Nem tudom, Te hogy vagy vele, de számomra az egyik legmegnyugtatóbb és legidillibb program egy napsütéses őszi hétvégén a virághagyma ültetés.
Már a hagymák kiválasztása örömmel tölt el, így sokszor alig tudom visszafogni magam, hogy ne vegyek meg egy hatvanadik színárnyalatot (így gyakran előfordul, hogy ajándékba is azt kap tőlem valaki 😉 ).
Hát, kísértésbe esni nem nehéz, mert manapság elárasztják a kertészeteket, sőt, még a hipermarketeket is a szebbnél szebb tulipán- és egyéb tavaszi virághagymák.
Az is gyakran előfordult, hogy egy holland kertészeti házhozszállító kínálatából válogattam, mert ott még több különlegességből tudtam választani.
Jó érzés tervezgetni, hogy miként is nő ki majd a rózsaszín-fehér vagy sárga-piros-kék színkombinációjú virágtenger, vagy legalábbis virágcsoport.
Szóval mikor felszerelkeztem a gyönyörűséges virághagymákkal, megpróbálom úgy időzíteni, hogy azon a bizonyos délutánon ne legyen más a kertben, csak én, és a virághagymáim. Ilyenkor vagy a nagyszülők, vagy Férj vigyáz a gyerekekre, és én teljesen az ültetésnek szentelhetem magam. Erre azért van szükség, mert általában elég nagy mennyiségű virágot ültetek, ami hosszadalmas folyamat – ha még a gyerekek is a közelben lennének, akkor csak napok kérdése lenne az egész… 😉
Kikészítem a kis lapátomat, kapámat, kesztyűimet, virágültetőmet. Egy nagy kosárban pedig ott figyelnek az ültetésre szánt virághagymák is. Azért egy adagot félreteszek, azt Nagymanóval ültetem el, mert ő is imád kertészkedni. Idén szerintem a kicsi is csatlakozik már. 🙂
A virághagymák számára az az ideális, ha nem túl agyagos, víztől pangó a föld, inkább a levegősebb, homokkal kevert talajt kedvelik. Nálunk borzasztóan kemény és agyagos a föld, minden évben rettentően megküzdök vele, még akkor is, ha előtte férfikéz egy ásóval előkészítette valamelyest. Veszek egy jó adag virágföldet is, mert a nagyon kavicsos, agyagos részeket inkább eltávolítom, és feltöltöm tápanyagban gazdag virágfölddel.
Nem mondanám, hogy szigorú koncepció alapján ültetek, azt hiszem, ez a típusú tervezés azért hiányzik a kertből, mert minden évben új és új fajtákkal bővítem a már amúgy is színes virág kavalkádot.
Azért a színkombinációkhoz ragaszkodom, például a rózsaszín különféle árnyalatai a fehérrel, vagy a sárga pirossal az egyik kedvencem.
Szeretem a tömör kompozíciókat, így szorosabban helyezem el a virághagymákat a csomagon feltüntetettnél, az ültetési mélységet viszont igyekszem betartani (bár néha ez baromi nehezen megy, mert a hagyma nagy, a föld viszont irtó kemény). Általában ez megegyezik a hagyma magasságának kb. háromszorosával.
Eleinte tulipánnal kezdtem, hiszen az a legnagyobb választékban kapható, és persze a legnépszerűbb tavaszi kedvenc. Utána jöttek a nárciszok, fehéres sárgától a napsárgáig és narancsig, majd kék, fehér, rózsaszín jácintok a fűszegély mellé közvetlenül. Aztán jött a rengeteg örmény gyöngyike, és persze a sziklakertbe és egyéb jól látható helyre irdatlan mennyiségű krókusz.
Azt kifejezetten élvezem, hogy már februárban nyílni kezd a hóvirág és a krókusz, utána az első nagyobb felmelegedés hatására jönnek a nárciszok, és végül következnek a korai majd késői tulipánok. Egészen május végéig, június elejéig mindig található egy kis színfolt a kertben.
Miután elültettem a hagymákat, alaposan belocsolom az érintett földterületet, és ha esetleg nem tudtam olyan mélyre ültetni, mint kellett volna, akkor mulccsal is betakarom még a földet, hogy rásegítsek egy kicsit a hőszigetelésre.
Hogy kiszedem-e őket nyár végén? Nos, oly sok hagymát elültettem már az évek folyamán, és annyira sajnálom az időt és energiát a nyári „visszaszedésre”, hogy nálam ami egyszer bekerült, az már ott is marad. 🙂
Így látom, hogy mely fajták tűnnek el pár év után teljesen, és melyek azok, amikre konstansan, minden évben lehet számítani.
Célom olyan fajták felkutatása, amik megbízhatóan terjednek vadon is. Tavaly például olyan nárciszokat és hóvirágokat vettem, melyekről ezt állították, kíváncsi leszek jövő tavasszal, vajon tényleg így van-e!
Egyébként ezek a tavaszi virágok a teljesen árnyékostól a teljesen naposig mindenhol jól érzik magukat, feltűnő különbséget csak a virágzás idejében és időtartamában vélek felfedezni. Az árnyékosabb, hidegebb részeken később bújnak ki a hagymák, és tovább tart a virágzás, míg a nagyon napos, meleg részeken (pl. a veteményesemben) rettentő gyorsan kinyílnak, és el is nyílnak a virágok.
Vigyázat! Ha egyszer elkap a gépszíj, akkor nem bírsz leszokni az őszi ültetési rituáléról. Évről évre egyre több gyönyörűséget ültetsz a kertbe, hogy aztán februártól izgatottan nézz ki minden reggel az ablakon, hogy vajon kibújtak-e már a kicsikéid?
Mikor ősszel elültetem a virághagymákat a földbe, hogy téli álomra hajtsák a fejüket, akaratlanul is úgy érzem, egy kicsit én is a természet körforgásának része vagyok. Valami olyat alkotok, ami a kemény, rideg tél után újra életre kel, és teljes pompájában kivirul. Ez pedig jókedvre derít, ha esetleg kicsit neheztelve fogadom az egyre rövidülő nappalokat.
Ami pedig külön bónusz, hogy bármennyire is igyekszem, mindig megfeledkezem egy csomó elültetett hagymáról. Így tavasszal, biztosan lesz egy jó adag meglepetésben részem! 🙂
Te is szoktál virághagymákat ültetni? Van még jó tipped az ültetéssel kapcsolatban?
Fotók forrásai sorrendben: bulbblog.com, saját, saját, telegraph.co.uk
