♥ Búcsú a Balatontól – szomorúak voltunk, de boldogok is, hogy ilyen jól sikerült az utolsó „két és fél gyerekes” nyaralás. 🙂
♥ Gyümölcsök elképesztő gazdagsága: minden napra jut őszibarack, sárgabarack, nektarin, görög- vagy sárgadinnye. Én pedig nagy lelkesedéssel tömöm mindet magamba! 😀
♥ Az előző adag jégkrém elfogyott, így új recept alapján görögdinnyés-joghurtos jégkrémet készítettem. Nyami!
♥ Rózsacsokrok a virágpiacról – ki tud ellenállni ennyi gyönyörűséges színnek? Tudod melyik volt a legillatosabb? (Válasz: a narancssárga)
♥ Babalátogatóban barátainknál – a gyerekek oda meg vissza voltak a kisbabáért, záporoztak a kérdések, simogatták, puszilgatták (már amennyire hagytuk), „játszani” akartak vele. Nagyon megható és szép élmény volt! Lassan folyt. köv! ♥
♥ Tökmag már 2,5 kg, gyönyörűen növekszik, és már csak egy hónap van hátra a születéséig!! A gyerekek minden nap megkérdezik, hogy mikor születik már meg, és minden nap elmondják, hogy mennyire várják, hogy végre „kijöjjön”!
♥ Micsoda megkönnyebbülés: minden baba dolgot leszedtünk a padlásról, és mivel mindent megőriztem, szinte alig kell vennünk valamit. Édes emlékek sokasága szállt meg, ahogyan a ruhácskákat, játékokat, egyéb felszereléseket vettem elő. (Kivételt talán csak a fejőgép jelentett, melynek hangja még most is a fülemben cseng, és amitől borsódzik a hátam!)
♥ A gyerekek nagy örömmel vetették rá magukat a sok babajátékra, és a zenélő, falra vetítő gépezetet lefekvés előtt be is kellett üzemelni, annyira tetszett nekik.
♥ Végre volt egy időm kétszer is jógázni a héten az egyik kedvenc kismama jóga DVD-mre. Egyszerű, mégis hatásos!
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #75: Már csak egy hónap!” - 6 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Kedves Anni!
Szeretném elmondani Neked, hogy miért is vagyok hálás a napiboldogsag.com-ért.
Neked köszönhetően belevágtam a 100 napos programba mert a Te oldaladon találtam rá. Amikor a boldogságot kerestem, nagyon el voltam keseredve, és azt éreztem nem tudok örülni semminek igazán. A gondolataim szinte mindig a múlt sérelmein, vagy a jövő szorongásain jártak és sose voltam a mostban. Nem tudtam megélni a pillanatot és ez nagyon rossz érzés volt. Aztán egyik este beírtam a google-ba : hogyan legyek boldog? és kiadta a Te oldaladat. Elkezdtem nézegetni és csupa csupa olyan képet, üzentet, zenét, történetet találtam amiből erőt tudtam meríteni. Nagyon szeretem az oldaladat. Sose lehetek elég hálás azért amit létre hoztál ez nagyon nagy dolog. Neked köszönhetem, hogy most már gyakorlom értékelni a pillanatot, és átélni annak minden másodpercét. Száműztem a negatív gondolataimat, és most már nekem is van saját boldogság tervem. (persze a könyvet én is megvettem) És most elkezdem a 100 napos programot, 100 napon keresztül próbálok boldog lenni. Nem versenyzésből teszem, hanem kizárólag magam miatt, mert én is ráébredtem arra hogy az életem olyan mintha egy buszon ülnék, és minden csak elsuhan mellettem. Bízom benne hogy sikerrel járok, minden nap teszek valamit azért hogy pozitív maradjak mind gondolatban mind tettekben. A facebook-on már Kaposi Tünde néven osztom meg a képeimet. Remélem sikerrel járok. Mindent nagyon köszönök Neked! Csodálatos Anni!
Tündi
Kedves Tünde! Nagyon köszönöm, hogy írtál, ez nem is tudod, mennyit jelent nekem! A visszajelzésed egyrészt nagyon jól esik, másrészt nagyon boldoggá tesz. 🙂 Iszonyúan örülök, hogy tudtam egy kicsit segíteni, és sok sikert kívánok a 100 napos programhoz – ezen kívül a pozitív életszemlélethez is. Még egyszer köszi a hozzászólásod, szép napot kívánok Neked! 😀
Tényleg szuper a blogod. Én pozitív embernek tartom magam és jól megtanultam az utóbbi években, hogyan menedzseljem a saját boldogságom. Azonban ehhez mindig jól jön egy kis plusz: pozitív idézetek, hanganyagok, blogok mint a tiéd stb. Ráadásul emberileg is példaértékű vagy: anyaként, feleségként is szimpatikusan éled az életed és nem az általam ismert kismama és nő életet éled, mint rengetegen. Pozitív vagy, lelkes és családcentrikus. Nekem ez nagyon tetszik!
Köszi szépen a bókot! 🙂 Nagyon örülök, hogy tetszik!! Az a helyzet, hogy valóban nagyon családcentrikus vagyok, és boldoggá tesz, hogy példértékűnek tekintesz, annak ellenére, hogy (mivel én vagyok legjobban tisztában saját hibáimmal) én sokszor nem annak érzem magam. 😉 Mindenesetre nagyon igyekszem, hogy megfeleljek a saját értékrendemnek, illetve elvárásaimnak (sokszor az a legnehezebb!).
A blogodat azért tartom kiemelkedően jónak, mert emberi vagy. Nem csak arról írsz, hogy veled mindig milyen szuper, hanem a soraidból érezhető, hogy egy nehézség, probléma esetén sem csüggedsz, keresed az apróbb örömöket. És nem azt mutatod az emberek felé, hogy hú, te milyen szuperül vagy mindig, hanem azt, hogyan kell boldogságot találni mindenben. Legyen az városnézés, ajándékozás, meglepetés valakinek vagy csak szemlélni a minket körülvevő apróságokat.
És bárki is készítette az oldalad design-ját, nagyon eltalálta. 🙂
Plusz én félek még mindig egy kicsit a családalapítástól. Ezért nekem fontos, hogy akiket látok, akikkel találkozok és már családjuk van, ne azt közvetítsék, ami gyerekkorom óta végigkísért: a gyerek nyűg, a gyerek után megszűnsz élni stb. Hanem azt láthassam, amit gondolok: a gyerekkel megváltozik az életed, de nem rosszabb lesz, másabb, átalakul az ember értékrendje, más lesz a prioritás és egész más megvilágításba kerül minden.
Szerencsére egyre több és több jó példát látok és így egyre közelebbinek érzem én is a családalapítás dolgot magamhoz. Nekem is fontos a család, de nem a legjobb példával nőttem fel, így az erről alkotott berögződéseimet le kell vetkőzni. Jó úton vagyok már ehhez. 🙂
Nagyon örülök, hogy tetszik a design, egy wordpress sablon segítségével magam készítettem. 🙂 Annak is nagyon örülök, hogy találsz a család szemszögéből onspirációt a blogon – elhiszem, hogy zűrös családi háttèrrel már nem olyan természetesen jön a családalapítás gondolata. De az is tény, hogy ez mindenkinél máskor érkezik el fejben. Nem, az én életemben is sok negatív pillanat van, de nekem az a célom, hogy az idelátogatók töltelezni tudjanak – és ettől én is rögtön jobban érzem magam! 😉