„Kicsit szomorkás a hangulatom máma, kicsit belém szállt a boldogtalanság. Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek, kinek elvették a játékát.” (Kispál és a Borz)
Előfordul, hogy ingerült, elégedetlen, ideges vagy, de nem tudod pontosan megfogalmazni, hogy mi miatt? Amikor hajlamos vagy látszólag ok nélkül felcsattanni, rád nem jellemző türelmetlenséggel reagálni bizonyos helyzetekre, sőt – még az sem vidít fel igazán, ha (ki)süt a nap…?
Ilyenkor nincs valami eget rengető nagy problémád, amit azonnal meg tudnál fogalmazni magadnak, hanem egyszerűen csak úgy érzed, mintha bal lábbal keltél volna föl…
Született perfekcionista lévén ez az érzés engem gyakran hatalmába kerít – ilyenkor érzem, hogy valami nincs rendben, de nem tudom pontosan megmondani, hogy mi a fene bajom van. Egyszerűen csak teszem a dolgom, telik a napom, de ott motoszkál valami a gondolataim mélyén, hogy „tudod, valami nem klappol, valami nem oké!”.
Az utóbbi években rászoktam arra, hogy ilyenkor előveszem a „belső párbeszéd” módszerét, azaz teljes komolysággal bocsátkozom saját magammal mélyen szántó beszélgetésbe. Legtöbbször csupán a fejemben zajlik, de olyan is előfordul, hogy hangosan kimondom az egymás után következő gondolatokat.
Ha aggódsz, hogy esetleg korai szenilitás gyanújával kivizsgálásod javasolnák a körülötted élők, ezt a párbeszédet tartogasd otthonra (mikor egyedül vagy), vagy a kocsiba, lehetőleg egy nyugis, ismert útvonalra. 😉
Én például vezetés közben a legnagyobb lelki nyugalommal kérdezem meg magamtól, hogy „Akkor most mi a franc bajod van?” és megpróbálok választ is adni a kérdésre. Kívülről mindez úgy néz ki, mintha valakivel kihangosítón beszélgetnék… végül is valakivel beszélgetek…!
Tehát ilyenkor az első, hogy rájöjjek arra, pontosan mi is a bajom. A legtöbb esetben van egy fő okozója a rosszkedvnek, de vannak még mellette mellékes „adalékok” is.
Gyakori probléma például, hogy az adott napon nincs időm sportolni, ne adj Isten akár már napok óta nem jön össze. Na, ilyenkor kegyetlen rosszul tudom magam érezni a bőrömben, és egy idő után pontosan tudom is, hogy ez a baj. Ez egy eléggé megfoghatatlan érzés egyébként, én amolyan „tespedt” állapotnak nevezem ezt magamban, és nagyon utálom!
De ide tartozik még az is, ha elégedetlen vagyok magammal: pl. felkúszott 1-2 kiló és szorít a nadrágom vagy a bőröm már megint rendetlenkedik (hajlamos az aknéra, de a sminket sajnos nagyon nem szereti – 22-es csapdája!) és persze már megint hajat kellene mosnom (sajna-bajna ez kb. 2-3 naponta aktuális). Tehát szó szerint nem érzem magam jól a bőrömben. Igen, tudom, apróságok, de néha a legkisebb hülyeségek is le tudják hangolni az embert.
Az is baromira tud zavarni, ha nem végzem el a saját magamnak kiszabott feladatokat megfelelően és/vagy időben: legyen az egy blogbejegyzés elkészítése, vagy házimunka, esetleg levél megírása vagy valakinek tett szívesség elintézése.
Ha napok óta készülök pl. egy bejegyzés megírására, de nincs rá időm, akkor roppant harapós hangulatban találhat a család… (te jó ég, ez a bejegyzés két hete készül!) De az sem lendít a hangulatomon, ha óriás kupihalom közepén főzök a konyhában, miközben még növényeket kellene locsolni, elrakni a tiszta ruhákat, felmosni a teraszt és ágyneműt húzni… ilyenkor gyakran támadok a gyerekeknek, hogy miért nem képesek összepakolni a szétszórt játékaikat!
Ugyanakkor lehet az is a rosszkedv oka, hogy bűntudat mardos egy konkrét helyzet kapcsán (pl. úgy gondolom, hogy nem cselekedtem vagy döntöttem helyesen), és ez okozza a rossz érzést. Persze ami megtörtént, megtörtént, de akkor is tudat alatt azon kattog az ember, mit tehetett/mondhatott volna másképp…
Nyilván ha az embernek rossz a közérzete vagy fájdalmai vannak, az sem segít a helyzeten. Sőt. (Mindig az a mondás jut eszembe, hogy a gyomorfekélyes emberek rosszkedvűek és harapósak – lehet benne valami, engem legalábbis nagyon zavar, ha ég vagy fáj a gyomrom!)
Saját példám az örökösen visszatérő sarokfájás vagy intenzív gyomorégés, máskor a kialvatlanság. Persze ez mindenkinél más: „zavaró” tényező lehet pl. ízületi fájdalom, fejfájás, fogfájás, és még hosszasan sorolhatnám.
A rossz közérzetet egyébiránt az éhség vagy alacsony energiaszint (nem megfelelő vércukorszint) is okozhatja. Növényi alapú táplálkozást folytatva gyakran előfordul, hogy megéhezem, és farkas éhségemben hirtelen nem tudom, mit is kapjak be, hogy csillapítsam az éhségem. Nem mindig tudok olyanhoz hozzájutni, ami vegán, egészséges, finom és nem is hizlal… (talán meglepő, de nekem is figyelnem kell a vonalaimra).
Olyan is előfordul velem, hogy magamra veszem más problémáját vagy negatív rezgéseit. Elég hozzá egy panaszkodással, pesszimizmussal megtöltött telefonbeszélgetés vagy találkozó, úgy kötnek gúsba az adott ember negatív érzelmei, hogy az addig oly szép nap már egyáltalán nem is tűnik olyan szépnek, én pedig bármennyire is jókedvű voltam, már nem vagyok az, sőt… inkább egy gyászoló-károgó varjúnak érzem magam.
Végül, de nem utolsó sorban, be kell, hogy valljam, igazi napsütés függő vagyok – tehát az időjárás is hatással van a hangulatomra. Sötét, felhős, fénytelen napokon nem tehetek róla, de sokkal több a negatív gondolatom, és egy-egy helyzetre sem pontosan úgy reagálok, mintha verőfényes napsütésben pompázna a táj.
Most, hogy végigvettem kb. az összes olyan dolgot, ami „megmagyarázhatatlan” rosszkedvre ad okot, lássuk, mit teszek, ha egyik-másik kiváltó tényezőt azonosítom. Meglepő, de ez a roppant egyszerűnek tűnő lépés néha nem is olyan egyszerű.
Továbbá még meglepőbb, hogy a probléma azonosítása már fél siker. Ugyanis már csak az sokat jelent, ha az ember kimondja, hogy mi a baja. De hogyan tovább ezután?
Először is megkérdezem magamtól, hogy valóban olyan vészes-e a helyzet, mint ahogy érzem. Valóban indokolt-e az ebből fakadó rosszkedv? Nem dramatizálom-e a helyzetet? (Rám igencsak jellemzően.) Próbálok minél objektívebb és kritikusabb lenni.
S miután feltettem (és meg is válaszoltam) ezeket a kérdéseket, az a végső kérdés következik, hogy mi az, amitől jobban érezném magam? Mi lenne a megoldás? Hiszen ha az ember dolgozik egy megoldáson, az már jó érzéssel tölti el.
Nyilván ha éhes vagyok, eszem, ha a külsőmmel van épp bajom, akkor bepréselek egy plusz hajmosást és sminkelést a napomba (talán meglep, de én nem sminkelek minden nap), és extra csinos ruhát veszek. (Általában ez hatni szokott.)
De ha két napja nem voltam futni és jógázni, és ezért vagyok morcos, a következőre gondolok: az előtte való napokban többször is edzettem. Persze, az lenne az ideális, ha minden nap tudnék sportolni valamit, de vannak napok, amikor egyszerűen képtelen vagyok belezsúfolni a napba.
Olyan nagy tragédia ez? Mi történik, ha kihagyom? Tulajdonképpen ez nem a világ vége – az biztosan nem segít, ha rossz miatta a hangulatom. Nézzük a dolgok jó oldalát: helyette erre meg erre volt időm (gyerekekkel programot csináltam, kertészkedtem, a festők végre befejezték a munkát, sikerült a gyerekszobát végre végigszelektálni).
Ezután tervet kezdek kovácsolni, hogy mikor tudnék egy kis időt megint sportra fordítani. Ha aznap nem megoldható, akkor másnap. Az is segít, ha ezt az elképzelésem beírom a határidőnaplómba (de érdemes nem túllőni a célon, és túltervezni, mert ha magasra teszed a lécet, attól megint ideges leszel, ha nem sikerül a terveket megvalósítani).
Ha a rossz idő miatt durcáskodom, akkor belegondolok, hogy milyen hangulatos is tud lenni pl. az eső (szeretem a kopogását az ablakon, mikor alszom vagy olvasgatok). Érdekes módon leginkább az szokott megnyugtatni, ha belegondolok abba, hogy szegény angolok milyen helyzetben vannak 😀 Náluk szinte minden nap esik. Ők biztosan nem panaszkodnak, hiszen minden napot nem lehet panaszkodással tölteni! Sőt, ilyenkor eszembe jut a csodás pink esőkabátom és a mintás gumicsizmám. Máris jobb lesz a kedvem. És baromi nevetségesnek látom, hogy kicsit is rossz kedvem volt az időjárás miatt.
A belső párbeszéd egyébként arra is alkalmat ad, hogy az ember kicsit kidühöngje magát. Bár biztosan viccesen hangzik, de van olyan is, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal jól kiadom magamból a felháborodásom pl. egy személy viselkedése kapcsán, majd miután ez megtörtént, két dolgot teszek.
Egyrészt megpróbálok empátiát gyakorolni (az ő helyében biztosan nem könnyű, megvan az oka annak, hogy így viselkedik, vagy ilyeneket mond) másrészt pedig megpróbálok egy képzeletbeli (szépen fogalmazott) „teszek rá” tablettát bevenni. Ez számomra roppant nehéz, de akkor is megpróbálom!
Minden esetben igyekszem a dolgok pozitív oldalát látni – vagy legalábbis egy pozitív jövőképet. (A fel-feltörő negatív gondolatok ellenére!) Például ha újra előjön a hülye sarokfájásom, akkor bosszankodom rajta, majd legyintek rá, és azt mondom: fáj, fáj, de még mindig nem olyan vészes, hogy ne tudjak vele járni meg futni. Igyekszem megtenni mindent, hogy ez változzon (tornáztatás, pihentetés), de megpróbálom elfogadni, hogy ez az én egyik gyenge pontom.
S ha megtettem minden fönt leírtat, de még mindig nem tudom az okot megszüntetni vagy megoldani, akkor is van számos opció. Most jöjjön 10+1 dolog, mely biztosan segít!
1. Relaxáció: tulajdonképpen autogén tréningről van szó, hiszen az utóbbi hónapokban autogén tréning tanfolyamra jártam (juhéjj, elvégeztem!), de szinte bármilyen jól bevált relaxáció vagy meditáció jó lehet ebben a helyzetben.
Utána tuti jobban érzi magát az ember! Kipihentebbnek, tudatosabbnak, éberebbnek, nyugodtabbnak. Egyetlen hátránya, hogy gyakorlás nélkül nem megy. Azaz bele kell építeni az ember hétköznapjaiba, ami ugyancsak stressz forrása lehet, de hosszú távon abszolút megéri!
Ebben a témában egyébként mindenféleképpen tervezek majd még bejegyzést írni, de egyelőre legyen annyi elég, hogy a saját magad által kiválasztott relaxációs technika is sokat tud dobni a hangulatodon.
2. Beszélgetés/együttlét a hozzád közel állókkal: például Férjjel beszélgetni, anyukámat felhívni, Törpillával babázni, a fiúkkal bicajozni vagy görkorizni, barátnőimmel összefutni…
3. Állatsimogatás és –dédelgetés: mert nincs is jobb, mint doromboló Chilit simogatni! (Kivéve Turbót simogatni, de ő már sajnos nincs velünk…:( )
4. Mozogni – lehetőleg a szabadban: még ha nincs idő egy 10 km-es futásra, akkor is érdemes egy rövid kutyasétáltatásra, gyaloglásra, biciklizésre vagy tornára rászánni magad. Kevés dolog van, amitől biztosan jobban érzem magam, mint előtte – de a mozgás tuti ide tartozik!
5. Jót tenni: valami olyat tenni, ami mást boldoggá tesz, és ettől felvidulni. Próbáld ki, garantáltan működik!
6. Egy rövidke időt hobbira szánni: még ha csak fél óra is van olvasásra, írogatásra, kertészkedésre, vagy jógára, akkor is megéri belekezdeni! Már megtanultam, hogy nem szabad mindig az ideális időpontra várni, mert lehet, hogy sokára érkezik el…
7. Finomsággal kényeztetni magad: nekem ilyen egy jó kis kávé, tea vagy saját készítésű matcha latte, esetleg kedvenc csokis smoothie-m.
8. Érzéki élvezetek: privát téma ide vagy oda, de mégsem hagyhatom ki a listából a szexet, ami bizonyítottan szuper stresszoldó és immunerősítő hatással bír. Ja, és ideális esetben nem csak Te jársz jól vele… 😉
9. Szép dolgoknak örülni: rózsák és lassan beérő zöldségek a kertemben, madarak csiripelése, váratlanul jött jó idő, és még sorolhatnám (mennyi bejegyzésem volt már ebben a témában!).
10. Alvás: mert végső soron (főként persze ha este van rossz hangulatom) van az a pont, mikor jobbnak látom eltenni magam holnapra. Tapasztalatom szerint egy jó alvás sokszor segít a bajomon, és másnap reggel sokkal rózsásabbnak látom a dolgokat, miután kipihentem magam.
10. +1 A Napi Boldogság bejegyzései között válogatni, melyek között százával találsz olyanokat, melyek biztosan felvidítanak. 🙂
Te mit teszel, ha látszólag megmagyarázhatatlan oknál fogva rossz a hangulatod? Alkalmazod a bejegyzésben leírtakat?
Képek forrásai sorrendben: behappytips.com, hdfootagestock.com, hdwallpapersrocks.com, wallpapersite.com, stmed.net, hddesktopwallpapers.in
“Mit tegyél, ha kicsit szomorkás a hangulatod (máma)?” - 4 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Én is sokszor érzem magam hasonló hangulatban. Főleg, ha valamilyen rossz döntés következményével szembesülök, amiken már nem tudok változtatni, vagy (szinte)megoldhatatlan problémával küszködöm. Nagyon jó így összefoglalva látni a „hárító” módszereket. Nekem az is segít, ha valamilyen számomra kedves, várt eseményre koncentrálok.
A bejegyzés címéhez annyit: A Wikipédiában olvastam, (sok fiatal már nem emlékszik), hogy a „Kicsit szomorkás a hangulatom máma” kezdetű dal Az Imádok férjhez menni című zenés játék egyik slágere volt. Zeneszerző: Nádas Gábor, szövegíró: Szenes Iván. A bemutató 1964. május 22-én, a József Attila Színházban volt, a darabban első előadóként a dalt Darvas Iván énekelte.
De jó, hogy megírtad, olyan érdekes, hogy nekem is rémlett, hogy eredetileg nem tőlük van a dal, csak feldolgozás! Köszi! 🙂
Kedves Anni!
Köszönöm ezt a bejegyzést :), épp ma éreztem így, hogy igazából minden rendben van az életemben de én mégis szomorú vagyok, sírhatnékom van és szembejött az írásod. Nekem is van egy listám ,, Ha rossz kedved van..” címmel. A sport , a szerettekkel való beszélgetés és a kisállatok nálam is toplistás. De ott van még az intézz el egy régóta halogatott dolgot, a szépítkezz és a nosztalgiázz egy pohár finom bor társaságában is 🙂 Ma már többet is végig kellett próbálnom ,de a bejegyzésed fakasztott igazi mosolyra 🙂
Kedves Anna! Ne haragudj, hogy csak most reagálok, de nyaralni voltunk és képtelen voltam követni a blog történéseit. Annyira örülök, hogy tetszett a bejegyzés, köszönöm szépen a visszajelzésed!!! Szeretettel: Anni