A Gyereknaphoz mindenkinek más emlékek kötődnek, hiszen minden családban mások a hagyományok. Vannak családok, ahol majálisra mennek, vagy állatkertbe, vagy vidámparkba. Vannak, akiknél apró ajándékot kapnak a gyerekek.
Én a sok-sok gyereknapból leginkább arra emlékszem, hogy ez volt az a nap, amikor végre azt csináltunk, amit csak akartunk! Milyen érdekes most felnőtt fejjel visszaidézni ezt az érzést! Hogy örültem volna gyerekként annak, hogy minden áldott nap azt csináljak, amit csak akarok! Most meg természetes. Sőt, már én szabom meg nap mint nap, hogy a gyerekeim mit csináljanak.
Mivel én mindig inkább egy „otthonülős” gyerek voltam, soha nem az volt a kívánságom, hogy menjünk el valahová, hanem kivételesen egész délelőtt csak meséket akartam nézni. Ez a mai gyerekeknek elég fura lehet, mert egyrészt egy átlagos napon több mesét néznek, mint én gyereknapon, másrészt a választék is teljesen más volt. Eleinte néztem a matinékat, amik azon az egy-két magyar csatornán voltak, aztán később a külföldi, idegen nyelvű műholdas mesecsatornák műsorait. Mire épp nagyobb lett a magyar nyelvű választék, már felnőttem. 🙁
A másik nagy gyereknapi hagyomány nálunk a madártej volt. Ugyanis azt kérhettünk enni ezen a „szent” napon, amit csak akartunk. Mi tesómmal imádtuk a madártejet, ezért minden évben május utolsó vasárnapján ez volt a menü. 🙂
Persze egy-egy apró ajándékot azért mindig kaptunk, de annak az érzése, hogy azt csinálok, amit csak akarok, és azt eszem, amit csak akarok, „mindent vitt”.
A legviccesebb, hogy soha semmi őrültséget nem csináltam, és ezt a lehetőséget nem használtam föl semmi különleges megvalósítására. Az érzés, hogy ez hivatalosan is a „mi” napunk, volt az igazi ajándék! 🙂
Te mit csináltál anno Gyereknapon? És mostanság mi a program a gyerekekkel?
Fotók forrásai sorrendben: http://www.guildford.gov.uk, http://www.hangthebankers.com
