Hát, elkezdődött az iskola (érdekes módon nem panaszkodtak a fiúk, szerintem ki voltak éhezve a barátaik társaságára) és az óvoda is! Végül is nem pont olyan volt ez az első hét, mint amilyenre számítottam: sokkal rosszabb! 😀
Sikerült totálisan bestresszelnem azon, hogy miként is hozom majd össze a három időbeosztást a sok-sok különórával, melyek érdekes módon gombamód megszaporodtak az utóbbi években… hirtelen a tennivalók és intéznivalók is megsokszorozódtak, és a rohanással teli órákban csak az nyújtott némi változatosságot, mikor a gyerekek feltették nekem a rettegett kérdést: „Éhesek vagyunk, mi a vacsora?!”
De mivel ez a bejegyzés nem az apró bosszúságok és ideges pillanatok, hanem örömök tárháza, ezennel az előző bekezdés végére pontot is teszek, és derűsen, nyugodtan nézek a következő hét elébe (tényleg???). Melynek fontos eleme, hogy összegyűjtöm AZOKAT a pillanatokat, melyek örömöt okoztak a héten. ♥
♥ A nyár utolsó napjára különleges programot szerveztünk anyukámmal és az unokatesókkal: a Budakeszi Vadasparkba mentünk! Egy évvel ezelőtt voltunk utoljára, azóta semmit nem változott – most is egy igazi zöld oázis, és most is nagyon élvezték a gyerekek az állatok etetését, a sétát, a mosómedve bemutatót, és ezúttal még a dino parkba is ellátogattunk, az is nagyon tetszett nekik! Számomra azért volt annyira különleges ez a nap, mert anyukám is velünk jött (a jövőben sajnos erre egyre kevesebbet lesz lehetőség, a vírusnak köszönhetően).
♥ A héten is sikerült megvalósítani a három futást, és most mindhárom alkalommal eljött velem Indy is! Hip-hip hurrá! Mit eljött – tulajdonképpen az egész futás róla szólt, ugyanis nagyban készülünk a Hard Dog Race Base futóversenyre! Eddig ment az „alapozás”, azaz a többségében nélküle edzés. Most cél, hogy a heti háromból minimum kétszer ő is jöjjön velem, ilyenkor nem annyira az én állóképességemről, mint inkább a közös munkáról szól az edzés. Gyakoroljuk a parancsszavakat, mint például „tovább”, „lépés”, „futás”, „bal” vagy „jobb”, és szép lassan összecsiszolódunk.
♥ Chili szolidaritást vállalt, és amíg este kötöttem Kismanó könyveit, ő helyet foglalt az asztalon, és érdeklődve figyelte, hogy mit csinálok. Annyira édes volt! Így már nem is volt olyan utálatos ez a könyvkötés!
♥ Zöld turmix szinte minden nap, mert rengeteg fodros kelem termett idén! Igyekszem ezt addig kihasználni, amíg lehet, így a smoothie-ba mindig kerül belőle.
♥ Igyekszem Indy-t és Chilit összeszoktatni (de jó, hogy együtt nőttek fel!), jelenleg ha én ott vagyok, Chili aránylag biztonságban érzi magát, tehát Indy-t leültetem, és ő szépen elsétál mellettünk (Indy pedig kapja a jutalomfalatot). Egyik nap odáig merészkedtem, hogy mindkét állatkának folyamatosan adagoltam a jutikat, míg kb. fél méter távolságban voltak egymástól. Mindig csodálkozva nézem az összeszokott kutya-macska párosokat, hát nekünk sajnos ez nem adatott meg, pedig nagyon igyekszem!
♥ Szülői értekezlet a Duna parton. Meglepő és mulatságos, de még mindig jobb, mint a Skype. 🙂
♥ Az első sírások és nyafogások ellenére egész jól indult az ovi is, és Törpilla minden nap részletes beszámolót tart arról, hogy mi történt vele az óvodában. Én pedig (amikor csak lehet) hátradőlök, és hallgatom…
♥ Volt egy teljes szabadnapunk Férjjel, míg a fiúk Férj anyukájánál, Törpilla pedig a keresztanyukájánál aludt. (Ez volt az első alkalom, hogy nem velünk vagy a nagyszülőknél aludt, és imádta!) Ezt a szabadnapot ki is használtam: napoztam, szunyókáltam a napon, képeket töltöttem le a fényképezőmről, zenéket válogattam különféle projektekhez… szóval nagyon ráérős volt a tempó!
♥ Csodával határos módon sikerült gyakorlatilag MINDENT beszerezni, ami a fiúk sulis listáiban állt. Nem tudom, ez hogy történhetett, de megkönnyebbültem! 😉
♥ Reggeli futás Indyvel az erdőben és találkozás egy kiscsikóval (akivel már egy hónapja is találkoztunk!). Ez a kiscsikó rendkívül érdeklődő és jámbor, most is odakocogott hozzánk, és szívesen megszaglászta volna Indy pofiját, de Indy ebből köszönte szépen nem kért – muszáj volt a nyakörvénél fogva tartanom, mert tudtam, hogy egyszer csak odakap, és nem akartam, hogy a lovacska nagyon megijedjen. Így sikerült elkerülnünk a bajt.
♥ Romantikus vacsi kettesben Férjjel – rozmaringos sült burgonya, mediterrán tempeh és szezámos fodros kel sali volt a menü, mellé most kivételesen alkoholt is fogyasztottunk (szerintem kb. 1-1 deci roséból készült frissítő koktél). Nagyon finom volt!
♥ Friss, illatos ágyneműben álomra hajtani a fejem (és elaludni kb. 3 perc leforgása alatt!).
ui.: Esküszöm, sokkal derűsebb lettem a bejegyzés végére! 🙂
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
