Úgy döntöttem, hogy megosztom Veled egy hétköznapi kutyasétáltatás örömeit. Mert ez mindig boldoggá tesz. Mert ez Turbót, a kutyámat bizonyosan mindig boldoggá teszi. 😉
A sétákhoz fel kell kötni a gatyát, mert az első 100 métert tuti, hogy a talaj jellegétől függően korcsolyázva, síelve vagy sprintben teszi meg az ember.
Ennél már csak az finomabb, amikor Turbó 180 fokos fordulatot vesz, hogy nekiessen az aktuálisan kerítésen keresztül acsargó kutyának. Ilyenkor két lehetőséged van: a.) Ellenállsz, de akkor másnap kenegetheted/tapaszolhatod a fájó csuklód/derekad/hátad/bokád (lehet választani ízlés szerint) b.) Engedsz, de ebben az esetben a lelked ápolhatod, mert már megint sikerült a kutyádnak bebizonyítania, hogy erősebb, mint Te! Na neeem, ez kizárt!
De folytassuk csak utunkat ezúttal a tóhoz…
Nem, nem látod jól, Turbó nem a Sörözőből jön. Igazából a Sörözőbe akart menni. De zárva volt.
Ebből kifolyólag kénytelen volt bánatát sör helyett vízbe fojtani. Ilyenkor hatalmas elánnal képes harapni a vizet, az sem zavarja, hogy jéghideg. Nem teszi hozzá, mint én az étteremben, hogy „szobahőmérsékletű legyen, köszönöm!”.
Mielőtt még azt hinnéd, hogy Turbó amolyan kemény, „begázolok a vízbe a botért és kihozom” típus, javaslom, hogy szemrevételezd a fönti fotót. Amikor belemegy a vízbe (főként télvíz idején), inkább egy kényeskedő lady-hez tudnám hasonlítani, nem egy kemény rottweiler-erdélyi kopó keverékhez (végül is „csak” őrző-védő és vadász vér folyik ereiben…).
Ezután jöjjön, amiért igazából jöttünk, ami nem más, mint egy kis pózolás. A látottakkal ellentétben ez kifejezetten nehezére esik Turbónak. Lehetne ennek a képnek a címe, hogy „méltóságteljes figyelem”, de én a tapasztaltak alapján inkább úgy fogalmaznék, hogy „másodperceken belül megszegem az ül parancsszót”.
De nem, ezúttal Turbó engedelmeskedett, szépen helyben maradt, majd futott felém abban a másodpercben, ahogy meghallotta a „hozzám” kiáltást. A kép szépséghibája csupán annyi, hogy arra készültem, hogy egy gazdájához őrült sebességgel rohanó „tűzszekeret” fotózzak. Ehelyett Turbó felkapcsolt kb. négyesig (jóindulattal!). Valahogy amikor fotózásra kerül a sor, soha nem azt csinálja, amit várnék tőle! Hmm, ezt hoztam ki a képből… Elég lelkes?
Ezután jön a romantikus „vadászkutya kémleli a vadat” beállítás. Egész jól sikerült, nem?
Azt leszámítva, hogy végig ciccegtem, hogy „ott a cica” (micsoda szégyen!), vagy pedig azon „vitatkoztunk”, hogy „mikor megyünk már tovább?!” Na, Turbónak igazából valami ilyesmi lehetett a véleménye a tó látnivalóiról (a kacsák egyébként is felháborítóan messze voltak). Megjegyzés: ez a kép lássuk be, hogy nem túl előnyös, mert látni engedi az egy hölgyhöz csöppet sem méltó nyálcsíkot a pofija közepén. Hja, persze, figyelmetlen volt a stylist!
Következzen még egy „boldog kutya a gazdája felé fut” fotó. Gyenge próbálkozás! Látszik, hogy ez már a séta vége fele készült, mert ezt a legnagyobb jóindulattal is csak „nyugdíjas kocogásnak” titulálhatnám. Valószínűleg az lehet a gond, hogy a jutalomfalatok otthon maradtak…
A séta méltó befejezéseként mindenképp útba kell ejteni pár tócsát, hogy a szomjunkat olthassuk. Styling ide vagy oda. Ha már sör nem volt…
Ui.: I ♥ Turbó!!! Úgy, ahogy van! 🙂
A Te kutyád szereti, ha fotózzák? Könnyen fegyelmezhető séta közben? (Mondd, hogy neeem!)
“Így sétál egy boldog kutya (és gazdi)” - 5 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
válasz: változó, változó 🙂
A legjobban azt „szeretem”, hogy amikor látja, hogy fotózni akarom, rögtön felveszi azt a „mi ez az izé, tartok tőle, hagyjál már békén” arckifejezést, ami nem mondható éppen fotogénnek. Különféle trükkökkel tudom csak ilyenkor rávenni, hogy „magát adja”. Pedig kölyökkora óta fotózzuk, úgyhogy még azt sem mondhatnám, hogy újdonság neki. Nem az az exhibicionista típus, na! 😉
Ha engem visz el sétálni Turbó, még a haltetemekben is meghempereg. Tudod, az az igazi , mert Ő egy vadászkutya.
🙂
Igen, arról nem írtam, hogy már megint rekedtre üvöltöttem a torkom, mert valami szétázott kenyérdarabot csócsált (amit a kacsák hagytak ott). Eszméletlen, hogy vonzódik az ilyen „finomságokhoz”!
A mi befogadott keverék kutyánk a kezdeti időszakban előszeretettel dörgölőzött kutya sz…ba. 🙁
Szerencsére férjem kitartó nevelésének köszönhetően ez ma már ritkán fordul elő 🙂
Turbó igazán tiszteletre méltóan néz ki a képeken!