♥ Nyílt nap az oviban: láthattam Törpillát szépen reggelizgetni, játszani, énekelni, tapsolni, zenebonálni, táncikálni és saját szememmel is meggyőződhettem róla, hogy nagyon jó helyen van nap mint nap (na nem mintha eddig ezt nem tudtam volna). Különleges élmény volt Törpilla számára, hogy felajánlottam neki, a nyílt délelőtt után hazajöhet velem. Úgy intéztem a napomat, hogy utána együtt készítettünk ebédet, majd együtt mentünk a délutáni programokra a fiúkkal.
♥ Három gyerekkel és Indyvel megpakolva mentünk lovagolni a héten, ami nem kicsit volt fárasztó, de legalább Indynek is kijárt egy kis kaland, és a gyerekek is boldogok voltak, hogy velünk tartott. 🙂
♥ Végre-végre megérkezett az apukám születésnapjára rendelt macska kilkkertréning könyv (igen, van ilyen!). Chili rögtön szemügyre is vette. 🙂 Én is, így most a pacsi mellett elkezdtem neki tanítani az ül-t is, ami egyre jobban megy (bár meglehetősen szeszélyes a végrehajtásban, de ha nem így lenne, azt hiszem nem is Chiliről lenne szó!).
♥ Látni, ahogyan Chili „aha pillanatát”, amikor a klikkertréning folyamán rádöbben arra, hogy nincs is más dolga, ha jutit akar kapni, mint hogy leteszi a fenekét a földre. 🙂
♥ Csodás időben sétálni menni a mezőre Indyvel és Törpillával, aki versenyt futott a kutyával, így mindketten jól elfáradtak. A séta végén találkoztunk egy ismerős magyar vizslával, akit azért szeretek nagyon, mert kiváló játszótársa Indynek – nagyon talpraesett, mert csupán fele akkora, mint Indy, mégis szuperül megállja a helyét a játékban, és nagyon jól lefárasztja a mi örökmozgó ebünket! 😀
♥ Első fotó-lecke apukáméknál – ugyanis igyekszem csiszolni a technikai tudásomat fotózás terén, így apukámhoz fordultam, aki természetfotós, így természetesen tud ebben segíteni. 😀 Nagyon lelkesek vagyunk mindketten, és ez a lelkesedés csak fokozódott az első közös óra után!
♥ Péntek esti vacsi és színház Férjjel – nagyon élveztük az Alul semmi című darabot, a finálén tényleg szakadtunk a nevetéstől!
♥ Szombaton végre részt vehettünk az első agility óránkon Indyvel, melynek folyamán nagyon vegyes érzelmeim voltak. Nehéz volt Indy-t fegyelmezni, hiszen leginkább a többi kutya érdekelte, de mikor már rám figyelt, akkor nagyon ügyes volt… feltéve, hogy én ügyes voltam, ugyanis rendkívül sokat bénáztam a különféle gyakorlatok kivitelezése közben.
♥ Ez vasárnap folytatódott, ahol volt persze sikerélményben is részünk, de nem kicsit viselte meg az egómat, mikor kb. harmadszorra kellett nekifutnunk az akadálysorozatnak, mert mindig elfelejtettem a sorrendet és az irányt… De azért nagyon jó volt!
♥ Csudaszép krókuszok a kertben.
♥ Chilit fotózni a kertben, aki mindeközben a bokorból kitörve folyamatosan megtámadott, majd belém mélyesztette a karmait. Annyira vicces volt, ha menekülőre fogtam, akkor üldözni kezdett! Mintha csak valami vadállatot fotóztam volna…
♥ Fantasztikusan csicsergő madarak – de jóóóó! Tavaaaasz!
♥ Hallgatni Törpilla csacsogását és magamba szívni minden apró cuki rezdülését – oly gyakran eszembe jut, hogy nemsokára már 5 éves, és aztán már nincs is messze az iskola, a nagylányosodás… Addig akarom élvezni ezt a cuki kort – persze minden hisztijével együtt – amíg csak lehet!
♥ Csak eljutottam kétszer futni a héten, bár baromira nehéz volt belepréselnem a programba, de sikerült!
♥ Hallgatni, ahogyan Törpilla a Kossuth Lajos azt üzente… című jól ismert dalt énekli, és a végén mindig azt dalolja, hogy „Éljen a magyar zászló, éljen a… otthon!” Megeszem. 🙂
♥ Fantasztikus vasárnapi időjárást kiélvezni és örömködni, hogy nemsokára lesz belőle még több!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
Agility-s fotóért köszönet Végh Annának!
