♥ Ilyen sem volt még: hétfőn mentünk fotózásra a családdal! 🙂 A gyerekek boldogok voltak, hogy lógnak az oviból-suliból, én pedig annak örültem, hogy nem kell a biciklis és túrázó áradattal dacolnunk a közeli kis erdő ösvényén.
Délelőtt vonultunk ki kutyástul egy igazi őszi piknikre (a gyerekek, és persze Turbó nagy örömére). Csodás volt az idő, végre nem izzadtunk, de nem is fáztunk… Már alig várom, hogy láthassam a képeket!
♥ Igazi ajándék egy futó számára ez az őszi időjárás. Egyszerűen nem tud betelni vele az ember. Egy idő után pedig minden egyes alkalommal, mikor süt a nap és kék az ég, azon keseregsz, hogy most épp futni kellene… Napsütésben, színes falevelek esőjében az ember csak úgy repül, mintha puskából lőtték volna ki, még az sem tűnik föl neki, hogy két napja még hogy fájt a sarka…
♥ Megint Turbóval sétáltunk Nagymanó elé karatéra. Ha szép az idő, akkor tudatosan lesöpröm magamról a fáradtságot, és az olyan nyomasztó gondolatokat, mint hogy nem érek én rá a sétára. Ilyenkor otthon hagyom a kocsit, és igenis elgyalogolok a közeli általános iskoláig – mostanában Turbó társaságában. Persze ez sokkal több időt vesz igénybe, mint ha bepattannék a kocsiba, de a nap végére már nagyon elegem van az autózásból.
♥ Ezen a héten nemcsak az ortopéd orvoshoz jutottam el, ahol kb. semmi újat nem tudtam meg a lábamról (de legnagyobb fájdalmamra részt vehettem egy jó adag lökéshullám terápián), hanem elmentem kardiológushoz is. Aki megállapította, hogy a szívem tökéletes állapotban van, az edzettségi szintem pedig kimagaslóan jó. Hip-hip-hurrá! 🙂
♥ Agyrém volt a hét, alig volt időm szinte enni is. Minden nap le akartam ülni a gép elé, hogy belekezdjek egy bejegyzés megírásába. Kész csoda, hogy sikerült befejeznem a legújabb könyvajánlót, melyet sok szeretettel ajánlok a figyelmedbe. A Másfél nap az élet egy valóban különleges könyv!!
♥ Azon vidulni, hogy Kismanó félmeztelenre vetkőzik, majd tiszta erőből feszíti a karizmait, melyet Nagymanó a fényképezőgépemmel dokumentál. Erre Törpilla is beszállt a játékba, levetkőzött, és vicsorítva feszítette ő is az „izmait”… 😀
♥ Egész héten szerettem volna picit gitározni (azaz gyakorolni Nagymanó gitárgyakorlatait), de minden egyes nap halogattam. Pénteken úgy döntöttem, hogy nincs több halogatás. Több mint egy órát gyakorolgattam, amivel ugyan képbe kerültem, de nem mondanám, hogy tökéletesen ment volna a dolog…
♥ Péntek délután a gitárlecke mindig a hét fénypontja. Jó mindentől elvonatkoztatni, és elmerülni a hangok világában – ahol a legnagyobb problémánk, hogy Nagymanó jól tartja-e a csuklóját, vagy hogy hány tá „fér” egy 3/4-es sorba… 🙂
♥ Szombati piaci találkozó tesómékkal. Miután a gyors beszerzéssel elkészültem, a három gyerekkel kutyusnézőbe mentünk hozzájuk – ugyanis két héttel ezelőtt három picike kölyke született testvéremék Málna kutyusának.
A gyerekeket teljesen lenyűgözte a három kis csöppség, különösen Kismanó szakadt el tőlük nehezen. Ha kiskutyát látok, mindig eszembe jut, hogy mikor gyerek voltam, és megláttam egy kölyökkutyát, persze én is győzködtem a szüleimet, hogy vigyük haza. Soha nem értettem, hogy lehetnek olyan „szívtelenek”, hogy nem tesznek eleget a kérésemnek. De tényleg, nem tudtam megérteni, hogy miért nem fogadhatom be a kiválasztott kiscicát, kutyát, nyuszit… Most pedig, felnőtt fejjel pontosan értem, hogy miért. 🙂
♥ Kialudni magam szombat éjjel, miután Törpilla szüleimnél aludt (Anyukámról már ugyanez nem elmondható!).
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
