„Ez Bali.
Ez a Fülöp-szigetek.
Ez Ázsia.
Ez Indonézia.
Ez Hawaii.
Ez az igazi sz*r, amit nem látsz a hírfolyamodban.
Ez az a strand, ami amellett a közkedvelt turisztikai célpont mellett van, melyet Te és a barátaid évek óta terveztek meglátogatni.
Ez az a strand, ami a híres hullámtörés mellett van, ahol mindig vágytál egy szörfözésre.
Ez az a strand, ami egy sarokra van a cuki kis felkapott kávézótól, ahol azokat a menő açaí tálakat lehet rendelni, amit mindig is ki akartál próbálni.
Ez az a strand, mely közvetlenül az alatt a feszített víztükrű medence alatt van, ahol mindig is fotózkodni szerettél volna.
Ez az a strand, ahol a gyerekeink felnőnek.
Ez az a strand, ahol Te felnősz.
Ilyen a strand ma.
S ez a pusztítás töredéke csupán. Ha bármit is megtanulsz ebből a bejegyzésből, az kérlek, legyen ez: EGYÜTT VÁLTOZTATNUNK KELL: MOST AZONNAL.
Ennek a leghatékonyabb módja, ha megváltoztatod azt, ahogyan élsz.
Senki sem tökéletes. Én sem vagyok az. De minden nap megpróbálhatunk tenni a pozitív változásért.
Hogy mit is? Lásd alább.
Sírtam, mikor tegnap végigsétáltam ezen a parton, ahol a fényképek készültek. Azt kívánom, bárcsak Te is ott lehettél volna, hogy velem sétálj.
Utazz a világban. Majd tedd jobbá. Menj szeretettel. Menj motivációval.”
Ezekkel a szavakkal tette föl a bejegyzésemben is szereplő fotókat Amelia Whelan a Facebook oldalára, melyre azóta 138 ezren reagáltak már. Szomorúan, mérgesen vagy szeretettel.
De azon túl, hogy lájkolsz egy ilyen posztot, eszedbe jutott már, hogy valóban tegyél is azért, hogy ez ne így legyen? Hogy a Földünket ne borítsa el a műanyag szemét?
Lehet, hogy személyeskedésnek hangzik, de „szeretem”, mikor valaki arról papol, hogy milyen fontos a környezetvédelem, aztán kartonszámra vásárolja minden héten a műanyag palackos ásványvizet… Igen, van, aki szelektíven gyűjti, de sajnos ma már ez sem elég.
A szelektív gyűjtés a MINIMUM, amit ma megtehetsz, de sajnos ez már KEVÉS! Itt már csak a megelőzés segíthet, és a komolyabb önvizsgálat.
Egyetértek a poszt írójával, hogy senki sem tökéletes. Én sem vagyok az. Te sem vagy az.
Ne arra keressük a kérdést, hogy miként is került ezekre a partokra a sok szemét, vagy lamentáljunk azon, hogy ez ellen mi magunk semmit nem tehetünk. Nézzünk körül a saját házunk táján, és vonatkoztassuk ezt a SAJÁT életünkre.
Tedd fel magadnak őszintén a kérdést: „Én mit tehetnék?”
Ha – bár ritkán, de – elfelejtem, hogy vigyek magammal bevásárló szatyrot, kénytelen vagyok kérni egyet a boltban. De megelőzésként igyekszem nagyon odafigyelni, hogy mindig legyen egy-kettő a kocsimban/táskámban.
Ha elmegyek otthonról, igyekszem nyáron vízzel megtöltött kulacsot, télen teával töltött termoszt vinni magammal. Ha erre nincs lehetőségem, vagy elfelejtem, előfordul, hogy műanyag palackos italt veszek, de ezeknek az eseteknek az előfordulását igyekszem a minimumra csökkenteni. S amennyiben lehetséges, utána a palackot hazaviszem, hogy szelektíven tudjam gyűjteni.
Ezek mind-mind apró lépések, de hiszek benne, hogy ha csak mindenki ennyit tenne, már nem tartanánk ott, ahol tartunk.
Arra kérlek most Téged, hogy ne csak szörnyülködj Amelia bejegyzésén, hanem nézd meg azt is, amit a fotók után lehetett elolvasni, és próbálj meg Te is minden nap változtatni. Hiszen ez a bejegyzés nem csak arról szól, hogy ne szemeteljünk a tengerparton (bár sajnos ezt az alapnak tűnő dolgot sokan még mindig nem értik), hanem egy sokkal komolyabb problémát feszegetünk.
1. Csökkentsd a műanyag fogyasztásod. Gondold át, melyek azok az eldobható, műanyagból készült dolgok, amiket folyamatosan veszel, és változtass ezen! Hosszú távon spórolhatsz is vele!
2. Légy magadhoz szigorú. Legyen Nálad mindig újrahasználható bevásárlószatyor, termosz/vizespalack. Ha a munkahelyeden műanyag, eldobható evőeszközt használnál (vagy akár minden nap, a sarki gyorsétteremben), vigyél magaddal evőeszközt, csupán egy perc elöblíteni utána a mosdóban! Ne kérj szívószálat!
3. Próbáld kerülni a műanyagba csomagolt rendelős ételeket. (Ma szerintem ez az egyik legnehezebb dolog, az éttermek 99%-a műanyagba csomagol, nagyon nehezen kikerülhető. 🙁 )
4. Ne nyugtasd magad azzal, ha ráírják a műanyagra, hogy komposztálható. Ezeknek a nagy része csak megfelelő körülmények mellett komposztálható, a háztartási szemétbe kerülve nem.
5. Ha lehetséges, ne vegyél műanyagba csomagolt gyümölcsöt, zöldséget, inkább a kimért árut részesítsd előnyben, a piacra vidd a saját nejlonzacskóidat! (Itt-ott kapott zacskókkal megyek én is a piacra, és azokba szedem a zöldség-gyümölcsöt, nem kérek ott szinte soha újat.)
6. Ne támogasd az olyan gyorséttermi láncokat, akik műanyagba csomagolják az ételt/italt, de ha pl. mégis elvitelre kérsz kávét, töltesd a saját termoszodba. (Sajnos itthon még ezzel kapcsolatban vannak problémák – pl. egyik alkalommal kértem, hogy a kávémat a saját termoszomba töltsék, ami ennek a bizonyos láncnak az amerikai boltjaiban már megszokott dolog. Itthon viszont ezt úgy oldották meg, hogy megcsinálták a tejeskávét az eldobható pohárba, majd áttöltötték a termoszomba. Bravo. 🙁 )
7. Fektess be egy jó minőségű, újrahasznosítható vizespalackba/kulacsba. Ha úgy praktikusabb, vegyél akár kettőt.
8. Hasznosíts újra! Tanítsd erre a gyerekeidet is, de legfőképp mutass jó példát, ez a legfontosabb. A munkahelyeden álljatok össze többen, és próbáljátok elérni, hogy a cég kössön szerződést szelektív hulladékgyűjtésre is!
9. Ha elszórt szemetet látsz, szedd föl! Ha a városodban/faludban szemétszedési akciót szerveznek, vegyél részt rajta!
10. Ha utazol, ugyancsak vidd magaddal kulacsodat/termoszodat, akár szívószáladat, evőeszközödet is, ne kérj/használj mindig újat. Ne kérj szívószálat, ha étteremben rendelsz. Egyél/igyál inkább az étteremben, és ne vidd el az ételt, ha van ilyen opció. A használt műanyagot vidd magaddal, és igenis szelektíven dobd ki. Keresd az ökoturisztikai szállásokat.
Fotók és bejegyzés forrása: saltsandandsmoothies.com
