Ki ne szeretné a fánkot?
S amennyiben valaki nem szereti a fánkot, az valószínűleg pont azért nem szereti, mert túl zsíros és/vagy édes. Na, ez a recept pont ezt a két tényezőt küszöböli ki. Külön bónusz: nem lesz büdös olajszagú tőle az egész lakás (meg a hajad) – sőt, inkább isteni illat lengi be a konyhádat.
Ezen kívül baromi egyszerű, nagyon gyorsan prezentálható, ugyanakkor roppant dekoratív édesség. Nem csoda, hogy a sütőben sült fánk az új cupcake. 😉
Engem legalábbis teljesen levett a lábamról (persze a gyerekeket is 😀 ).
Megjegyzés: fotózása csak haladóknak ajánlott. Megküzdöttem vele. 🙂 A máz gyönyörű fényes, amíg friss, viszont akkor kenődik mindenfelé. A rászórt csodák hullanak csodásan, a lukak az istennek se lettek egyformák, és kinek van hozzá elégséges szemmértéke, hogy 6 egyforma fánkot pontosan egyforma távolságra tegyen le egymástól, majd pont derékszögben meg is fotózza? Mindezt a „türelmes” kétéves visítása közepette. Szerintem viccesen festhettem a szék tetején, ahogyan türelmetlenül kattintgatva süvöltöttem, hogy „Mindjárt jön Anya, nincs semmi baj!”. Majd jött néhány bajszom alatt elharapott sokkal csúnyább kommentár. 😉
Na, de a fotózási kulisszatitkoknál még fontosabb információ, hogy a recept legfontosabb hozzávalója egy fánk sütőforma. Sajnálom, de enélkül nem lesz igazi a hatás – próbáltam, de valahogy nem ugyanolyan egy muffin alakú fánkba beleharapni, mint egy lyukasba. Valahogy más az állaga és más maga az élmény… (de hogy miért, erre még nem sikerül rájönnöm).
A fánk sütőformát már itthon is lehet egy-két cukrászati boltban vagy webshopban vadászni, de bevallom őszintén, hogy én egy angol amazonos rendelésemhez csaptam hozzá. Amint megkaptam, ki is próbáltam. Aztán másnap megint. Rengeteg receptet átnyálaztam, és elalvás előtt már fánkok szaladgáltak a lelki szemeim előtt.
Nem nyugodtam addig, amíg ki nem találtam, pontosan milyen összetevők (természetesen kizárólag növényi alapanyagok) kellenek a tökéletes fánkhoz. Szerinem a következők. 🙂
Hozzávalók 6 db kövér fánkhoz:
- 1 csésze (130 g) liszt (fehér tönkölylisztet használtam)
- fél csésze (100 g) nádcukor
- 1 és 1/2 tk sütőpor
- egy csipet só
- egy kis frissen őrölt szerecsendió
- 2 ek lenmagliszt (őrölt lenmag), de ezt kiválthatod ugyanennyi chia maggal is
- 4 ek kókuszolaj
- 1/2 csésze (125 ml) mandulatej (de szerintem rizs- vagy zabtej is megteszi)
- 1 tk almaecet
- 1 tk vaníliakivonat vagy egy rúd vanília kikapart magjai
- 1 tábla minél jobb minőségű étcsokoládé (én vegánt használtam)
- díszítéshez tetszés szerint: mogyoró, mandula, pisztácia, kókuszreszelék, kakaóbab töret, kandírozott virágszirmok, matcha tea por, színes cukorkák, stb.
A dolgod rettentő egyszerű. Először is egy pici tálkában keverd össze a lenmaglisztet 4 evőkanál vízzel. Ebből lesz a „tojásod” 🙂
Ezután egy nagy tálban keverd össze a száraz hozzávalókat.
Majd mérd ki a mandulatejet és add hozzá az almaecetet meg a vaníliakivonatot. Ebből lesz az „íród”. Pár percig hagyd állni, majd öntsd hozzá a száraz hozzávalókhoz, ezután pedig jöhet még hozzá az olvasztott kókuszolaj és a lenmagtojás.
Alaposan dolgozd homogén masszává a tésztát.
Kend ki a tepsidet, majd oszd szét a tésztát hat egyenlő részre. Elméletileg a tészta nem kerülhet magasabb szintbe a középen levő kis puklinál, mert akkor eltűnik a fánk közepén a lyuk. Amennyiben 12 darabos formád van, akkor duplázd a megadott mennyiségeket.
Kétféleképpen lehet a tésztát beleadagolni a formába. Vagy habzsákba töltöd és kényelmesen beleadagolod vagy kanállal beleügyeskeded és elsimítod (én ez utóbbit választottam).
Tedd a formád 180 fokra előmelegített sütőbe és süsd kb. 12 percig. Mikor kiveszed a fánkokat, akkorra már szépen fel kell jönniük, és érintésre ruganyosnak kell lenni a felületüknek.
Hagyd őket hűlni a formában kb. 8-10 percig, majd óvatosan borítsd ki őket és várd meg, hogy a sütőrácson teljesen kihűljenek.
A csokoládémázhoz nem kell más, mint hogy vízfürdő fölött felolvaszd a csokit egy evőkanál kókuszolaj és 2 evőkanál agavé szirup kíséretében. A gyönyörű, fényes mázba már csak bele kell mártanod a fánkokat és azon nyomban díszíteni őket.
Gyönyörű, de azért nem tartozik a „sity-suty” elkészíthető desszertek közé!
Az a vicces, hogy iszonyú gyorsan megvan. Talán a máz a legpepecselősebb a folyamatban, de maga a fánk gyorsan megvan!
Megcsináltam Anni, ez valami isteni! Nem mondom, vadásztam egy ideig fánksütő tepsit, de ma lett és azonnal megcsináltam. Abszolút gyorsan megvan és nagyon finom! Köszi!
Jajj, de örülök neki!!! 🙂