Aki régóta látogatja a Napi Boldogságot, az pontosan tudja, hogy éveken át minden vasárnap (aztán később már inkább hétfőnként) megszületett egy bejegyzés, mely a VasárnaPillanatok címet viselte. Ebbe a bejegyzésbe kerültek az adott hét örömteli pillanatai, melyekért igazán hálás lehettem. Ahogyan teltek-múltak az évek, úgy lett ez a mindennapjaim szerves része, még akkor is, ha nagyon elfoglalt voltam.
Nem is olyan régen jött egy olyan időszak az életemben, mikor úgy döntöttem, olyan sok a nem bloggal kapcsolatos kihívás az életemben, hogy ideje egy kis „szabadságra” mennem. A szabadság alatt bevallom, élveztem, hogy nem „kellett” akkor is írnom, mikor épp nagyon el voltam havazva, ugyanakkor eleinte nagyon hiányzott a vasárnapi örömök gyűjtögetése.
Mikor újraindítottam a blogot, kevesebb elvárással, kevesebb energiabefektetéssel, nagyon jó érzés volt visszatalálni a heti öröm-beszámolókhoz, ugyanakkor újra azzal kellett szembesülnöm, hogy megint eltelt egy hét, és képtelen voltam időt találni a tervezett bejegyzés megszerkesztésére.
Így születtek meg ősszel a szeptemberi, októberi, novemberi örömök, és így írok most Neked a decemberi örömökről is. Így minden hónap végén leülök (szörnyülködöm, hogy megint eltelt egy hónap!), és számba veszem a sok-sok szép pillanatot.
Nem tudom, hogy erről a változásról mi a véleményed, miként érint, hogy nem minden héten jelentkezem ezzel a bejegyzéssel – hiszen ahogyan egyre ritkábban jelennek meg a blogon bejegyzések, úgy a hozzászólások száma is szép lassan elapadt. Remélem, hogy a havonta megjelenő színes „tudósításom” némileg pótolja a VasárnaPillanatok-hiányt, s talán lesz olyan időszak, amikor ez változik majd, de egyelőre úgy gondolom, hogy ez 2021-ben is így marad.
No de most térjünk is vissza a bejegyzés fő témájához, jöjjenek december „csodái”, örömei! 😀
♥ Minden héten kis családom körében meggyújtani az adventi koszorún a gyertyákat. Ez az a pillanat, amit mindenki mindig nagyon vár, és idén már jó előre beosztottuk, hogy melyik héten ki gyújtja meg őket, mert mindig ebből van a vita a gyerekek között. 🙂
♥ Várni a Mikulást, karácsonyi kekszet sütni neki a gyerekekkel (erről recepttel együtt egy bejegyzés is született). Ilyenkor minden lépésről lépésre meg van tervezve, az évek folyamán már tökéletesítettük az ehhez kapcsolódó hagyományokat: a kekszsütés, rendrakás, cipők/csizmák kitisztítása, egy kis üzenet írása a Mikulás számára, mind-mind a mi kis december 5-ei programunk részei. (S persze miután a gyerekek lefekszenek aludni, megvan még Férjjel is a mi kis rituálénk: Télapó és Télanyó akcióba lendül!)
♥ December 6-án reggel még sötétben leszáguldani a lépcsőn, gyertyát gyújtani, zenét kapcsolni, majd a gyerekekkel együtt lesétálni a nappaliba, hogy megnézzük, vajon mit hozott a Télapó, s vajon megette-e a neki készített kekszeket?
♥ Törpilla két hétig volt itthon mandulagyulladásból kifolyólag, így nagyon sokat voltunk együtt – belegondoltam, hogy a vírushelyzet alakulása miatt vele mennyivel több időt töltök együtt, mint anno a fiúkkal, mikor vele egyidősek voltak. Elképesztő a különbség… Ugyan van bennem egy kis rossz érzés is emiatt, hálát adok érte, hogy ilyen sok időt tölthetek a kislányommal – hiszen ezek az évek olyan gyorsan elrepülnek, s egyszer csak már nem is lesz olyan kicsi…
♥ Karácsonyi körmöket festeni magamnak – mert soha nem festem hangsúlyos lakkokkal a körmöm, csak az év ezen időszakában. 😀 Ilyenkor viszont kifejezetten emelik az ünnepi hangulatot 😉
♥ Az ünnepi hangulat persze mindig nem csak az ünnepi díszekről, étkekről, körmökről vagy zenékről szólnak, hanem arról is, hogyan készítjük föl a lelkünket az ünnepre. Ezt részben most sikerült is megvalósítanom. Ugyanis a gyerekek hittanórái a COVID miatt határozatlan ideig szünetelnek, s nekem kellett átvennem a tanítónéni szerepét. Ami nem is olyan könnyű! Viszont ebből kifolyólag viszont rengeteg kisfilmet néztünk meg Jézus születésével kapcsolatban, és számos játékos feladatot oldottunk meg (ki gondolta volna, hogy ilyen sok online tartalom van a témában!). Ami azt vonta magával, hogy sokat beszélgettünk a karácsony ünnepéről és a hozzá fűződő bibliai motívumokról.
♥ Bevallom, annak köszönhetően, hogy ilyen sok időt töltöttek itthon a gyerekek, és amiatt is, hogy olyan sok időt készültem egy karácsonyi videós dog dancing versenyre, a terveimhez képest kicsit elcsúsztam az ajándékok beszerzésével. DE: minden jó, ha a vége jó, végül mégis sikerült mindenkinek időben beszereznem az ajándékot, melynek úgy gondoltam, hogy örülni fog!
♥ A hónap jó híre: a mindig küzdő és fújó Mokka és Chili úgy tűnik szép lassan elássák a csatabárdot! Karácsonyra oda jutottunk, hogy már csak éjszakára zárjuk őket külön (így mindenki tud pihenni, regenerálódni, és a lakás sem amortizálódik olyan gyorsan 😀 ). Ami fantasztikus eredmény, ha azt vesszük, hogy egy hónapja még folyamatosan külön kellett Mokkát zárni! Éljen a macskapszichológia, éljen a kitartás, mely megint meghozta gyümölcsét! 🙂
♥ Törpillával karácsonyi meséket olvasgatni, melybe időnként a fiúk is beszálltak. Imádom a karácsonyi mesekönyveket, van is belőlük jó pár, ami mindig ilyenkor kerül elő a padlásról, majd január végén újra visszakerülnek a díszekkel együtt…
♥ Kerti találkozó nagypapámnál, melyet szigorúan maszkban, távolságtartással szerveztünk meg – viszont a gyerekek így is tudtak kicsit játszani tesóm gyerekeivel, és mi is válthattunk pár szót – személyesen!
♥ A gyerekeket elnézni, ahogyan a Jézuskának körmölték a kis üzeneteket, mit hozzon nekik karácsonyra?
♥ Karácsonyi képeslapokat írni az utolsó pillanatban, majd meglepődni, hogy az elsőbbséggel feladott leveleket valóban másnap kézbesíti a posta. Nagyon örültem a címzettek örömének!
♥ Karácsonyi családi fotók készítése saját kezűleg! Mindenki szépen beöltözött, majd jött az állvány és a kézikönyv – hogyan is kell időzítőre állítani a fényképezőt? A projekt sikeres volt, bár kissé elfáradtam, hiszen minden exponálást követően lélekszakadva rohantam, hogy elfoglaljam a képen a helyem, és bájosan mosolyogjak. Majd utána vissza, kép ellenőriz, újra exponál, hiszen ötünk közül egyikünk általában van pislogott vagy elnézett vagy nem volt elégedett magával. 😀 De megérte az erőfeszítést!
♥ Ropogó tűz a kandallóban, sült gesztenye illata a levegőben.
♥ Férj adventi naptárjába üzeneteket rejteni. ♥♥♥
♥ Csodálatos karácsonyfánkat nézni és gyönyörködni benne…
♥ A gyerekek arcát figyelni a „Mennyből az angyal” közben – s közben visszaemlékezni, én mire gondoltam ilyenkor, mikor annyi idős voltam, mint ők?
♥ Meghitt karácsony a szüleimmel és testvéremmel a kertben – amilyen szomorú voltam, hogy idén kimarad a közös karácsony, annyira voltam boldog a hangulatos kerti ünneplésnek – és persze az ajándékoknak! ♥
♥ 23-án este elromlott a sütőnk… mikor épp egy új tortarecept elkészítésén ügyködtem (karácsonyi fatörzset készítettem). Öröm az ürömben: tudtunk szerezni egy kis mobil sütőt, amit azóta is használok, hiszen a két ünnep között esélytelen szerelőhöz jutni… Micsoda megkönnyebbülés!
♥ Indy-t fotózni a karácsonyfa előtt, amint ajándékával játszik – hát, elég nagy kihívás volt, mert legszívesebben föl-alá vágtázott volna a nappaliban, de végül csak sikerült!
♥ Nagymanót hallgatni, ahogyan a Csendes éjt játssza a gitárján.
♥ Bemenni kétszer is sétálni a városba Férjjel és a gyerekekkel. Erre nagyon rég nem került sor a vírushelyzet miatt, ám most úgy döntöttünk, megcsodáljuk a karácsonyfákat az Országháznál és a Bazilikánál, illetve besétálunk a Vörösmarty térre. Szerencsére sikerült kevésbé frekventált időpontokat találnunk, nem volt tömeg, nem kellett igazán embereket kerülgetni, és üdítő volt egy kis változatosság (ugyanakkor nagyon szokatlan volt a városban mászkálni, hiszen „cél nélküli” sétálgatásra a városban mi nagyon régóta nem vetemedtünk!
♥ Hálát adni érte, hogy a decembert is megúsztuk komolyabb betegségek nélkül. Azt hiszem, az egészség most mindenkiben felértékelődött…
♥ Férjjel együtt nézni Poirot Halál a Níluson című híres epizódját. Már nagyon rég láttam, megint rádöbbentem, milyen hangulatosak a Poirot-filmek, így elkezdtünk egyet-egyet újranézni esténként.
♥ Összefutni a piacon anyukámmal több ízben is. További öröm, hogy Férj is csatlakozott hozzám a bevásárlókörútra: mindig olyan jó, ha velem jön, ugyanis nem szeretek egyedül menni. Nem csak amiatt, hogy segít a cipekedésben, hanem így sokkal hangulatosabb a piacolás is. 🙂
♥ Az évet Adriene Blanket Yoga-jával (Takaró jóga) befejezni, mely fantasztikusan relaxál – pont ez kellett nekem az év végére!
♥ S végül jöjjön egy kis meglepetés-videó: december 6-án adtam le egy karácsonyi videós dog dancing versenyre a kűrömet Indyvel, mellyel a kategóriámban (kezdő) 46 versenyző közül a 6. előkelő helyezést sikerült megszereznünk. Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen jó helyezést sikerül elérni, a kűrünket pedig alább tekintheted meg, mellyel utólag is nagyon boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! 🙂
Neked mi tette boldoggá a decembert?
