El sem hiszem, hogy eltelt fél év, mióta először megpillantottam a mi kis Tökmagunkat – és (mint minden anya) már az első pillantásra láttam, hogy tökéletes! 😉 ♥ Ez az elképzelésem azóta sem ingott meg: ez a harmadik gyerek ugyanis valódi „ajándék baba” a számunkra! Minden nap csak mosolyog, jókedvűen „beszélget”, nevetgél, és elégedett kíváncsisággal tekint a világba. Egyszerűen mindenkit elbűvöl! 😀
De lássuk csak, hogy mi is tette még boldoggá a hetemet?!
♥ Mindkét gyerek meggyógyult, és sikeresen visszatérhettek az oviba (juhéjj, ha tovább maradtak volna itthon, akkor nem biztos, hogy ezt a bejegyzést ép elmével írnám most…)
♥ Tökmag féléves és Kismanó négyéves ellenőrzése a gyerekorvosnál, ahol minden a legnagyobb rendben volt.
♥ Ovis színi előadás, amit az óvónénik adtak elő. Valami fantasztikus volt! Mind a gyerekek, mind a felnőttek roppantul élvezték. Nagyon hálás vagyok az összes óvónéninek, hogy ilyen szuper élményben lehetett részünk.
♥ Kivirult a rengeteg krókusz a ház előtt – gyönyörűek!
♥ Barátnőimmel végre-végre találkozni és jót beszélgetni.
♥ Ajándék virágkompozíció egyik barátnőmtől – ugye milyen gyönyörű?
♥ Tökmag naplóját írogatni, fényképeket ragasztgatni – már nagyon le voltam maradva vele, mert állandóan halogattam a dolgot!
♥ Country Homes and Interiors márciusi számát böngészni, és azon merengeni, hogy lassan itt a tavasz!!
♥ Rózsaszín virágba borult bokrok a kertben.
♥ Tökmagot fotózni (szinte minden áldott nap), és elolvadni a cuki kis lábacskáitól…
♥ Kismanót megint megdicsérték az oviban. Már olyan sok dicséretet kapott (kaptak), hogy összegyűlt a matrica egy-egy plüss „mérges-madár” figurára. Nagy-nagy volt az öröm!!
♥ Tökmag végre átfordult a hasáról a hátára! Ünnepelt az egész család, mert már egy kicsit aggódtunk, hogy mikor éri el végre ezt a mérföldkövet.
♥ Cukin bábozó gyerekek (Apától búcsúztak a kis alvó nyuszikák az ablakban). 🙂
♥ Megsütöttem az idei szezon utolsó sütőtökét – és láss csodát, ez volt a legédesebb!
♥ Hétvégi séta Férjestül, gyerekestül, babástul, kutyástul – ez volt az első alkalom, hogy mindannyian mentünk (már szinte valamiféle menetnek tűnhettünk, elől Férj Turbóval, utána a két bicajozó fiú, a sort pedig én zártam a babakocsival).
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
De csodálatos az a két kicsi lábacska!!))))
🙂