Egészen pontosan öt éve kezdődött Poppy története, aki nem más, mint a tengerimalacom. 🙂 Bár általában a boldogsággal kapcsolatos bejegyzésekből válogathattok, mivel tegnap volt a szülinapja, gondoltam megosztom Veletek a történetét – egy-két fotóval megspékelve.
Vannak talán még más olyan malac-őrültek is, mint én, akik szívesen olvassák és nézegetik Poppy kalandjait. Meg persze tagadhatatlan, hogy a háziállatok milyen örömöt csempésznek hétköznapjainkba – úgyhogy fogjuk fel úgy, egy boldogságforrásról írok. 😉
Poppy érkezése nagyon meglepő volt. Már várandós voltam Nagymanóval, mikor – talán a túltengő hormonoknak köszönhetően – fejembe vettem, hogy szüksége van Mignonne malacomnak egy barátnőre, mert nemrég búcsúztattuk el Mayát, a társát. Ezzel az elhatározással egy februári napon hosszú válogatást követően vettünk is egy kis szőrmókot az egyik bevásárlóközpont állatkereskedésében. Egészen picike volt, igazából egy maroknyi kis malac. Elneveztük Hókának.
Hóka malacunk nőtt, nődögélt, mígnem március utolsó napján arra ébredtem, hogy Férj azt kiabálja: „Gyere gyorsan, itt három malac van!”. Először azt sem tudtam, hogy ébren vagyok vagy álmodom, aztán kettesével szedtem a lépcsőket, úgy rohantam a ketrechez. Valóban: a ketrecben három malac volt. Hókához bújva ott volt a szakasztott kicsinyített mása, egy törékeny, félénk, egészen apró malacka.
Értetlenül álltunk a „csoda” előtt, hiszen már Hóka is olyan fiatal volt, mikor elhoztuk a kereskedésből, hogy felfoghatatlannak tűnt, nem az egészséges táplálásunk eredménye volt nagy pocakja – hanem valami teljesen más előzményé. 😉
Már csak három hónap volt a saját szülésemig, így Poppy érkezését egyáltalán nem tekintettem véletlennek – hanem inkább a sors kezének. Az a szerencse, hogy már többször is voltak kis malacaink, így nem ijedtünk meg a tennivalóktól – tulajdonképpen semmi mást nem kellett tennünk, mint hogy Hókát jól tartsuk, és a ketrecet rendszeresen tisztítsuk. Arra viszont figyeltünk, hogy ne háborgassuk a fiatal anyukát (és annak ellenére, hogy Mignonne is nőstény volt, inkább áttettük egy ideiglenes ketrecbe, nehogy valami konfliktusa támadjon az újszülött jövevénnyel).
Telt múlt az idő, és Poppy egy külsejében ugyan nagyon hasonló, mentalitásában viszont teljesen más malaccá cseperedett, mint az anyja. Nyitottabb, kíváncsibb, bátrabb és szelídebb lett – Hóka soha nem szelídült meg igazán.
Azért egy olyan fotót sikerült apukámnak készítenie, ahogy a malacok Puszi kutya hátán pihennek, de eme bravúros fotó nem a malacok különleges egyéniségének, hanem inkább általánosságban szelíd és félénk karakterének köszönhető. 😉
Majd’ egy éve, hogy Hókától el kellett búcsúznunk (Mignonne meg még előbb eltávozott az örök legelőkre), ezért örülök most annyira, hogy Poppy viszont épségben és egészségben betöltötte az ötödik életévét (az külön bónusz, hogy Nagymanóval egyidős 😀 ).
Éppen ezért a tegnapi programunk Nagymanóval az volt, hogy olyan ínyencségekkel kényeztettük Poppyt, mint például a zsenge zellerszár, meg a kertben szedett tyúkhúr. Imádja egyébként még az uborkát, a petrezselymet, a reteklevelet és a paprika csutkát is. (Amennyiben ilyen finomságokkal nem lepjük meg, akkor „elmegy” az alma és a sárgarépa is, de csak ímmel-ámmal.)
Poppy mind a mai napig sok öröm forrása, annak ellenére, hogy a gyerekek születése óta kicsit megváltozott a helye a „rangsorban”. Nincs már annyit időm szeretgetni és foglalkozni vele, már nem tölti be a „gyerek” szerepét a családban.
Viszont rengeteget tanulnak a gyerekek az állatokról és a természetről ennek a kis állatnak a segítségével. Hóka és Poppy biztos vagyok benne, hogy az emlékezetükbe vésődik, ugyanúgy, mint Turbó kutyánk.
Végezetül jöjjön egy kis áprilisi tréfa. Vajon ki van az alábbi képen?
Hát, nem Poppy és kismalaca, hanem csak egy „utánzat”! Ugyanis egy játékboltban rábukkantam a malacom kiköpött mására. Ugye milyen cukik együtt? 🙂
Neked van tengerimalacod? Vagy más rágcsálód? Valld be, hogy Te is nehezen tudsz ellenállni egy ilyen cukiságnak!
