Fogadj szeretettel ma egy olyan egyperces videót, ami engem nagyon meghatott és megfogott.
Tegnap küldte át egy nagyon kedves rokonom azzal, hogy valami miatt én jutottam eszébe róla. A videó nagyon telibe talált. Pont egy olyan pillanatban néztem végig ezt az egy percet, amikor azon vívódtam, hogy vajon jó anya vagyok-e? A filmet megnézve nekem is saját magam jutott eszembe róla. 🙂
Talán szentimentális vagyok, talán a terhességi hormonok hatása, vagy egyszerűen csak jó a Nivea reklámügynöksége, de nekem megállíthatatlanul folytak a könnyeim. A saját gyerekeimet láttam a monitoron, és rengeteg érzés futott végig rajtam. Leírhatatlan szeretet, megértés, öröm, szomorúság, felismerés.
A gyerekek a világ legcsodálatosabb és legtisztább lényei – szerencsés vagyok, hogy Anya lehetek!
Fotó forrása innen.
A manóba! Csak nem én is elbőgtem magam…
…hát, mostanában nálunk is előfordulnak bilizéses, szót nem fogadós, hisztizős, lakást szétszedős események, amikor én sem vagyok önmagam. (Pedig annó milyen büszke voltam rá, h engem aztán nehéz kihozni a sodromból…) Ott a helyszínen nehéz nyugodtan viselkedni. Az nem is szülő, akit még soha nem foztak ki a sodrából a porontyai, hiszen emberek vagyunk. és okos leszármazottaink pontosan tudják, h hol vannak mi a határaink (látszólag a sajátjaikkal nincsenek ilyen jól tisztában). Valahol egymást neveljük. Utólag persze könnyű okosnak lenni és a megkapóan egyszerű „CTFD” (calm the fuck down) módszert alkalmazni. 🙂
Én is elbőgtem magamat. De nálam is tombolnak a hormonok 😉
😉
Annyira aranyos,és nagyon boldogító könny törölgetés közben az unokáimra,az anyukáira gondolni ,meg a saját gyerekeim kicsi korára.Ha akkor is lett volna net ,az nagyon hasznos lett volna .A lényeg,hogy megmutattad ,köszönöm szépen.
😀