙂
- Első nap szakadó esőben érkeztünk Párizsba, de szerencsénk volt, mert mire elfoglaltuk a szállásunkat, elállt az eső, sőt, a nap is kisütött, és már mehettünk is az Eiffel toronyhoz, mely kb. 15 perces sétára volt az apartmanunktól.
- Hetekkel ezelőtt akartam jegyet foglalni a liftre az Eiffel toronyba, de már minden jegy elkelt arra az időszakra, míg mi a városban tartózkodtunk. Így az utolsó belépőket vettem meg, hogy gyalog másszuk meg a torony első két emeletét. Micsoda élmény volt!
- Szerencsénkre nem volt túl hideg, kicsit fújt csak a szél, és az első száz lépcső után már jól be is melegedtünk. Férjtől és Kismanótól megváltunk az első emeleten, ők úgy döntöttek, hogy nem jönnek velünk a 115 méteres szédítő magasságba. Összesen 674 lépcsőt kellett megmásznunk felfelé, ami nem mondom, hogy nem jelentett kihívást! Lélegzetelállító a látvány, no meg a lépcsőkön való felkapaszkodás is. 🙂
- Másnap reggel úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. Így indultunk neki a bőröndjeinkkel együtt metróval és a helyi HÉV-vel (RER) a Disneyland Parkba. Mire odaértünk, minden maradék reményünk is elszállít a jó időt illetően – talán még jobban esett az eső, mint valaha. Némi várakozás után rájöttünk, hogy még órákon keresztül nem fog elállni (pedig az időjárásjelentés teljesen mást mutatott), így nekiindultunk a parknak a zuhéban.
- Bár volt esődzsekink, a cipőnk és a nadrágunk teljesen elázott, és pár óra után éreztem, hogy a dzseki is kezd átnedvesedni. Egyik látványosságtól futottunk a másikig, és mikor nagyon rákezdett, fedett helyen várakoztunk, hogy alábbhagyjon az eső. Mindemellett kifejezetten hideg is volt, ami nem volt kellemes átnedvesedett ruházatban – mit ne mondjak, nagyon el voltunk keseredve. (A parkba a jegyeket jóval előre meg kell venni, és a program már nem volt változtatható.)
- Mikor kora délután elállt az eső, és kisütött a nap, olyan boldogság vett erőt rajtunk, ami minden korábbi csalódottságunkat kitörölte egyik pillanatról a másikra. 😀 Valószínű mindenki így volt ezzel, mert perceken belül megtelt a park látogatók ezreivel (hol voltak eddig ezek az emberek?!).
- Egészen este fél 10-ig jártuk a park látványosságait, így mindent megnézhettünk és kipróbálhattunk, amit akartunk. Kedvenceink az Indiana Jones és a végzet temploma elnevezésű hullámvasút, illetve a Big Thunder Mountain Railroad vadnyugati stílusú hullámvasút volt. A gyerekeknek a Karib-tenger kalózai nevű látványosság tetszett a legjobban.
- Másnap reggel korán keltünk (nem kicsit voltam fáradt, de kit érdekel, ha időben kell Disney-be érni, még a tömeg előtt?!), hogy nyitásra a Disney Studios parkhoz érhessünk. Itt már jobb időjárási viszonyok (időnként szemerkélt az eső) közepette telt a napunk, és a kora reggeli érkezésnek, valamint a Fast Pass-oknak (extra összeg fejében az ember kikerülheti a 30-90 perces sorban állást) köszönhetően itt is minden érdekességet kipipálhattunk.
- Mi már Férjjel voltunk Disneylandben, illetve hasonló jellegű vidámparkokban, viszont a gyerekeknek ez volt az első ilyen élményük, és teljesen magával ragadta őket az egész varázsa. A legjobban az extrém gyors, fejjel lefelé száguldó hullámvasutak tetszettek nekik, amit én sem hagytam ki (bár jól berekedtem a végére!). Estére azért elég rosszul voltam, úgy éreztem, hogy a lelket is kirázták belőlem, de megérte! 😀
- Kedvencünk a Disney Studios-ban a Twilight Zone Tower of Terror volt, melyet az Alkonyzóna című filmsorozat inspirált. Egy igazi hollywood-i hátborzongató stílusban megépített toronyszálloda liftjébe szálltunk le, mely utána többször is leszakadt, és a jelenlevők így egy harmadik dimenzióba kerülhettek (én leginkább azzal voltam elfoglalva, hogy sikítva kapaszkodjak!).
- A gyerekek szomorúak voltak, hogy búcsút kell mondaniuk a vidámparknak, én titkon örültem, hogy majd’ két nap után magunk mögött hagyhatjuk a Disney világát. (Bevallom, belefáradtam, és már alig vártam, hogy végre megint Párizsban legyünk!)
- Párizsba visszaérve átvettük a szállást, és azonnal nekiindultunk, hogy valami ehetőt találjunk, ugyanis a Disney parkokban sajnos az ember borzalmasabbnál borzalmasabb ételekből válogathat (a végére már csak megpróbáltam túlélni…). Találtunk egy családias kis japán éttermet, ahol isteni finomságokkal kényeztettük magunkat, és a kiszolgálás is nagyon kedves volt. Ez volt azt hiszem a párizsi utazás gasztronómiai fénypontja számomra, annyira örültem, hogy magam mögött hagyhatom a Disney drága és ízetlen ételeit.
- Szombaton csodás napsütésre ébredtünk, és a hatodik emeletről kitekintve elkortyolgattam a kávémat, erőt gyűjtve egy következő mozgalmas naphoz.
- A cél az volt, hogy minden olyan látványossághoz elmenjünk, ami érdekelheti a gyerekeket (ezúttal nem a Musée d’Orsay-be vitt az utunk…).
- Jó volt újra végigsétálni a Tuileriák kertjeiben, ahová már beköszöntött a tavasz, egészen a Louvre üvegpiramisaiig. Aztán végig a Concorde tértől a Champs-Élysées-n egészen a Diadalívig, ahol jó sokáig elidőztünk, bámulva a rengeteg autó kaotikus forgatagát.
- Ezután következett a Madeleine tér és az Operaház, ahol természetesen tettünk egy kis kitérőt a kedvenc macaront árusító cukrászatomba, a Ladurée-be, a Rue Royal-on. Végisétáltunk a Rue Saint-Honorén át a a Vendome térig, majd beültünk vacsorázni egy igazi kis francia étterembe, ahol legnagyobb szerencsémre volt a kínálatban vegán hamburger, nem is akármilyen!
- A nap végén a hab a tortán azonban mindenképp a Torcadero-ról megcsodálható szikrázó Eiffel torony látványa volt. Sokszor láttam már, de mindig ámulatba ejt. Micsoda csillogás!
- Vasárnap reggel arra ébredtem (jobban mondva már hajnalban is fel-felébredtem a hangzavartól), hogy az utcánkban termelői piacot húztak fel! Szebbél szebb és gusztusosabbnál gusztusosabb portékát kínáltak az árusok. Volt ezer féle zöldség, gyümölcs, sajt, pékáru, húsok és tenger gyümölcsei, virágok, sőt, még kozmetikumok is. Elképesztő volt a választék!
- A reptérre indulás előtt még meglátogattuk a Notre-Dame katedrálist, és sétáltunk egyet a környékén – itt is, mint minden látványosságnál, felolvastam a családnak a fontos tudnivalókat. Ennek nem tudom, hogy örültek-e vagy sem, de mindenestre én ezt elengedhetetlennek tartottam. 🙂
- Kimerülten, azonban boldogan érkeztünk haza vasárnap este, még mindig az elmúlt napok élményeit ízlelgetve. Aki ment már több napos városnézésre három gyerekkel főszezonban, az tudja, hogy ez nem egy egyszerű műfaj (írhatnék egy legalább ilyen hosszú bejegyzést a konfliktusokról és veszekedésekről is, de megkíméllek tőle, kedves Olvasó). Azonban a fáradtságot abszolút felülmúlta a sok csodálatos élmény a fények városában! Au revoir, Paris!
Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?
