Mindig is imádtam a színeket.
Már akkor is, amikor gyerekként a színes zsírkrétákból majd később a rengeteg színes ceruzából válogattam.
Ez a rajongás folytatódott a középiskolában is, amikor rajz órákon a kedvenc „anyagom” a pasztell lett.
Hiába tértem a rideg reál útra (azaz lettem közgazdász), mindig is a „színes-szagos” projektek érdekeltek.
Például őszintén be kell, hogy valljam, sokkal jobban lázba hozott egy termék teljes identitásának és imázsának felépülése egészen az utolsó apró vizuális elemig, mint az, hogy az adott termék pontosan mennyi forgalmat hozott havonta. 😉 Mindig is szívesebben készítettem fotókkal illusztrált prezentációkat, mint számokkal és kimutatásokkal tömött nagyon okos táblázatokat.
Számomra a színeknek a mindennapi életben is nagyon nagy jelentősége van. Az otthonomban, a ruhatáramban, az engem körülvevő tárgyakban.
A szín az egyik legcsodálatosabb módja az önkifejezésnek, a hangulatunk és személyiségünk kivetítésének.
Ugyanakkor ismerjük Gretchen Rubin egyik nagy szabályát, melyben én is nagyon hiszek: „tégy úgy, ahogyan érezni szeretnéd magad”. Ez alapján a szabály alapján a színek „visszafelé” is működnek, azaz nemcsak önkifejezésre, hanem hangulatunk befolyásolásra is alkalmasak.
Erről számos tanulmány és kutatás készült, például mindenki hallott arról, hogy a zöld és a kék szín nyugtató hatással rendelkezik. A sárga vidámságot, élénkséget, a piros energiát közvetít. Ezek a megállapítások klisének tűnnek, valójában mégsem azok!
Ha kicsit jobban belemerülünk a színek világába, akkor meglátjuk, hogy egyáltalán nem túlzás azt állítani, a színeknek létfontosságú szerepe van az otthonunknak.
Hiszen segítségükkel biztonságban érezhetjük magunkat, felvidulhatunk, lenyugodhatunk vagy egyszerűen csak jól érezhetjük magunkat attól, hogy egy számunkra esztétikus környezetben vagyunk.
Sokszor eszembe jut egyébként, hogy vajon egy szín azért áll-e közel hozzánk, mert szívünk legmélyéből szeretjük, vagy mert tudat alatt valamit közvetíteni akarunk vele? Vagy talán mindkettő?
Én például imádom a rózsaszín szinte minden árnyalatát – de leginkább a pasztell babarózsaszínt meg az élénk pinket. Vajon miért? Mert nőies, finom és játékos? Vagy mert egyszerűen csak boldogságot sugall? Vagy mert jól áll? Mindig is szerettem, és valószínűleg még 80 évesen is lesznek pink darabjaim (nagyon optimista vagyok a várható élettartamomat illetően). 😀
Érdekes, hogy már abban is óriási különbség van, hogy egy-egy ember milyen színvilágot érez magához közelinek. Nem tudom mi okból, de én például mindig is odavoltam a pasztell árnyalatokért, pontosan olyanokért, mint amilyennek az ember Monet tavirózsáit látja. Ugyanakkor a legtöbbször idegenkedtem a nagyon harsány, nagyon élénk színektől és színkombinációktól.
Ezt a tükrözi az otthonunk színösszeállítása is (szerencsére ezen a területen nagyon hasonló Férjjel az ízlésünk).
Visszafogott, természetközeli – sok benne a világosbarna, a bézs, a drapp, a krémszínű. Van szoba, ahol a kék (dolgozószoba), van olyan, ahol pedig a barackszín (hálószoba) az uralkodó. A gyerekszobában persze két fiúval a világoskék a mérvadó, a konyha pedig a barna és a terrakotta színeit egyesíti magában. Mindezeket a színeket temérdek zöld növény egészíti ki, illetve nyilván megjelennek az éppen aktuális ünnepek színei is a dekorációban. 🙂
Én ezek között a színek között érzem jól magam – egyszerűen nem tudom elképzelni például, hogy bármi is narancssárga vagy éppen szürke legyen a lakásban.
Ez a két szín számomra két szélsőséget képvisel. A narancs valami miatt sosem tetszett igazán: rikító, virító, szinte kiabáló szín – természetesen ennek ellenére rengetegen szeretik, de nekem mégis ezeket az érzelmeket közvetíti. (Meg valami miatt mindig eszembe jut róla a kukás autó 🙂 – elég beteg, nem?)
A szürke viszont komor, rideg, hideg és személytelen – persze a manapság nagyon divatos szürkének is népes rajongótábora van, úgyhogy egyértelmű, hogy sokan nem osztják a véleményemet!
És ez így is van rendjén. Milyen unalmas lenne, ha barátokhoz vagy rokonokhoz látogatva ugyanazt a stílus és színvilág köszönne vissza újra meg újra! Jó néha kicsit teljesen más „világban” üldögélni, hogy aztán az ember visszatérjen a megszokotthoz, a szeretetthez és a „biztonságoshoz”. (Egyébként ez a lakberendezési stílusokra is igaz: nekem nem tetszik a klasszikus stílus, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ne tetszene másnál.)
Mindezeket a gondolatokat azért osztottam meg Veled, mert azt szerettem volna ezzel szemléltetni, hogy tényleg nem mindegy, milyen színű az a nappali függöny vagy az a hálószoba tapéta. Természetesen mindenkinek szíve-joga, hogy eldöntse, milyen mélységekben megy bele a színharmóniák kialakításába és a színek felhasználásába – mert ugyanúgy, mint hogy nincs két ember teljesen azonos ízléssel, van olyan, akinek a színek nem képviselnek olyan fontosságot, mint nekem.
Építkezés vagy renoválás előtt arra azért érdemes odafigyelni, hogy ne csak azt vedd figyelembe, melyek a legutolsó trendek. Ne is csak arra adj, hogy mit ajánl a lakberendeződ (amennyiben van).
Azt gondold át, hogy Te milyen színek között érzed jól magad, és mi az, amit éveken keresztül szívesen néznél nap mint nap.
Íme, egy kis segítség a döntéshez:
1. Értékeld, hogy egyes színek milyen hatással vannak Rád. Sokszor előfordul, hogy egy szín nagy általánosságban hasonló reakciót vált ki az emberekből, belőled viszont valami teljesen mást (például korábbi élmények vagy konkrét események révén). Ehhez a folyamathoz idő kell, úgyhogy ne tíz percet szánj az egészre, hanem akár órákat.
2. Vázold föl a szín-asszociációidat. Ha lehet, dolgozz színes ceruzával vagy filctollal. Minden egyes színnek szentelj egy külön oldalt, és ezzel a bizonyos színnel írd le azokat a szavakat, amiket ez a bizonyos szín eszedbe juttat. Ez a feladat már bizonyos betekintést ad abba, hogy miként is épül föl a színvilágod.
3. Vedd figyelembe a párod, családtagjaid véleményét is. Vajon nekik is ugyanezek a szavak jutnak eszükbe az adott színről? Fontos, hogy mindenki beleszólhasson a folyamatba, aki az otthon lakója (gyerekeknél a kérdést lehet a saját szobájukra limitálni).
4. Készíts elemzést a lakás helyiségeiről. Ki használja az adott szobát és pontosan mire? Mi a célunk a színek használatával? Barátságos légkört akarunk teremteni, vagy teret akarunk adni a kreativitásnak és az elmélyülésnek? Pontosan milyen színek jelennek meg az adott szobában most (amennyiben egy már berendezett lakásról van szó)?
5. Vedd számba a lehetőségeket. Nem minden esetben az a megoldás, hogy hívd a festőket. Természetesen a legdrasztikusabb hatást a falak átfestésével, illetve színes tapétával lehet elérni. De nagyon sok esetben egy-egy intenzívebb színből – mint amilyen például a piros – zavaró lehet a túl sok. Ezen színek esetén érdemes őket kiegészítőként használni. Bármiben gondolkodhatsz, de persze elsőként a textíliák jutnak az ember eszébe: függöny, párna, szőnyeg, ülőgarnitúra huzat, ágytakaró, plédek, ágynemű, asztalterítő. Sok esetben más kiegészítők is lehetnek ütős színűek, ami csodásan ellensúlyozza az egyébként neutrális alapszíneket: színes székek, képkeretek, tároló dobozok, kosarak, lámpaernyők, dísztárgyak, vázák – a lista szinte végtelen.
6. Dolgozz ki színkombinációkat. Miután rájöttél arra, hogy mely színeket szeretnéd használni egy-egy szobában, készíts akár internetes források, akár képes újságok vagy vízfesték, tapéta minták, textil minták segítségével (IKEA katalógus is jól jöhet!) színkombinációkat minden egyes helyiségre.
Ha végighaladsz ezen a hat lépésen, akkor már sokkal könnyebb dolgod van, mikor akár lakberendezésre, akár egy kis „frissítésre” kerül a sor. 🙂
Apropó frissítés: már egy ideje úgy érzem, hogy a nappalinkba elkelne még egy kis szín. (Valójában lehet hogy csak lázba hozott a fönti „színes” játék?!) Azt hiszem én is átgondolom a lehetőségeimet, és talán beújítok egy-két lila vagy türkiz díszpárnát és kiegészítőt (majd még meglátjuk, ehhez Férj mit szól!). 😉
Te milyen színeket kedvelsz az otthonodban? Szerinted melyik helyiséghez melyik passzol a legjobban? Te is fontosnak tartod a színeket a lakberendezésben és persze az öltözködésben?
ui.: Nem a válaszom arra a kérdésre, hogy véletlen-e, hogy minden képen kutya szerepel. Ugyanis nemrég jöttem rá, hogy szenvedélyesen rajongok a „kutyás” lakberendezős képekért. (Pedig Turbó az előszobánál tovább nem teheti beljebb a mancsát – vajon épp ezért?!) Tekintélyes Pinterest gyűjteményemet itt tekintheted meg. 🙂
Fotók forrásai sorrendben: Pinterest, Country Living, Pinterest, Nicety.livejournal, ELLE Decor
“Boldog otthon #10: Játssz a színekkel!” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
„Én például imádom a rózsaszín szinte minden árnyalatát….” Én iiiis 🙂 🙂
A narancssárga védelmében írom, hogy az ötvözi a pirosat (energia) és a sárgát (boldogság). Az tuti, hogy csínján kell vele bánni. Például a sólámpa derengős narancssárga színét én kifejezetten szeretem a sötét szobában.
Nekem is van sólámpám (több is), és nagyon szeretem a fényét! A babaszobába is az került, a gyerekek születése óta – annak a fényénél szoptattam éjjelente. 🙂
A narancs pont amiatt, amit írsz, az egyik legnépszerűbb szín a lakberendezésben. Azt mondják, hogy nem olyan harsány, mint a piros, viszont ugyanúgy energizál.
Nem tudom, hogy miért állok hadilábon vele… Egyetlen narancs ruhadarabom sincs, és azóta szerettem meg kissé, mióta a fiúknak narancssárga dolgokat veszek, ugyanis nagyon gyakori a gyerekosztályok polcain is – nekik van jópár narancssárga pólójuk.
Ja, és lakberendezési tárgyam sincs narancs (a sólámpát kivéve), aminek valószínűleg oka van. Talán nekem inkább pont „lenyugodnom” kell, és nem még inkább felélénkülni? Ugyanakkor ez sem igaz, mert azt vettem észre, hogy van olyan barátnőm, aki tele van energiával, hihetetlen agilis, jókedvű, optimista – szóval egy igazi duracell nyuszi – az egyik kedvence a narancs, és jól is áll neki a lebarnult bőréhez (az én fehér bőrömhöz viszont azt hiszem a vidám helyett inkább siralmas lenne 😉 ). Aztán lehet, hogy neki nincs szüksége a relaxáló színekre…!