♥ Nappaliban „takarító” Törpilla: van saját partvisa, lapátja, felmosója és hozzá vödre. Imádom, mikor megszállja a szentlélek! 😉
♥ Lépcsőn napozó Chili cica – mindig oda fekszik, ahova süt a napocska.
♥ Lelkes fiúkat furikázni lovaglásra – ezen a héten Nagymanó is csatlakozott, akivel madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt. Fantasztikus volt nézni a lelkesedését, hogy mennyire várja a találkozást a számára kijelölt pónival. Azóta a régi gyerekkori lovas könyveimet bújja, ma még a suliba is elvitte magával! 🙂
♥ A legviccesebb helyeken megtalálni Chilit a lakásban – nagyon kreatív, ha épp álomra akarja hajtani a fejét. A legjobban a frissen vetett ágyat szereti, melynek én kevésbé örülök, így igyekszem a hálók ajtaját csukva tartani. De ha mégis nyitva marad… nehéz őt leküldeni az ágyról, annyira édesen és jóízűen szendereg a puha ágyneműn…
♥ Törlés utáni rózsaszín talppárnák. Múlt héten jutottam arra a következtetésre, hogy mostantól minden egyes alkalommal meg kell törölni a macska lábait, ha bejön… Huhh, ez nem kis kihívás! De kizárt, hogy koszos mancsokkal ugorjon föl a krémszínű takaróra vagy fotelre, így vagy vizes ruhával vagy nedves törlővel mindig áttörlöm a lábát, ső, van amikor lavórba áztatom. Ez utóbbit kiváltképp utálja, de bízom benne, hogy az utána következő jutalomfalatok majd hosszú távon megenyhítik…
♥ Ezen a héten is teljesítettem az előírt futás-adagot. Pipa! Kíváncsian várom a következő hetet… Na, nem mintha mindig minden olyan simán menne, erről írtam egy bejegyzést itt.
♥ Imádom, mikor Törpilla saját maga költötte dalocskákkal szórakoztat. Imád improvizálni. 🙂
♥ Hosszú évek óta fontolgatom, hogy belevágok a fogszabályozásba, de eddig nem találtam olyan alternatívát, ami elég szimpatikus lett volna. Nagymanó két héttel ezelőtt kapta meg a készülékét, és ekkor úgy döntöttem, én is belekezdek – vele együtt!
Talán nem tűnik ez olyan nagy számnak, én mégis úgy érzem, hogy elég merész voltam, mikor meghoztam ezt a döntést. Örömmel töltött el, hogy megvalósítom, amit már évek óta halogatok, még akkor is, ha a kezdet nem egyszerű… de mint tudjuk, minden csak megszokás kérdése!
Egyelőre még nehéz elképzelni, hogy majd’ másfél évig a számban lesz ez a ketyere – néha erőteljes késztetést érzek arra, hogy megszabaduljak tőle valahogy. Ekkor rájövök, hogy ez lehetetlen, és próbálok hozzászokni az érzéshez, hogy valami mindig ott a számban…
Az evés… na az evés pedig megérne egy külön bejegyzést. 😀 Annyit róla, hogy először olyan érzésem volt, mint a zablával legelő lónak a mezőn. Néha még most is… 🙂
♥ Ezen a héten beleástam magam a klikker tréningbe, újabb könyveket vettem a kezembe, és kezdem átlátni a lényegét – és még sokkal bonyolultabb és szövevényesebb, mint amilyennek először képzeltem. Ugyanakkor lenyűgöző is egyben!
♥ Indyvel volt egy kis időm gyakorolni, és csodásan megtanulta a pacsizást. 🙂 Annyira cuki, olyan lelkes és még annyira játékos! Minden csak rajtam múlik, ő szívja magába az információ morzsákat, mint egy szivacs!
♥ A hétvégi kutyaovit szokásosan nagyon élvezte Indy, és persze én is. Nem is tudom, ki élvezi jobban!
♥ Végre megérkeztek a kutyás fotózásunk képei! Egyelőre csak egyet tettem bele a kollázsba, de jövő héten lesz még több is, sőt mi több, lassan érik egy bejegyzés Indyről is. 😉
Téged mi tett boldoggá a héten?
