Egy olyan héten, mikor az ember kétszer is a temetőbe megy (melyből az egyik temetés 🙁 ), nem igazán mondhatja el magáról, hogy boldog volt. Összességében nem volt ez egy vidám hét, de…
…de megint meg kell látnom az életben a pozitívumokat is, és azt kell, hogy mondjam, igenis voltak ennek a hétnek is szép pillanatai.
♥ Például mikor Törpilla ragaszkodott hozzá, hogy denevér jelmezében menjen oviba, mely fekete denevérszárnyas body-ból, fekete harisnyából és fekete maszkos sapkából áll. Egyszerűen elbűvölő volt!
♥ Vagy amikor a gyerekek rávettek minket, hogy még Halloween este tartsunk egy saját „bulit” is, mely abból állt, hogy a gyerekek felvették a jelmezüket, mi meggyújtottuk az összes töklámpást, gyertyát, mécsest, ami csak van a lakásban, majd hátborzongató zeneválogatásokra ugráltak a félhomályban.
Ezután kiküldtem őket az előszobába, és be kellett kopogtatniuk, mintha csak az utcáról jöttek volna, és azt mondták: „Csokit vagy csínyt!”. Én pedig különféle feladatokat adtam nekik (féllábon álló verseny, fekvőtámaszozás, felülés, guggolás), majd Halloween csokikkal honoráltam a teljesítményüket. Ezt meg kellett ismételni, olyan sikere volt, és alig tudtam őket lebeszélni arról, hogy harmadszorra is bekopogjanak. 🙂 Hihetetlenül édesek voltak!
♥ Amikor Nagymanó kincses térképet alkotott nekünk, a következő felirattal: „Hogyhamegtaláljátokakijelölt hejet mongyátokazthogy töklámpás dehaelrontyátok buuuuuum!!! Bonbaroban” ? ? ? Férjjel nagyon lelkesen kutattuk a kincseket, de még előtte egy Kismanó által épített akadálypályán is át kellett mennünk. 😀
♥ Törpilla este azt mondta: „Anya, nem akarom, hogy könyvből olvass. Mesélj a torkodból!” 😀 Ezen is jót vidultam, tényleg szereti, ha mostanában egy kitalált kislány történeteit mesélem el neki (aki persze szakasztott olyan, mint ő!).
♥ Ezen a héten is készült zöld turmix – nyami!
♥ Törpillát naponta ezerszer átölelni, megsimogatni, megpuszilgatni, mert annyira bújós!! ♥ Nincs is ennél jobb az ember lelkének!
♥ 6 km-t futni lábfájás nélkül, ami ráadásul igazán jól esett. Folyt. köv!
♥ Megjelent vendég posztom A HAVEROK ÉS ÉN autoimmun blogon, melyet én is közzétettem, Nekem ez a Napi Boldogság címmel.
♥ Elkészítettem a családi fotózásainkról a szokásos zenés diasort, melyet mindig átküldök a családtagoknak, illetve a barátnőimnek. Nagyon-nagyon jól sikerültek a képek! Kettőt is láthatsz a mai kollázsban a képek közül: egyiken Törpilla látható egy tacsi társaságában, a másik pedig rólam készült az őszi erdőben… Hamarosan szeretnék majd egy bejegyzést írni ebben a témában is.
♥ Volt gimnáziumi osztálytársnőm kisfiával került idén egy csoportba Kismanó az oviban. Összehoztunk egy játszódélutánt egyik nap a fiainknak, majd információra éhesen faggattam, hogy mi történt vele az utóbbi jó néhány évben. De jó volt hallgatni, nagyon kíváncsi voltam, hogyan alakult az élete.
♥ Rokonaink keresztelőjén részt venni – a gyerekek igazán jól viselkedtek a templomban, a keresztelőt követően pedig felszabadultan futkároztak a napsütésben.
♥ Férjjel töltött este (otthon, hol máshol?) kettesben.
♥ Halottak napi családi összejövetel: olyan rég nem láttam a rokonságot, jó volt megint találkozni és kicsit beszélgetni, nevetni. Mindig nagyon jó hangulatban telnek a családi ebédek, még akkor is, ha előtte a temetőbe látogattunk.
♥ Vasárnap esti lábmasszázs, Férjnek köszönhetően. Imádom. ♥
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
