♥ Elkezdődött az óvoda – a gyerekek nagy bánatára. Egész jól visszazökkentünk a normál kerékvágásba, kevesebb ovival kapcsolatos hisztivel kellett szembesülnöm, mint azt gondoltam.
♥ A hét legnagyobb öröme, hogy bár náthásak lettünk Tökmaggal (és emiatt rengeteget keltem éjszakánként), a hét végére mindketten meggyógyultunk – éljen! 🙂
♥ Folyamatosan vigyorgó és hangosan kacagó Tökmag – egyszerűen nem lehet betelni vele! ♥ (Még mindig imádom a pici kövér kezecskéjét és a husi lábacskáját. Ígérem, hogy leállok ezen testrészek fotóinak közlésével, mert valószínűleg rajtam kívül már mindenkinek unalmas.)
♥ Forró sült gesztenye, melyet a tévé előtt majszoltunk este Férjjel.
♥ Megérkeztek a kissé késve (bár jobb későn, mint soha!) rendelt Nespresso Variations kapszuláim. Így a héten kipróbálhattam a mogyorós és a csokis-mentás tejeskávét. Jelentem, ízlik!
♥ Idei fogadalmamba – mely szerint minden héten kipróbálok egy új salátareceptet – sikeresen belevágtam, az első receptet jövő héten Veled is megosztom itt a blogon. Annyit azért elárulhatok, hogy nagyon finom lett! 😉
♥ Szombati séta a tízen fokokban és napsütésben Tökmaggal – ezúttal jól esett az egyáltalán nem tipikusnak mondható januári időjárás, ugyanis pont most jöttünk ki mindketten a náthából.
♥ Amikor kint tombol a szélvihar vagy zuhog az eső, mindig hálával telve hajtom a fejem a párnámra (vagy szoptatom Tökmagot a karosszékben), és arra gondolok, milyen szerencsés vagyok, hogy meleg, tiszta, kényelmes, korszerű otthonban élhetek, és nem kell attól rettegnem, hogy ha lejjebb kúszik a hőmérő higanyszála, akkor talán nem lesz miből fűtenünk.
♥ Rengeteget fotózni egy jó kis új „csináld magad” projekt kapcsán, melynek részleteiről holnap már értesülhetsz is!
♥ Gyerekekkel kirakózni, playmobilozni, mesét olvasni és autópályázni, és közben azt figyelni, mennyire élvezik a játékot.
♥ Frissen facsart narancslevet inni vasárnap a reggelihez. Mmmmmm!
♥ Engedni, hogy a világban történő borzalmakról a gyerekek idétlenkedése és önfeledt viccelődése elterelje a figyelmem. Ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire nagy vigaszt tud nyújtani az otthon meghitt biztonsága.
♥ A nap végén összeszedni magam, csillogó rendet csinálni a konyhában, megírni ezt a bejegyzést, és hulla fáradtan beesni az ágyba. Jó éjszakát! 😀
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #99: Hétköznapi örömök” - 5 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Szia, Anni!
Nekem nagyon tetszenek a Tökmagról készült édes fotók, mindig várom, hogy éppen mit láthatunk belőle. Tényleg nagyon cuki a duci lábikója 🙂
A salátás „fogadalmad” nagyon szuper, biztos, fogok tőled ötleteket kapni.
Nespressoooo….mmm…vendégségben volt szerencsém nekem is kipróbálni az új ízeket 🙂
Szép új hetet!
Örülök neki, hogy tetszenek! 🙂 Néha már-már azt feltételezem, hogy valami babaláb megszállottságom van, vagy mi. Szerintem a legcukibb része a gyerekeknek az apró, még pihe-puha kis lábikó, szó szerint ennivaló!
Erről a bejegyzésedről eszembe jutott az egyik kedvenc Petőfi idézetem:
„…Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,…”
Jaj, de jó, hogy ezt leírtad, nem emlékeztem rá, és nagyon tetszik! A legjobban az, hogy „Most minden kis kunyhó egy tündérpalota, ha van honnan rakni a kandallóra fát” Rákerestem, és elolvastam az online szöveggyűjteményből ezt „A téli esték” című verset, ami egyszerűen zseniális! Olyan megható, ahogyan leír egy egyszerű téli estét otthon, belesűrítve az akkori szokásokat, látásmódot és örökérvényű bölcseletet. A vers úgy látom, hogy 1848 januárjában született, úgyhogy már nem sok ideje volt szegénynek utána hátra… 🙁
Örülök, hogy Neked is ennyire tetszik. Az idézeteid között (amiket nagyon szeretek!), megtaláltam a másik nagy kedvencemet is, Juhász Gyula Karácsony felé című verséből. Erről a két versről nekem is mindig ez jut eszembe: zseniális! 🙂