♥ A hetet Kismanó ovis szülinapi ünneplésével kezdtük: mivel oviszünet volt, szándékosan erre a napra időzítettük a zsúrt, így csak mi voltunk a játszóházban. A gyerekek örömmel vették birtokukba a csúszdákat, mászó alkalmatosságokat és járműveket. Erre a napra Nagymanó és Törpilla is itthon maradt, így nagyon sűrű volt a nap!
♥ Törpilla most volt először játszóházban, valahogy eddig nem került rá sor, hogy elvigyük. Hihetetlenül jól érezte magát és nagyon elemében volt! Az első pillanattól kezdve odáig volt, végig rohant az ovisok után, és alig lehetett hazavinni, pedig már jártányi ereje sem volt.
♥ Este alig volt energiám, hogy este szépen becsomagoljam Kismanó ajándékát – minden vágya egy Barça mez volt, és már hónapok óta arra várt, hogy megkapja. Gyorsan becsomagoltam, és izgatottan feküdtem le, mert annyira kíváncsi voltam, hogy mit fog szólni!!
♥ Másnap valóra is vált Kismanó álma: reggel felköszöntöttük a hat éves nagyfiút!! 😀 Sokat gondolkodtam ezen a napon azon, hogy megy az idő – teljes mértékben felfoghatatlan számomra.
Tisztán emlékszem még arra, hogy milyen óriási örömmel tartottam a karjaimban a mi kisbabánkat, és szopizás után milyen elégedetten aludt rajtam a kórházi ágyban. Bár hideg volt kint, de szépen sütött be a nap az ablakon, és úgy éreztem, hogy ennél nagyobb boldogság nincs is a világon.
♥ Úgy döntöttem, hogy ezt a napot kicsit a nosztalgiázásnak (is) szentelem, és végignéztem az összes képet, ami az első napokban, hetekben készült róla, majd elolvastam egy-két régi naplóbejegyzésem is.
♥ Szerdán a gyerekek sikeresen vizsgáztak karatén, juhéjj! Nagyon büszke piros csík tulajdonosok lettek. 🙂
♥ Hát persze, hogy megfáztam, mert most már hagyomány nálam, hogy februárban még mielőtt igazán kitavaszodik, elkapom a gyerekektől a náthát. Idén sem úsztam meg. 🙁 De mit tegyen az ember, ha náthás? (Már azon kívül, hogy folyik az orra, pocsékul érzi magát, igyekszik melegen öltözni, és alacsony fokozatra kapcsol.)
Ilyenkor esküszöm a vitaminok gyógyító erejére, így egyik nap olyan zöld levet ittam, amibe rengeteg vitamin, ásványi anyag és náthaűző „gyógyír” került. A zöld lébe uborka, angol zeller, mángold, fodros kel, édeskömény, alma, citrom és nagy adag gyömbér került.
♥ Csütörtök este a fiúkkal megnéztük a szokásos éves ovis „mesét”, ami egy nagyszabású színdarab, az óvoda dolgozói előadásában. Idén az Aladdin került színpadra, a fiúk nem kis örömére. 🙂 Ismét nagyon jó volt látni a gyerekek óvónénijeit, ahogyan szívüket-lelküket beleadva játszák a rájuk osztott szerepet. Le a kalappal és nagy köszönet érte!
♥ Délutáni alvás kétszer is a héten: ilyenre nagyon ritkán szánom rá magam, csak vészhelyzetben. Ezen a héten rám fért, mert az éjjelek nem valami fényesek (2-3 kelés mindig benne van különféle gyerekekkel kapcsolatos dolgok miatt).
♥ Péntek estére Törpilla is benáthásodott, így a hétvégi programtervezetet át kellett kicsit alakítani. 🙁 De ennél nagyobb baj ne legyen, a kicsik nagyon gyorsan túl vannak ezeken a betegségeken.
♥ Szerencsére egész jól tartom magam a nátha ellenére, így egyedül vettem a nyakamba szombat reggel a piacot. Mindig tervezem, hogy születik egy kép a piaclátogatásokról, de aztán soha nem valósul meg idő hiányában. Nyakig beöltözve vágtatok végig árusról árusra, húzom magam után egyre nehezebb kocsimat. A végén már teljesen tele van, és két oldaláról is lógnak a megpakolt zacskók. 🙂
♥ Hétvégére ellátogatott hozzánk Paddington maci. 🙂 Nagymanó első osztályos, és az osztálynak van egy Paddington macija (nem tudom, ismered-e a klasszikus angol mesekönyveket és az azok alapján készült animációs filmet). Ez a maci minden hétvégén másik kisdiákhoz látogat, és kalandjait egy naplóban rögzíti az adott gyerkőc a szülei segítségével. Írnak, rajzolnak, fényképeket ragasztgatnak bele a maci hétvégi programjáról. 🙂 Szerintem ez egy nagyon aranyos kis ötlet, én legalábbis legalább annyira lelkesen mutattam be Paddi-nek a családot, mint Nagymanó.
♥ Szombat este tortilla est volt, vasárnap reggel pedig Paddington is ivott zöld turmixot 😉
♥ Vasárnap délelőtt a fiúkkal bicajozni mentem, azaz ők bicajoztak, én pedig gyalogoltam. Jól hallod: gyalogoltam. Nagy keservesen. Ugyanis hónapok óta nem futottam különféle egészségügyi okokból kifolyólag, a kondim pedig szépen fogalmazva is a béka segge alatt. Szóval egy kb. 2 km-es gyaloglás is lefárasztott, ami enyhén szólva sokkolóan hatott rám (pedig tudtam, hogy ez lesz a helyzet). Nem baj: innen szép a győzelem! Azaz a formába lendülés tavaszra. 😀
♥ Festegetés a gyerekekkel, még akkor is, ha közben ezer más dolgom lett volna. Végre egy olyan tevékenység, amiben mind a hárman ki tudják élni magukat (bár Törpilla kb. negyed órán keresztül volt hajlandó festeni, de akkor is).
♥ Kertben kibújó virágkezdemények és rügyező fák. Gyere már tavasz!!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
