VasárnaPillanatok #360: Tavaszi zsongás

♥ Elképesztően csodás időjárás köszöntött ránk az utóbbi hónapban (merthogy egy hónapja nem írtam már a blogra, Te jó ég!!!). Úgyhogy jöjjenek most az elmúlt jó néhány hét örömei!

♥ Egyre többet futni egyre szebb időben! Megint 7 km-nél tartok, szép lassan igyekszem magam formába hozni. 😀

♥ Nagyon-nagyon rég nem voltunk moziban, most viszont kivételt tettünk, és megnéztük Agatha Christie Halál a Níluson című könyvének filmadaptációját. Nagyon látványos volt, alapvetően tetszett, de képtelen vagyok elszakadni a David Suchet alakította Poirot figurájától. Nekem ő marad az Igazi örökre!

Plusz nagyon becsülöm a sorozatban, hogy minden egyes jelenetet az eredeti környezetben vettek fel, a teljes stábot utaztatva különböző országokba, helyszínekre. Ez összehasonlíthatatlan hangulatot kölcsönzött az összes filmnek. Most viszont? A filmeket stúdiókban készítik, és az egyiptomi környezetet digitálisan építik fel. Ezt nagyon sajnálom, mert nem arra vágyom ilyenkor, hogy egy számítógép kreálta „mesevilágot” nézzek.

♥ Máricus 15-én Indy-vel 5 km-t futottunk a szabadságharcos hősök emlékére, verőfényes napsütésben, végre egy kicsit tavasziasabb időben.

♥ Versenyszituációs tréningen voltunk Indy-vel. Ez azt jelenti, hogy számos felvezetővel és kutyával együtt arra vártunk, hogy ránk kerüljön a sor, majd a választott zenére gyakoroljuk a kűrünket. Jól sikerült ez a kis gyakorlás, ahol készülőfélben levő vadonatúj koreográfiánkból gyakoroltunk részeket. Erről a kis gyakorlásról az Instagramra tettem fel egy videót, ha van kedved, nézd meg! 😀

♥ Rengeteget gyakoroltunk és fejlődtünk Indyvel az utóbbi időben! Az új kűrünk elemeit, kombinációit, mozdulatait gyakoroltuk a szokásos helyeken: a garázsban (hidegben és sötétben a legjobb választás), a kertben (melegben, száraz időben, füvön), csarnokban (műfüvön) és az oktatónknál (padlószőnyegen). Lépésről lépésre látom, ahogyan fejlődik, és imádom azokat a pillanatokat, amikor érti, hogy mit kérek tőle, mintha csak felvillanna a feje fölött az a bizonyos villanykörte. 🙂

♥ Piacozás Törpillával, anyukámmal és nagypapámmal – ahogy egyre szebb az idő, úgy egyre hangulatosabb a piac, már nem fagy le a kezem kesztyű nélkül, és nem kell nagykabátot meg térdzoknit vennem. Hurrá!

♥ Törpillát nézni az úszáson – ügyesen halad, bele kell húzni, hiszen nemsokára itt a nyár!

♥ Mindennapos jóga és meditáció Adriene-nel. Minden nap mást választok, amihez éppen kedvem van. Néha erősítek, néha relaxálok, néha lelket öntök magamba, néha „kifújom” magamból a feszültséget. Minél többet jógázom, annál jobban meggyőződöm arról, hogy ez egy CSODA!

♥ Kismanóék csapata győzött a focimeccsen! Juhéjj!

♥ Nagymanó és Kismanó sakk csapata részt vett a Diákolimpián, és negyedik helyet értek el! Nagyon büszke voltam rájuk! 🙂

♥ Illatos virágok a vázában.

♥ Virágzanak a kertben a nárciszok (úgy szeretem őket!), és már kibújtak a tulipánok meg a jácintok is! A fű is egyre zöldebb, minden életre kel!

♥ Este együtt néztük Férjjel Agatha Christie Miss Marple-jét. Az egy darab sorozatot sikerült négy este alatt befejezni! Két este én aludtam el rajta, egy este meg mindketten. 🙂

♥ Totális rendrakás az előszobában és a mosókonyhában – már nagyon ideje volt!

♥ Egynapos kis mini-kirándulás verőfényes napsütésben a Balatonra Férjjel – jó volt megint ott állni a víz partján, és a hullámokat bámulni. Még akkor is, ha majd’ megfagytam dzsekiben!

♥ Ínycsiklandó ebéd Balatonalmádiban a Veganeeta vegán étteremben. Csodálatos pho levest ettem, illetve kipróbáltam a sokszínű, ízlelőbimbókat gyönyörködtető Veganeeta bowl-t. Nem csalódtam benne! Ez igazi fénypontja volt a balatoni kis kirándulásunknak.

♥ Családi nap az iskolában: a szorgos kezű szülők kicsinosították, megújították az iskolát több helyszínen is, aminek nagyon örülök. Nem csak azért, mert a gyerekek nagyon jól érezték magukat (ők szemetet is szedtek az iskola környékén!), hanem azért is, mert ilyenkor van idő egy kicsit beszélgetni a szülőkkel, tanárokkal. Én virágokat ültettem, ami egyébként is egyik kedvenc foglalatosságaim közé tartozik!

♥ Nagypapám 92 éves lett! Ebből az alkalomból családi banzáj volt szüleimnél, ahol apukámat is felköszöntöttük névnapjára. Ritkák voltak a járvány miatt az ilyen jellegű családi összejövetelek, így most olyan különlegesnek tűnnek – mintha nem ez lett volna a szokás egész álló életünkben! Valahogy az ember most még jobban megbecsüli a közös ebéd és tortázás örömét, a beszélgetéseket és nevetgéléseket – teljesen más ez így személyesen, mint egy tablet vagy monitor mögül. Nagyon jól éreztem magam! 🙂

♥ Gyakran hallgatok podcastokat, szinte csak angol nyelven, talán azért is, mert ez egy nagyon jó módja a nyelvgyakorlásnak.

♥ Már említettem, hogy nagy rajongója vagyok Deliciously Ella „Delicious Ways To Feel Better” című podcastjának. De emellett kedvelem a „The Happy Pear”-t és a „Dear Gabby”-t is. Ez utóbbi Gabrielle Bernstein spirituális podcastja, amivel kapcsolatban szekptikus voltam kicsit az elején, de gyakorlatilag függő lettem, és meghallgattam már az eddigi összes epizódot.

♥ Ezen kívül szeretem még Fearne Cotton „The Happy Place” című podcastját is, melynek vendége valamelyik nap Sophie Morgan volt, aki 18 évesen autóbalesetben mell alatt teljesen megbénult, s aki az első „befutott” mozgáskorlátozott angol televíziós riporter lett.

Sophie önéletrajza most jelent meg Driving Forwards címmel, melyen leírja, milyen volt az élete a baleset előtt, illetve a szinte halálos kimenetelű balesetet hogy úszta meg, és miként tudta feldolgozni, hogy szinte teljesen lebénult. A könyvet két nap alatt olvastam ki, nagyon nagy hatással volt rám (ez enyhe kifejezés, inkább úgy fogalmaznék, hogy sokkolt). Egyik fő célja, hogy felnyissa az épek szemét, hogy milyen elképesztő diszkriminációval és nehézségekkel kell a mindennapok során megküzdenie egy mozgáskorlátozottnak. Sophie hihetetlen kitartásával és akaraterejével fantasztikus dolgokat vitt véghez, és a mai napig sikeresen küzd a hozzá hasonlóak jogaiért Angliában és a világ számos pontján. Könyve remélhetőleg elérhető lesz hamarosan magyarul is.

♥ Bolondok napja alkalmából csinos macaron-os dobozba csúnya aszalt fügéket csempészni, majd látni a család fejét, mikor megkínálom őket az isteni „macaronokkal”… Jajj, de gonosz vagyok! 😉

♥ Dog dancing verseny Békéscsabán, ahol először volt alkalmunk bemutatni vadonatúj kűrünket! Nagyon jól sikerült ez az első alkalom, annak ellenére, hogy óriási volt a nyüzsgés és a hangzavar, hiszen a versennyel párhuzamosan kutyakiállítás került megrendezésre a CsabaParkban. Oda és vissza is szakadt az eső, és irtó hideg volt, így nem voltak a legkomfortosabbak a körülmények, de mindezek ellenére tényleg kihoztuk magunkból a maximumot. 😀 Ezúttal hobbi osztályban indultunk, így helyezést nem kaptunk, viszont a bírók szóbeli értékelése kitűnő volt! 🙂

♥ Kismanó és Törpilla betegek voltak, végre Kismanó is meggyógyult – már kezdtünk aggódni érte! Megnyugodva vettem tudomásul, hogy végre visszatért a régi farkas étvágya, ami nagyon ráfért már!

♥ Romantikus tévézős este Férjjel – egy vicces kis krimisorozatot, az Agatha Raisin-t néztük meg, ennél komolyabb filmekre nem is nagyon vágyom per pillanat!

♥ Az áprilisi hóvihart mégis túlélték a virágaim (pedig nagyon nem úgy tűnt) – ez maga a csoda!

♥ Egyre fantasztikusabban zöldülő és színesedő kertem.

♥ Szombaton a nagy zuhé ellenére csak elmentünk a piacra anyukámmal, utána meglátogattuk nagypapámat, ott csatlakozott hozzánk tesóm is. Egy kis kellemes beszélgetést követően hármasban ebédelni voltunk: poké bowl-t ettünk, ami igazán finom volt (aki nem tudná, a poké bowl nem más, mint a hawaii buddha bowl). Nagyon jól telt az idő – mit telt, repült!

♥ Elkészült „A dog dancing négy évszaka” című új videónk, melyet itt is megnézhetsz 🙂 Remélem, tetszeni fog!