- Mindenszentekkor szüleimmel és Indy-vel sétálni egyet a Hármashatárhegyen. Férj és a gyerekek vidékre mentek a nagyszülői házba, így eldönthettem, mit kezdek a rendelkezésemre álló szabadnappal!
- Lassan hagyományossá válik már ez a november 1-jei séta, s noha apukámnak már nehezére esik a hosszabb távok megtétele, nagyon boldog voltam és értékeltem, hogy egy darabon ő is velünk jött az erdőbe! Az Árpád-kilátóig már csak kettesben sétáltunk föl anyukámmal (jellemzően el is tévedtünk egy kicsit, bezzeg ha apukám ott lett volna velünk!). Bár november első napja nem volt valami fényes, mégis szép volt az erdő, és nagyon jó volt együtt lenni a szüleimmel. Ez az a nap, mikor az ember megemlékezik azokról, akik már nincsenek velünk, és hálát ad azokért a szeretteiért, akikkel együtt lehet!
- Kihasználni az őszi szünetet (a mi sulinkban szerencsére volt): pár napot Szarvason töltöttünk, és szuperül éreztük magunkat!
- Felfedezni a Holt-Körös partján álló wellness szálloda nagy kertjét, gyönyörködni a megannyi színes, lehullott falevélben.
- Nyugis reggeli kávé után elsőként kisétálni Indy-vel a ködös stégre, és pár jó képet készíteni róla a sejtelmes novemberi környezetben.
- Első délelőtt amíg a gyerekek Férjjel a wellness-ben voltak, addig mi Indy-vel jó nagy sétát tettünk, és rövidke tréninget is beiktattam.
- Voltam svéd masszázson, mellyel kapcsolatban kicsit vegyesek voltak az érzelmeim. Alapból imádom a masszázst, és nagyon hiszek jótékony hatásában. Ezúttal nagyon erős kezű masszőrt kaptam, aki komolyan kezelésbe vette az izmaimat, ami egy részről nagyon jó, mert tudom, hogy szükség volt rá. Másrészről viszont egy órát teljes feszültségben töltöttem, mert nem tudtam, mikor kell megint összeszorítani a fogam a fájdalomtól… Szóval ezúttal a relaxáció elmaradt. 😀
- Finom ebédet követően városnéző sétára indulni a családdal. Megcsodáltuk a Holt-Körös mocsári ciprusait, melyek Erzsébet-ligetben találhatóak. Bámulatos színekben pompáztak! Átsétálni a fából készült gyaloghídon, ahol szerelmesek lakatjai vannak elhelyezve. Legközelebb mi is viszünk egyet! 🙂
- A Szarvasi Vízi Színház nagyon hangulatos volt, még így üresen is, így felhasználtam az alkalmat, és tréningeztem ott is egy jót Indy-vel.
- Ezután kezdődött a kálváriánk – ugyanis a 6 km-es túraútvonalunkat valahogy nagyon félrenéztem (vagyis inkább nem 6 km volt, hanem több), és már sötétedett, mikor azon vettük észre magunkat, hogy a Történelmi Magyarország Középpontja felé haladva még csak a táv felénél tartunk. Törpilla már sírt, olyan fáradt volt (tegyük hozzá nem egy nagy túrázó), én viszont roppant nyűgös voltam, hogy nem érjük el a célunkat. (Megvan a filmekből ismert jelenet, mikor az anyuka vérszomjasan hajtja a családot a városnézésen, hogy mindent is meg tudjanak nézni? Na, kb. így éreztem magam…) Végül kénytelen voltam beismerni, hogy esélytelen a túránkat befejezni, így vissza kellett fordulnunk, és már így is sötétben érkeztünk haza, fáradtan és éhesen (Indy persze nem volt cseppet sem fáradt és éhes sem, mert volt nálam egy csomó jutalomfalat 😉 ).
- Este Férjjel a gyógyfürdőben áztatni magunkat és a csillagokat bámulni az égbolton.
- Második délelőttünkön végre kisütött a nap! Így jókedvvel indulhattunk a Szarvasi Arborétumba, ami egyszerűen lenyűgöző volt. Én még Indy-vel biztosan tovább időztem volna ezen a fantasztikus helyen, de a gyerekek már siettek volna tovább a Mini Magyarország makettparkba, Férjnek pedig sajnos nagyon fájt a dereka.
- Az arborétumi séta egyik fénypontja az volt, mikor a kibérelt kis kocsiba beült Kismanó és Törpilla, Nagymanó pedig húzta őket a falevelekkel borított kis erdei úton. Kismanó megfogta Indy pórázát, majd gyorsabb sebességre kapcsoltak, és így száguldott a kis csapat. Sokáig emlékezni fogok még erre a jelenetre!
- Körbesétálni a Mini Magyarország makettparkban, mely sok-sok híres építményét és kulturális örökségét mutatja be Magyarországnak. Nagyon tetszett a park, de zárójelben megjegyzem, hogy a kiállítás neve lehetett volna Mini Nagy-Magyarország is, ugyanis a park oroszlánrésze határon túli kastélyokat és várakat mutat be. Szerintem lettek volna még olyan a mai Magyarország területén található épületek, amik bekerülhettek volna a repertoárba, én a hangsúlyt azért inkább erre helyeztem volna, mert ez így egy kicsit félrevezető.
- Legutóbbi dog dancing versenyünkről készült fotókat nézegetni… mindig a verseny után egy pár nappal vagy héttel érkeznek a fotósok által készített jobbnál jobb képek, ami ezúttal sem volt másként. Öröm visszanézni egy-egy jól sikerült pillanatot, még akkor is, ha egyébként az ember nem elégedett a kűr teljes egészével.
- A hétvégi terveink borultak, mert Törpilla elkapott valami hányós vírust, így sajnos a Magyarországon megrendezett IHF Hovawart Világbajnokságra sem jutottam ki, ahol a magyar csapat valami fantasztikusan szerepelt.
- Nagyon büszke vagyok a magyar csapatra, mert minden ágazatban csodás eredmények születtek, Indy tenyésztője IHF IGP-FH világbajnok lett, valamint magyar győzelem született IGP3 és IGP1, illetve IFH-V szinten is. (Ezek a jelölések a különféle munkavizsga kategóriákat jelentenek, az IGP Nemzetközi Munkakutya Vizsgarendet jelent, ágazatai többek között a nyomkövetés, engedelmes és őrző-védő kategóriák.)
Neked mi tette boldoggá a múlt hetedet?
