♥ Paradicsomszüret a kertben. Ki látott már ezeknél szebb és édesebb paradicsomokat? Van olyan, aki még megszállottabb koktélparadicsom rajongó, mint én? Nem hiszem…! 🙂
♥ S mi legyen ennyi paradicsommal? Még jó, hogy gazpacho készül! Azt hittem, felhasználom az összes paradicsomot. Hát, nem… Közel sem! Na, nem baj, marad még máshoz is. 😀
♥ Nem tudom, más is érzi-e azt az érzést, amit én, mikor ránézek a macskámra. Mit macskámra, Chili őfenségére! Szóval azt érzem, hogy nála tökéletesebb macskával még nem találkoztam. Tudom, tudom, teljesen behálózott! De nem baj… én örülök neki.
Csak ne félteném annyira őfenségét – aki persze tudom, hogy tud magára vigyázni, de néha mégis úgy érzem, hogy olyan, mint a Kis Herceg rózsája. Olyan öntelt, s azt hiszi mindent tud és mindenre fel van készülve, pedig valójában nem… valójában érzékeny és törékeny, s bármelyik pillanatban történhet vele valami szörnyűség. Szóval rajta tartom a szemem! ♥
♥ Vége eljutottunk a strandra, hisz olyan rég terveztük… Férj korábban hazajött, hogy időben kiérjünk, és még kiélvezzük a napsütést és meleget. Mire hazaért, már javában gyülekeztek a felhők. De semmi gond, a strandon fülledt meleg volt (és persze ezzel járó tömeg).
Épp nekiálltunk volna „strandolni”, mikor egyszer csak szakadni kezdett az eső. Beugrottunk az egy szál napernyő alá, és magunkhoz vettük a törölközőket, táskákat. Az eső nemhogy elállt volna, hanem egyre erőteljesebben és kitartóbban kezdett szakadni. Mintha dézsából öntötték volna. Megspékelve hirtelen érkező széllökésekkel.
A kissé rogyadozó napernyőt Férj végül már két kézzel tartotta, míg én magamhoz szorítottam a táskáinkat. A strand pillanatok alatt kiürült. Mi kitartottunk, míg a napernyő is kezdett átázni. Ekkor a fiúk belevetették magukat a hullámokba, ahol melegebb volt, mint odakint. A helyzet meglehetősen komikus volt!
Kb. fél óra „harcot” követően én is követtem a gyerekeket, és a zuhogó esőben pancsoltunk a jó meleg tóban. Végül Férj is csatlakozott – s nemsokára már hét ágra sütött a nap!
A nap hátralevő részét önfeledt strandolással töltöttük a jócskán megfogyatkozott és szétázott strandon – de ez a gyerekeket és minket sem érdekelt. Szuper kalandos délutánunk volt. 😀
♥ Törpilla elhatározta, hogy ezen a héten megtanul pótkerekes biciklivel közlekedni. Addig-addig erősködött, míg kihoztam a garázsból Kismanó régi kisbicaját, felszereltem a pótkerékkel – ő pedig csodák-csodája, boldogságtól ragyogva száguldozott! A legcukibb az volt, mikor komolyan azt mondta: „Nagyon izgatott vagyok. Nagyon izgatott vagyok, hogy biciklire ülhetek!”
♥ Régóta tervezzük, hogy a mi kis „falkánkat” egy kiskutyával bővítjük, márpedig nem is akármilyennel! Konkrét, határozott elképzeléseink voltak a Nagy Ő-t illetően. (Csakis szőke színű hovawartot szerettünk volna.) Csupán az volt a bökkenő, hogy különféle okokból kifolyólag eddig nem sikerült rátalálnunk a mi kiskutyánkra. Nem adtam fel, de bevallom, kezdtem már elkeseredni.
Mikor szerdán délután egy hívás megváltoztatott mindent. 🙂 Este már a tenyésztőnél csodáltuk a mi kiskutyánkat, majd csütörtökön döntöttünk, hogy őt választjuk! Aznap este már a gyerekekkel azon vettem észre magam, hogy játékokat vásárolunk az új kiskedvencnek (milyen rég vártam már ezt a pillanatot!).
Csütörtök este 12 tételes névlistával álltam Férj elé (tisztára, mint mikor babaneveket kerestünk!), de ő mindet elvetette, könyörtelenül. A kiskutya törzskönyvi neve Rizling volt, ami ugyan szép, de egyöntetűen úgy döntöttünk, számunkra nem az igazi. Így mindenképp muszáj volt valami mást találni. Végül este kipattant a fejemből a tökéletes választás: Indiana, azaz Indy. (Férj megszállott Indiana Jones rajongó!) Minél többet ízlelgettük a nevet, annál biztosabbak voltunk benne, hogy ez lesz Rizling végleges neve. 🙂
♥ Pénteki látogatás barátnőmnél, ahol szuper lánycsapat gyűlt össze: négy barátnő, három kisleány (2×4 éves és egy két és fél hónapos). Nagyon jól éreztük magunkat, de az idő hihetetlenül repült!
♥ Kisbabát tartani megint a karjaimban – de fura volt, s mégis milyen ismerős! ♥
♥ Szombat reggeli derűs napsütés a péntek esti vihart követően.
♥ Szombaton már reggel 8-kor a tenyésztőnél kezdtünk, hogy még reggeli előtt elhozhassuk Indiana-t, aki mindenki szívét azonnal rabul ejtette.
♥ Chili és Indy első találkozásánál figyelni és memorizálni a két (reméljük) jövőbeli jóbarát esetlen próbálkozását. Hát, ez megfizethetetlen volt!
♥ A mi kis gyapjas aranyszőrű báránykánkat simogatni (még nem is dögönyözni, hiszen olyan kicsi még ez a kölyök!).
♥ Vasárnap reggel felébredni, és konstatálni, hogy sikerült átaludnunk az éjszakát komolyabb sírás nélkül. Persze, hogy első utunk Indy-hez vezetett!
♥ A mi kis Törpillánk 4 éves lett!!!! Hát, lehet még halmozni a boldogságot? Nem hiszem…
♥ Reggeli ajándékbontás, palacsintasütés, míg Férj a gyerekekkel Törpilla babaházát szerelte össze. 😀
♥ Csodaszámba menő, hogy sikerült két szuper finom tortát készítenem a délutáni szülinapi ünneplésre (persze lefotózni már nem volt idő!).
♥ Miért van az, hogy mindig akkor mennek a legviccesebb filmek a tévében, mikor a vasárnapi bejegyzést írom? Tegye fel a kezét az, aki nem nevet hatvanadszorra is a Bridget Jones viccesebbnél viccesebb helyzetein! (Én persze vidulok, mert Férj este tévét néz, és nem tudom normálisan időben megírni a bejegyzéseimet!)
♥ Még mindig hihetetlen, hogy KUTYÁNK van megint! Ha lehetne boldogságtól repülni… akkor azt hiszem most szárnyalnék. 😀 De helyette csak eszméletlenül boldog vagyok. ♥
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
