A bostoni Dick és Rick Hoyt életét milliók követik nyomon a világ minden pontján – talán már Te is ismered az ultra futó apa és fia hihetetlen történetét.
Én nem olyan régen hallottam róluk először, és úgy éreztem, hogy mindenképp szeretném megosztani Veled inspiráló példájukat.
Rick Hoyt 1962-ben, cerebrális parézissel (CP) született, melynek oka, hogy súlyosan oxigénhiányos állapotba került az agya, mivel születéskor nyakára tekeredett a köldökzsinór. Az agyban fellépő oxigénhiány következtében károsodott a központi idegrendszer. Emiatt Rick teljesen mozgásképtelen és beszélni sem tud.
Születését követően az orvosok azt javasolták a szülőknek, hogy adják a babát intézetbe, mert Rick nem lesz alkalmas az életre, csupán a vegetálásra.
A szülők látták, hogy a baba szemével követi a mozgásukat, és bíztak benne, hogy egy napon képes lesz a kommunikációra is. Úgy döntöttek, hogy kisfiuk mindenképp hazamegy velük, és mindent megtesznek érte, amit csak lehet. Hetente vitték kórházi kezelésre a Rick-et, ahol megerősítették őket abban az elhatározásukban, hogy ugyanúgy próbálják felnevelni, mintha csak ép lenne.
11 éves volt Rick, amikor egy olyan számítógépet sikerült terveztetni számára, mellyel kommunikálni kezdhetett. Ez egy csapásra megváltoztatta a dolgokat, mivel Rick iskolába mehetett. Innen egyenes út vezetett a Bostoni Egyetemre, ahol 1993-ban végzett a gyógypedagógiai karon.
Dick és Rick futókarrierje 1977-ben kezdődött, mikor Rick megkérte édesapját, hogy induljanak egy futóversenyen, mert egy lebénult főiskolai társát szerette volna támogatni. Bár édesapja soha nem futott a múltban, igent mondott a kérdésre, és 36 éves fejjel edzeni kezdett. Speciális kerekes kocsit szereztek, mely a futásra alkalmas, és délelőttönként, amíg fia iskolában volt, Dick egy zsák cementtel pakolta meg a kocsit, és úgy kezdett edzésbe.
Innentől nem volt megállás. Rick azt mondta édesapjának, hogy futás közben nem érzi magát mozgáskorlátozottnak. Újra és újra azt kérte Dick-től, hogy versenyeken induljanak. Az édesapa érezte, hogy mennyire fontos ez a fiának, így eleget tett a kérésének.
A Hoyt csapat 1977-től 2014-ig 1130 versenyen vett részt, ebből 72 maratont és 7 Ironman triatlont teljesített. A Boston maratont 32 alkalommal futották le. Így váltak a verseny ikonikus példaképeivé. Minden évben óriási hajrázás és ünneplés kísérte a páros célba érését.
A triatlont is végig együtt teljesítették, Dick egy speciális csónakban húzta a fiát a megadott távon. Egy különleges tandem biciklivel is rendelkeznek, melynek elején vitte fiát az apa.
2013-ban a Bostoni maraton rajtja előtt egy róluk mintázott bronz szobrot avatott föl a város. Ez volt az utolsó tervezett versenyük, mivel Dick ekkor már 73 (!) éves volt. A terrortámadásból kifolyólag nem tudták befejezni a versenyt – szerencsére ők nem sérültek meg a robbanásban.
Úgy döntöttek, hogy 2014-ben még egyszer, utoljára lefutják a versenyt – mintegy emléket állítva a 2013-as maraton áldozatainak. Ez volt apa és fia utolsó versenye.
A két férfi célja az volt, hogy megmutassák, soha nem szabad feladni, mindig küzdeni kell. Példát akartak mutatni mozgáskorlátozottaknak és épeknek egyaránt. Arra akarták ösztönözni az embereket, hogy fussanak és küzdjenek az álmaikért. Ez a céljukat el is érték, hiszen százezrekre voltak óriási hatással.
Rick a 2015-ös Bostoni maratonon megint rajthoz állt, ugyanis édesapja szerepét átvette egy jó ismerős maratonista futó, akivel idén is indultak. Így Rick tovább folytathatja a versenyzést, és inspirálhatja emberek ezreit arra, hogy igenis meg tudják csinálni (a Hoyt csapat szlogenje: Yes You Can!).
