• Színházba menni anyukámmal és testvéremmel, nem is tudom mikor volt utoljára ilyen közös programunk! Az Örkény színházban „A hattyú” című darabot néztük meg, méghozzá parádés szereposztással. Nagyon tetszett, jó választás volt! 🙂
  • Életemben először elmenni a kutyámmal egyedül túrázni. Még soha nem mentem vele fotós-túrás kalandra kettesben, de legutóbb, mikor a Dera-szurdokban jártunk a családdal, és semmi lehetőségem nem volt a fotózásra (sokan voltak, a gyerekekre kellett odafigyelnem, csúszós volt a talaj), megfogadtam, hogy visszatérek. Egyik nap úgy döntöttem, rászánok két órát, és odamegyek. Milyen más arcát mutatta a szurdok! Alig találkoztam pár emberrel, teljesen más volt kettesben végigmenni a szűk ösvényeken. Sikerült szép képeket is készítenem, majd a későbbiekben mutatok belőlük. 🙂
  • Fülig sáros, gazos, iszapos kutyámat „lezuhanyozni” a kerti slaggal, majd ezek után Indy úgy döntött, nem maradhat ilyen tiszta: megtalálta az egyetlen poros-földes pontot a kertben, ahol hemperegni kezdett, a pofáját szó szerint beledörgölte a porba… Lett egy porral panírozott kutyám… Jajjjj. Kezdhettem az egészet újra elölről. Ezúttal szemfülesebb voltam, kicsit kikötöttem a napra, hogy száradjon. Miután jót szundított a napon, elengedtem, hiszen már csak nedves volt a bundája. Nem sokkal később megint egy poros-sáros kutya nézett velem jókedvűen szembe a kertben. Ennyit a kutyakozmetikusi ambícióimról!
  • Késő esti videochat a barátnőimmel. Öt barátnő, három ország, ugyanaz a jókedv és nevetés, már több mint 25 éve! Minden egyes alkalommal repül az idő, mikor beszélgetünk, legyen az személyesen vagy online.
  • Végre megcsináltam, eljutottam arra a pontra, hogy energikusan, jó tempóval lefutottam az 5 km-t! Ez a táv sokaknak nevetséges lehet, nekem viszont jelenleg kifejezetten nagy teljesítmény. Nem mondom, hogy nem érzem utána a lábfejem minden porcikáját, de a lényeg, hogy nincsenek erőteljes fájdalmaim. Éljen a tavaszi futás!
  • Csoportos koncentrációs tréning hétvégén a csarnokban – ezúttal jó sok kutya és gazdi volt, nem kis kihívás volt Indy-nek rám figyelni, és teljesíteni. Szuperül viselkedett, nagyon ügyes volt, olyan büszke vagyok rá! Érzem a folyamatos fejlődést, persze a saját tempójában, amit nem lehet siettetni. Annyi mindet tanulok Indy által, az elfogadásról, az elengedésről, és arról is, hogy mennyi minden van, amit nem jó ráfeszülve csinálni, mert csak annál rosszabb lesz a helyzet.
  • Már nyílnak a kertben a kedvenc tulipánjaim is! Minden virágba borult, jöhet április!
  • Apró öröm: régóta halogatom Indy kosarának és fekhelyének komplett tisztítását, most a jó időben úgy döntöttem nem halogatom tovább. Milyen szép és illatos lett a fekhelye (nem sokáig…)!
  • Húsvét vasárnap szép időre virradtunk, a gyerekek szokás szerint hatalmas elánnal keresték a sok csokit, no meg Törpilla pár apró ajándékot is kapott a nyuszitól. Szokás szerint Kismanó gyűjtötte legtöbbet, ilyenkor vérszemet kap, hogy ő legyen a leggyorsabb, és belead apait-anyait. Be is jön neki, messze ő végzett a dobogó első fokán. 😀
  • A macskák is velünk jöttek a tojáskeresésre, érdeklődve figyelték minden mozdulatunkat, talán abban reménykedtek, hogy nekik is hozott valamit a húsvéti nyúl?
  • Elolvasni Törpilla levelét, amit a nyuszinak írt, és kiragasztott a terasz ablakára.
  • Hagyományos családi húsvéti reggeli, ami már inkább brunch. Ez azért is különleges, mert nagyon ritkán ülünk le együtt reggelizni, mindig mindenkinek máskor jön meg az étvágya.
  • Rávenni a gyerekeket, hogy elmenjünk együtt sétálni (nem volt egyszerű, erőszakot kellett alkalmaznom!). A fiúk rollerrel közlekedtek, Törpilla görkorival jött, míg én Indy-t vezettem a pórázon (vagy épp fegyelmeztem póráz nélkül). Férj otthon maradt egy kis délutáni alvásra, mert sajnos megint az ünnepek előtt betegedett le, így az éjszaka nem sokat aludt.
  • Húsvéti cukormázas kekszeket készíteni Törpillával – igazából csak az ő kedvéért készültek a kekszek, mert tudom, hogy ez a legkedvesebb konyhai elfoglaltsága. Odavan a cukormázazásért! Megszenvedtünk a megfelelő állag kikeverésével, de végül szépek és finomak lettek a kekszek.
  • Délután kint játszani a szép időben a kertben – Indy is csatlakozott egy kis közös gyakorlás és simogatás erejéig. Szeretek kint játszani Törpillával a kertben, mert arra emlékeztet, mikor a gyerekek még kicsik voltak, és napi szinten mentünk ki játszani. Mára már a fiúk csak elvétve tévednek a kertbe, talán ha egyszer kijöttek pingpongozni idén. Érdekes, hogy megvan még a régi kis csúszdánk, és a mai napig sokat játszik vele Törpilla, nem engedi, hogy kidobjuk.
  • Bár estére már hulla fáradt voltam, Törpilla mégis rávett, hogy készítsünk kifújt tojásokat dekupázs technikával díszítve. Még utolsó erőmet bedobva ezt a húsvéti programot is kipipáltam, aztán fáradtan estem az ágyba.

Így mára maradt a tegnap helyett, hogy minden keves Napi Boldogság olvasónak boldog, szeretetteljes húsvétot kívánjak! 🙂

Kapcsolódó bejegyzések

“VasárnaPillanatok #440: Boldog húsvétot!” - 2 hozzászólás

    • Szia Kata, de aranyos vagy!! Hát, nagyon igyekszem, én nem mindig érzem így, sőt…! Nagyon jó, pihenéssel teli tavaszi szünetet kívánok Nektek! 🙂

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

CAPTCHA

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .