I ♥ NYC, avagy 40 csodás pillanat a Nagy Almából!

Az úgy kezdődött, hogy Férj születésnapom alkalmából meglepett 4 kis csomaggal. Egészen pontosan három borítékkal és egy csomaggal. Az első háromról már korábban írtam. A negyedikről viszont nem. 😉

S hogy mi volt a negyedik borítékban? Nem más, mint két jegy Josh Groban koncertjére, New York-ba, méghozzá Valentin-napra!!!! 🙂 Mellékelten találtam egy hosszú levelet, melyben Férj részletezi az ötnapos programunkat lépésről lépésre, további romantikus meglepetésekkel spékelve.

Mikor mindezt megláttam, konkrétan sírva vetettem magam Férj karjaiba – a gyerekek ugyan kicsit furán néztek rám: talán nem tetszik az ajándék?! Hát, tetszett… talán túlzottan is! 😀

Így kezdődött ez az ötnapos New York-i kaland, melynek minden pillanatát élveztem (talán azt kivéve, hogy komplett álomkórban szenvedtem esténként, öt napon keresztül!), és bevallom még mindig kicsit a hatása alatt vagyok.

Bár nem ez volt az első utazásom a Nagy Almába, megérkezésünket követően mégis megint mellbe vágott a város lehengerlő energiája, „mássága”, sokszínűsége és állandó pörgése.

Igaz a mondás, hogy New York soha nem alszik, és az is igaz, hogy az itt élők többsége szeret itt élni, legyen gazdag vagy szegény. Büszkék arra, hogy itt élnek, és arra is, hogy ők, az emberek teszik ezt a várost olyan különlegessé. (Ez nem rizsa, ezt tényleg így gondolják!)

Mindezt – és a szokásos városleírásokat – azonban bármelyik útikönyvből könnyedén elolvasod, így úgy döntöttem, inkább másról írok: VasárnaPillanatok helyett jöjjön 40 olyan dolog, ami örömöt okozott a 40. szülinapi ajándékutazásomon! ♥♥♥♥

1. Majdnem egy teljes nap utazás után álomkórtól ittasan kisétálni a Times Square-re, és megállapítani, hogy semmit sem változott! Talán csak a napi 24 órában híreket és reklámfilmeket árasztó monumentális LCD panelek lettek még gigantikusabbak és még modernebbek (döbbenet a felbontásuk!).
2. Másnap reggel szója latte-mat kortyolgatva felhőkarcolókat bámulva sétálgatni Férjjel, és folyamatosan próbálni felfogni, hogy újra itt vagyunk – méghozzá kettesben! ♥
3. Megint felfedezni a várost, mely mindig tartogat újdonságokat, akárhányszor is tér vissza az ember – utcáról utcára gyalogolva, vadonatúj  útikönyvünkből a fontos tudnivalókat újraolvasva (imádok a lehetőségekhez mérten mindent megtudni az épületekről, éttermekről, történelmi helyekről…).

   

4. Wifi közelébe érve azonnal rákattanni kedvenc Happy Cow alkalmazásomra, mely megmutatja az összes közelben fellelhető vegán és vegetáriánus éttermet. Holy Cow! Szinte sokkoló volt a Manhattan-ben található növényi alapú finomságokat kínáló éttermek száma. Oké, azonnal fogtam, hogy ez az öt nap nem a fogyókúráról fog szólni… 😉
5. Dobni egy hátast az első vegán étteremben, ahova besétáltunk (Terri) – a kínálat sokszínűsége és bősége köszönő viszonyban sem volt az itthoni vegán gyorséttermek kínálatával, így elég nehéz volt a választás… Fél órával később szabályszerűen kigurultunk az étteremből, hogy folytassuk utunkat. 🙂
6. Felfedezni, hogy bár New York nem a tisztaságáról híres, és szívfájdítóan nagy a műanyag pazarlás, legalább most már mindenhol elérhető a szelektív hulladékgyűjtő az utcákon (ez is valami…). Sőt mi több, különféle figyelemfelkeltő szlogenekkel és feliratokkal teszik a kukákat még feltűnőbbé (azaz eladhatóbbá, ez itthon is javunkra szolgálna!). Például a Flat Iron Building (Vasalóház) környékén a „flat” szócskával tették viccessé a kukákat.

   

   

7. Megint belépni az állatbarátok legismertebb és legnagyobb lelőhelyére, a PetCo-ba, ahol szájtátva konstatáltam, hogy csak a kutyaruhák (mondjuk Indynek minek?!) szekció kb. 4 hosszú polcot tesz ki, és végtelen mennyiségű játék, frissen főzött kaja (!), kutya-macska kiegészítő állt a lelkes gazdik rendelkezésére. Meglepve tapasztaltam, hogy kis ketrecekben kisebb nagyobb cicák várták a befogadó gazdik jelentkezését (szívszorító volt a látvány, de talán így könnyebben találnak gazdira, mint a menhelyen várakozó állatok). Így alakult, hogy az állatkáim előbb kaptak szuvenírt, mint a gyerekeim… (Egy vagyok azon hibbant turisták közül, akik nem emléktárgyakat, hanem trendi nyakörveket vásárolgatnak New Yorkban – hát, ez van!)
8. Belépni kedvenc könyváruházunkba, a Barnes & Noble-ba, ahol mindig lebilincselően nagy a választék, s az ember legszívesebben egy egész napot töltene könyvek és papíráruk böngészésével. Ha lett volna időm, akár még meg is tehettem volna, hiszen a földön üldögélve olvasgató vagy internetező „vásárlók” látványa teljesen elfogadott és természetes!
9. A könyvesboltban belebotlani a képen található jegyzettömbbe. WTF!? Hát, én szakadtam a röhögéstől! (Angolul beszélők – és káromkodók – előnyben!)

   

10. Ugyancsak a könyvesboltban feltankolni fantasztikus vegán magazinokkal, melyekből most jó ideig inspirálódom majd főzés terén! Na és a szakácskönyv választék… hát az teljesen letaglózott!

    

11. Sikerült megvenni (nagy nehezen) apukámnak a Scrabble Deluxe kiadását születésnapjára. Az utolsó darabra csaptunk le, hip-hip hurrá!
12. Egész napos gyaloglás után az ágyra lerogyni… és aludni! Aú a lábam, aú a derekam! Aú!!!
13. A Wall Street környékén eldugott indiai gyorsétteremben fantasztikusan finom tortilla tekercset és fodros kel salit falatozni. (Közben kiengedni, mert annyira hideeeg volt!)

    

14. Hangulatos vacsora a TAO ázsiai étteremben, ahol asztalok híján már csak a bárpultnál tudtak elhelyezni minket, de így legalább premier plán nézhettük, hogyan pörög a bartender, és hogyan viccelődnek egymással a pincérek. Szinte minden étteremben ez fogadott bennünket: mosolygás, jókedv, nevetés, udvarias kiszolgálás… Bárki bármit mond, nekem ez nagyon jól esett!
15. Beülni egy moziba, ahol rajtunk kívül konkrétan négy ember ült este 8-kor, és megnézni a The Irishman című filmet. Khm… megnéztük volna, ha nem aludtam volna el kb. háromszor rajta. Olyan fél 10 magasságában kénytelenek voltunk hazamenni, mert úgy éreztem, minden ébren töltött perc egy kínszenvedés. Férj pedig megsajnált. (Ezt azóta is hallgatom tőle!) Egyszer majd megtudjuk, mi lett a film vége…

    

16. Valentin-napon a Central Parkban hintón kocsizni – á la Carrie Bradshaw! ♥ Mindezt fogvacogtató mínuszokban – még jó, hogy vastag takaró alatt melegedhettünk, bár ha fotózni mertünk, azaz levettük a kesztyűnket, a kezünk gyakorlatilag hozzáfagyott a mobilunkhoz. Életre szóló élmény maradt, arról nem beszélve, hogy nagyon szimpatikus volt a „sofőrünk” is, szívélyes beszélgetésbe elegyedtünk vele a várossal és a lovaival kapcsolatban.

    

17. Az én „Mr. Bigemmel” ezután újabb „jeges” programban részt venni: már várt a Rockefeller Center koripályája! ♥ Valóban felemelő érzés ezen az ikonikus helyen csúszkálni, méghozzá nem mással, mint a szerelmeddel. Egyetlen hátulütője a borzalmasan kényelmetlen, életlen és minden képzeletet alulmúló korcsolya, amit bérlésre adnak ki… Na, ez nem romantikus! Gyakorlatilag újra kellett benne tanulnom korizni, a végére pedig kissé megnyomorodott a lábam – de lássuk be: ez az élmény mindent megért!

    

18. Valentin-nap New Yorkban: az egyik nagy kávézólánc üzletében szívecskés dekor és vörös rózsa a kávém mellé. Aznap minden üzletben, szállodában szívélyesen csendült föl a Happy Valentine’s Day. Este a szokásosnál is jobban tele volt minden étterem, leginkább romantikázó párokkal, de sok család is étteremben ünnepelte a Valentin-napot. Az utcán estefelé már rengeteg férfit láttam virágcsokorral a kezében, ahogyan kedveséhez igyekezett a meglepetéssel. Nekem nagyon tetszett az ünnep hangulata, nem éreztem egyáltalán erőltetettnek!
19. Utazásunk fénypontja, Josh Groban Valentin-napi Great Big Radio City Show-ja, ami egyszerűen fenomenális volt. Nem találok szavakat a profizmusra, ami végig jellemezte a koncertet, ez az este örök életre szóló élmény marad! Arról nem beszélve, hogy tisztára libabőrös lettem, mikor a koncert Alicia Keys Empire State of Mind című számával kezdődött, mialatt a háttérben a kivetítőn New York legismertebb pontjait mutatták… Nem tudom, Te hogy vagy vele, de én imádom ezt a számot! Eddig is szerettem Josh Groban-t, de mostantól igazi rajongója lettem!

    

20. A koncerten megismerni egy csodálatos vendégelőadót, az elektromos csellón játszó fiatal tehetséget, aki Eyeglasses névre hallgat. Az egyébként szemésznek tanuló srác a New York-i metróaluljárókban szokott koncerteket tartani, és Josh Groban is ott találkozott először vele. Annyira lenyűgözte a játéka, hogy meghívta a koncertjére… Na, ilyen egy igazi amerikai álom!

    

21. Rájönni, hogy szinte minden utca tartogat számomra valami vegán finomságot (ajjaj). Hát, éhezni nem éheztem…
22. Híreket kapni otthonról a gyerekekről, akik töredelmesen bevallom, hogy a nagy élménykavalkádban kevésbé hiányoztak, mint számítottam rá (hoppá!).
23. Híreket kapni állatainkról, akikért ugyancsak aggódtam, de szerencsére kiválóan megvoltak nélkülünk (akárcsak a gyermekeink).
24. Fenséges vegán vacsi egy szimpla thai étteremben. (Nem akarok hazamenni!!)

    

25. Döbbenetes kilátás a One World Trade Center kilátótornyában, a 104. emeleten – mely most a legmagasabb épület New York-ban, és a negyedik legmagasabb a világon. Az Empire State Building-et és a Top of The Rock-ot már megjártuk, azt kell, hogy mondjam, ezt is mindenképp látni kell! Az amerikaiak tudják, hogy kell az ember lenyűgözni, na.

    

26. Séta a New York Public Library-hez (és azon ábrándozni, milyen lehet itt könyvtáros kisasszonyként – azonnal beugrott Goldie Hawn az Óvakodj a törpétől című filmben, bár az San Francisco-ban játszódik, de ugyanez a hangulat!).

    

27. Végigsétálni a híres Grand Central Terminal (Központi Pályaudvar) folyosóin, közben mellesleg elmajszolni egy duplacsokis vegán fánkot (a cukortartalma kiverte ugyan a biztosítékot, de egyet muszáj volt enni!).
28. Felfedezni egy kis játékboltban, hogy megint kapható a My Little Pony eredeti, 80-as 90-es években kiadott változata – még jó, hogy ezt szereztem be Törpillának szuvenírként (bocsi, de egy ex-pónirajongóval állsz szemben!).
29. Végigsétálni az Ötödik sugárúton és az embereket bámulni, mert bevallom (lehet, hogy ez ciki?) a méregdrága kirakatok már nem kötnek le…

    

30. Annál inkább a Whole Food Market, ahol nyálcsorgatva lézengtem és igyekeztem minden apró részletet magamba szívni (nem, nem akarod tudni, hány féle frissen préselt lé és hány féle smoothie kapható!).

    

31. Romantikus és eszméletlenül finom vegán vacsora a Blossom étteremben. Életem legjobb taco-ja… Életem legjobb pisztáciafagyija… Na és az a nachos!
32. Park Avenue környékén andalogni és a lakóházak szebbnél szebb halljába bekukkantani.
33. Central Parkban mókusokat látva olvadozni (és bosszankodni, hogy nincs nálam mogyoró!).

    

34. Napsütésben Central Parkban egy padon ülve egyszerűen csak az embereket nézni, akik az ünnepnapon (President’s Day) nagy tömegekben vonultak ki a parkba sportolni vagy sétálni. A legtöbben gyaloglás közben hangosan pletykálnak a telefonon, így két legyet ütnek egy csapásra…
35. Sok-sok kutyát és gazdit figyelni, hiszen a legtöbb természetesen itt is a park közelében akadt. Egyetlen kutyát nem láttunk póráz nélkül, és szinte kivétel nélkül minden gazdánál ott volt a kakiszedő zacsis dobozka. (Ami nekem nagyon fura volt, hogy a legtöbb kutyán ruha (dzseki, kabátka, stb.) volt kb. 5 fokban is, ami hosszabb szőrű kutyáknál abszolút nem indokolt, sőt… )
36. Ugyancsak a parkban (volt vagy 8 fok) mezítláb kocogó futót látni (betonon futott a pasi!). Atyagatya!!! 😀
37. A padokat fürkészni, melyek szinte mindegyikére kis fémtábla került, néha szívbe markoló szövegekkel. A fémtáblácska egy-egy elhunyt emlékére íródott, aki imádta a Central Parkot és persze New York-ot. Szomorú és egyben mégis olyan szép!
38. Már maga a tény, hogy az egész parkban tilos a dohányzás, jó kedvre derített (és valóban, sem bűz, sem ronda csikkek… sehol!).
39. Utolsó vegán állomásként ellátogatni a Beyond Sushi lánc egyik éttermébe, ahol szó szerint mennyei fogásokban volt részünk. Elmondhatatlan ízekkel kényeztettük ízlelőbimbóinkat, de egyik szemem sír, másik nevetett – hogy lehet, hogy csak utolsó nap jutottam el ide?!

    

40. Magyarországra érve, a gyerekeket megölelve hálát adni a sok-sok élményért, amit megélhettem ez alatt az 5 nap alatt. Az egész ma már csupán olyan, mint egy gyönyörű, messzi álom, melynek bizonyítéka ez a sok szép fotó. Bár nehéz szívvel vettünk búcsút New York-tól (biztos, hogy nem örökre!) azért a legjobb mégis az egészben az, hogy hazaérve megint azt érzem, a legjobb OTTHON! ♥

Te voltál már New York-ban? Neked hogy tetszett? Hasonló benyomásaid voltak róla, mint nekem? Ha oda utaznál, mi érdekelne a legjobban?

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólás *

Név *

E-mail cím *

Honlap

A nevem, e-mail címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz.

CAPTCHA Kód*

Δ

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .