Kevés olyan sokat vitatott téma létezik manapság, mint az ember táplálkozása és a táplálkozás egészségre gyakorolt hatása.

Én mégis úgy döntöttem, hogy ma erről írok, pontosabban inkább arról, hogy milyen út vezetett odáig, hogy ma már csak növényi alapú táplálkozást folytatok – ami tulajdonképpen nem vega hanem vegán étrendet takar, csak ezt a legtöbben nem tudják.

Ha esetleg még nem olvastál róla itt a blogon, tavaly márciusban úgy döntöttem, hogy nem eszem több állati eredetű ételt. Ez sokaknak nagyon sokkolóan hangozhat, de biztosítalak róla, hogy egyáltalán nem (volt) az! Legalábbis nekem biztosan nem. 🙂 Sőt.

Inkább most már az a sokkoló, hogy volt ez valaha másképp is.

Hogy pontosam mikor juthattam végérvényesen erre az elhatározásra? 

Nehéz megmondani, nem hiszem, hogy volt egy pont, amit utána bevéstem a naptárba.

Mivel olyan sokan kérdezik ezt tőlem, gondoltam őszintén megírom a történetét.

De még mielőtt belekezdenék, mindenképp szeretném elmondani, hogy a növényi alapú étkezés nem egyenlő a vegán életformával.

A veganizmus elítéli minden állati eredetű termék használatát és fogyasztását, legyen az étel, ruha, cipő, egyéb használati tárgy, stb. Tehát a vegán életmódot élő ember életében nagyon fontos etikai szempontok vannak, míg a vegán étrendet folytató személy (azaz aki növényi alapú étkezést folytat) ugyan nem fogyaszt állati eredetű ételeket, de lehet hogy mondjuk bőrből van a cipője és cirkuszba jár.

(És vannak olyan növényi alapú étkezést folytatók, akik nem mennek cirkuszba, lásd én. 😉 )

Mivel a bejegyzés célja nem az, hogy a veganizmusról tájékoztasson, amiről még nekem is sok tanulnivalóm van egyébként, nézd el nekem, ha csupán ennyit írok a témával kapcsolatban. (A veganizmusról bővebben itt tudsz tájékozódni.)

Most, hogy tisztáztuk a különféle kategóriákat, kezdjük ott a történetet, hogy tesóm már pár éve vegán lett (és jó pár éve vegetáriánus). Bár ezt elfogadtam, eszembe sem jutott, hogy a nyomdokaiba lépjek. (Bocsi, Bari!) Egyszerűen nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel…

Tegyük hozzá, hogy ugyan soha nem voltam óriás húsrajongó, de azért a rákot, a tengeri halakat, egy jó kis libamájat, sült csirkét vagy szilveszteri malacpecsenyét, sőt, még házi libatepertőt sem vetettem meg (a ropogósra sütött bacon-ről ne is beszéljünk). Szóval azért ettem húst bőven, ha jobban belegondolok!

Emellett nagy mennyiségben fogyasztottam tejtermékeket (sajt, vaj, joghurt, túró, tejszín… minden jöhetett!) Nagy kedvenceim voltak a tojásételek is, mivel imádtam a rántottát, lágytojást, tükörtojást… Tulajdonképpen szinte mindent, ami tojásból készült (helló pavlova torta!).

Ugyanakkor mindig is nagyon szerettem a zöldségeket, gyümölcsöket is, sok salátát ettem, és éreztem, hogy milyen jó hatással vannak rám a friss növények. De hogyan is jutottam odáig, hogy az előző bekezdésekben szereplő ételeket teljes mértékben száműztem az életemből?!

Az egész Ella könyvével kezdődött, amit megrendeltem 2015 karácsonyára testvérem számára. Egyszerűen megnéztem, hogy az Amazonon melyik vegán szakácskönyv a legsikeresebb, és persze az is sokat nyomott a latban, hogy gyönyörűségesebbnél gyönyörűségesebb ételfotók voltak a könyvben. Végül a Deliciously Ella (Egyél jókat Ellával!) című könyvre esett a választásom, és testvérem tényleg nagyon örült is neki.

Tavaly januárban szüleim is úgy döntöttek, hogy drasztikusan csökkentik az állati fehérje bevitelüket, ugyanis több olyan tudományos kutatást is találtak az interneten, melyek arra engednek következtetni, hogy számos neurológiai betegség – többek között a Parkinson-kór – előfordulásában és lefolyásában is szerepe van a túlzott fehérjebevitelnek.

Sajnos apukámnak Parkinson-kórja van, s bár még aránylag kezdeti stádiumban, pontosan tudja, hogy az idő ellen harcban mindent be kell vetnie. Ezért folyamatosan olvassa az itthon és főként külföldön megjelent témába vágó publikációkat, könyveket, és igyekszik a legújabb kutatási eredményekkel is megismerkedni.

Tehát mikor tavaly februárban arra kért, hogy nézzek meg egy neves amerikai kutatóorvos által készített előadást, melyben az állati fehérje és a Parkinson-kór súlyosbodásának kérdéskörét feszegetik, erősen gondolkodóba estem. Lehet, hogy rossz úton járok?

Ezt követően márciusban kölcsön kértem tesómtól Ella szakácskönyvét, mert úgy határoztam, hogy nekem sem árt, ha kicsit több növényi táplálékot veszek magamhoz, és korlátozom az állati fehérje bevitelem. Ekkor még eszembe sem jutott, hogy drasztikus változtatásra adom a fejem!

Elolvastam Ella fantasztikusan inspiráló történetét, és engem egy csapásra meggyőzött. Mit meggyőzött, megbabonázott! Úgy ahogy volt, elejétől a végéig beleszerettem a szakácskönyvbe.

Beleszerettem a gondolatba, hogy finom, ízletes, teljes értékű (!) és tökéletesen egészséges ételeket ehetek, tisztán növényi alapanyagokból. ♥

Elkezdtem főzni belőle magamnak. Ebédre és reggelire már szinte csak az ő ételeit készítettem, vacsorára még együtt ettem a családdal. Azért húsvétkor még ettem sonkát, de már tudtam, hogy valószínűleg ez lesz az utolsó alkalom.

Megrendeltem magamnak is mindkét szakácskönyvét (ma már mindkettő kapható magyarul is a könyvesboltokban), illetve az ő ajánlása alapján Kris Carr Crazy Sexy Diet című művét is. Mikor elolvastam az utóbbit, úgy éreztem, hogy megvilágosodtam. Úgy éreztem, hogy kinyílik előttem egy új világ, egy más világ, egy jobb világ. Ezt csak az értheti, aki elolvassa Kris könyvét, ami sajnos egyelőre csak angolul elérhető. Kris egyébként vegán életmódot folytat, és nagyon fontos számára az állatok védelme.

Nem sokkal ezután találkoztam egy rég nem látott barátnővel, aki azzal kezdte a mondandóját, hogy valami furcsát fog mondani, ne lepődjek meg. Majd elkezdte mesélni, hogy áttért a növényi alapú táplálkozásra!

Kiderült, hogy pár hónappal előttem ő is olvasta ugyanezeket a könyveket (és még jó pár másikat is), melyek hatására már kizárólag növényi étkeket fogyasztott. Arról mesélt, mennyire élvezi ezt az életstílust, és milyen fantasztikus gyorsasággal szabadult meg a túlsúlyától, amivel sokáig küszködött. Valóban láttam rajta a csodás változást. Könnyű szívvel és nagy örömmel meséltem neki, hogy én is ezen az úton járok…

Ekkor kezdtünk beszélgetni a Colin T. Campbell professzor-féle Kína tanulmányról, amit azon nyomban meg is rendeltem és elolvastam. Teljesen elképedtem, miután elolvastam a könyvet. Úgy éreztem, hogy soha többet nem akarok húst enni vagy tejet inni. Teljesen magába szippantott a növényi alapú, teljes értékű táplálkozás világa és szemléletmódja. (Később még személyesen is részt vehettem Campbell professzor Budapesten tartott szuper előadásán, ami nagy élmény volt számomra.)

Egy idő után azon vettem észre magam, hogy kizárólag Ella két könyvéből főzök. Kivétel nélkül, minden nap.

Ezzel párhuzamosan szép lassan elhagytam minden nemű előre készített élelmiszert a háztartásból, s ma igazából pár vegán szendvicskrémen, bio leveskockán és ételízesítőn (ketchup, mustár) kívül nem tartok otthon semmilyen más készételt.

Ennek oka, hogy az összes általam olvasott szakirodalom hangsúlyozza a teljes értékű táplálkozás fontosságát, amit én is elengedhetetlennek tartok.

Azaz kerülni kell a tartósítószereket, mesterséges aromákat, ízfokozókat, mindent, ami „mű”. Emellett fontos az ipari cukor és a finomított lisztek minimálisra csökkentése is. Sajnos a legtöbb készétel pont ezeket tartalmazza. Továbbá ügyelni kell arra, hogy az ember sokszínűen táplálkozzon, azaz legyenek az étrendjében gabonafélék, magvak, hüvelyesek, gyümölcsök és zöldségek a szivárvány minden színében. 🙂

Az volt az eredeti tervem, hogy a családot nem „sanyargatom”, és néha-néha sütök nekik valami húsételt is. De elég gyorsan rádöbbentem, hogy erre képtelen vagyok.

Egyszerűen a gondolattól is borsódzott a hátam, hogy csirkemelleket boncolgassak a konyhában. (Ezt a műveletet mindig is utáltam, és most valósággal örömtáncot jártam, hogy többet a hentespultok közelébe sem kell mennem!)

Arról nem beszélve, hogy egyre többet kezdtem olvasni az állati termékek környezetre gyakorolt káros hatásáról (óriási szén-dioxid kibocsátás, vízfelhasználás), illetve beleástam magam abba, hogy miként is működik a nagyüzemi állattenyésztés.

Úgy döntöttem, hogy nem akarok a részese lenni annak a borzalomnak, ami az állatokkal történik. (És nem arra gondolok, hogy vidéken nagymama kiveszi a tyúkocska alól az udvarban a tojást!)

Megrázott, hogy eddig képes voltam úgy élni, hogy minden egyes alkalommal elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy vajon milyen élete volt annak az állatnak a tányéromon. („Nem akarom tudni, ha nem tudok róla, akkor biztosan nem is létezik. Ilyen a világ és kész…”)

Elég volt egy-két „felvilágosító” dokumentumfilmet megnéznem és végigzokognom (a húsiparról, tejiparról, nagyüzemi tojástermelésről…), hogy úgy érezzem, többé már semmi nem ugyanaz. Vagyis paradox módon semmi nem változott… csak én.

Ez a változás aránylag gyorsan ment végbe bennem, de persze eleinte volt jó pár alkalom, mikor rákényszerültem különféle kényszermegoldásokra (ettem egy kis halat vagy tejszínnel készült levest, sajtot stb. mikor nem volt más alternatíva étteremben, sőt, talán egyszer-kétszer még tojással készült desszerteket is).

A hónapok múlásával arra lettem figyelmes, hogy ezek az ételek egyszerűen már nem esnek olyan jól, mint rég. Az ízük sem olyan.

A későbbiekben mikor egyszer-egyszer fogyasztottam állati eredetű ételt, mindig meglepődtem.

Ugyanis kifejezetten furcsává, zsírossá vált az íze a tejtermékeknek, a halételeknek pedig annyira intenzíven „büdössé” és „halassá”, hogy már nem tudtam úgy élvezni a fogyasztásukat, mint azelőtt. (Húsokkal nem is próbálkoztam.) Azt vártam, hogy finom lesz a zöldséges pizzán a sajt, mégsem volt az. Egyszerűen nem érte meg megenni. (Úristen, ez most rettenet furcsán hangozhat, de tényleg így érzem!)

Májusban már újabb három szakácskönyvet rendeltem, hogy minél változatosabban tudjak főzni. Mindegyik könyv megdöbbentő bizonyítéka volt annak, hogy milyen csodálatosan sokrétű, változatos és ízletes tud lenni a vegán konyha.

Soha nem szerettem annyira főzni és sütni, mint ma. Élvezem, hogy tökéletesen egészséges ételeket készíthetek, amik ráadásul finomak is. Ráadásul egyetlen állat kínszenvedése sem szárad a lelkemen.

Sokkal de sokkal több zöldséget fogyasztok, mint valaha életem folyamán (nyilván!) és ragaszkodom a friss és hazai terményhez.

Ezért kezdtem az Instagram intenzívebb használatába is, mert rájöttem, hogy rengetegen éreznek ugyanígy – a világ minden pontján. Az internet pedig kiapadhatatlan tárháza a kiválóbbnál kiválóbb recepteknek és ötleteknek. Eddig bárkinek is mutattam a vegán Instagram profilokat, teljesen ledöbbent a fantasztikus ételkreációk láttán.

Én is dokumentálni kezdtem a Napi Boldogság Instagram oldalán a főzőcskézéseim eredményeit. Kiváltképp turmixokat és frissen préselt leveket, illetve desszerteket szeretek készíteni, de sok más étel is helyet kap az én kis boldogságtáramban.

Egyébként a legeslegutolsó dolog, amit elhagytam, a reggeli kávéba kerülő tej volt. Sokáig ódzkodtam a gondolatától, hogy az én finom tejeskávémat elrontsam valami löttyszerű növényi tejjel. Teljesen más lett ugyanis így a kávé aromája. Párszor próbálkoztam a növényi tejes verziókkal, de egyik sem volt valami nagy szám.

Elkezdtem inkább teázni reggelenként. (Tudom, ez nagy áldozat, de én kemény vagyok! 🙂 ) Pár hónappal később megint megkóstoltam a kávét rizstejjel és mandulatejjel is, és láss csodát: ízlett!

A régi mondás valóban igaz: minden csak megszokás kérdése! Csupán egy kis időre volt szüksége az ízlelőbimbóimnak, hogy átálljanak, és ma már vígan iszom a latte-mat különféle növényi tejekkel. Eszembe sem jut, hogy tehéntejet kérjek bele. (Összességében egyébként csökkentettem a kávéfogyasztásom is, mert savasító hatása miatt nem túl optimális a szervezet számára.)

Amikor vegán séfek, élsportolók vagy egyszerűen csak hétköznapi emberek weboldalain, blogjain azt olvasom, hogy mióta áttértek a vegán táplálkozásra, megváltozott az életük, akkor tudom, hogy ez tényleg így van. Az ember élete soha nem lesz már ugyanaz, 180 fokos fordulatot vesz.

Mikor pedig arról írnak, hogy eszükbe sem jut, hogy meggondolják magukat, és visszatérjenek a régi étrendhez, mindig konstatálom, hogy én ugyanígy érzek. (Legalábbis az egy év alatt gyűjtött tapasztalataim alapján erre a következtetésre jutottam, és most úgy érzem, hogy ez nagy valószínűséggel így is marad.)

Örömmel tölt el az az új életforma, és az is boldogsággal tölt el, ha ételfotóimmal, megosztott receptjeimmel másokat is inspirálhatok arra, hogy még több teljes értékű, növényi alapanyagot használjanak a hétköznapok során, kiváltva ezzel az állati eredetű élelmiszerek egy részét.

Azt azért nem mondom, hogy nem állít ez a fajta étrend számos kihívás elé. Ugyanis növényi alapú étrendet követni sok esetben nem egyszerű ma Magyarországon, de ez már egy másik történet – hamarosan egy másik bejegyzés keretein belül majd erről is tervezek írni. 🙂

Remélem, ez a bejegyzés nagyjából jól vázolja, hogy milyen motivációk mozgattak a változás folyamán, illetve adott egy kis segítséget azoknak, akik ugyancsak hasonló „elvetemült” gondolatokat forgatnak a fejükben. 😉

Ha van esetleg a növényi étrendre való áttéréssel kapcsolatos kérdésed, akkor tedd fel nyugodtan, szívesen válaszolok rá!

Fotók forrásai: Napi Boldogság Instagram

“Így lettem boldog növényevő” - 12 hozzászólás

  1. Akár magam is írhattam volna ezt a bejegyzést, mert nagyon hasonló utat jártam be (már én rizstejjel iszom a kávémat!).

    A BBC EARTH csatornán fut most egy két részes film „Az örök fiatalság titka” címmel. Az I. részben szó van – többek között – a vegán táplálkozás és az életkor összefüggéséről, a legújabb kutatások tükrében, nagyon érdekes!

    • De jó, nagyon örülök neki! 🙂 Még mindig hezitálok néha, hogy melyik tejjel a legjobb, egyébként a házi mandulatejjel is finom! (A házi zabtejjel viszont kifejezetten fura…)

  2. Kedves Anni,

    Nekem egy olyan kérdésem lenne, ami nálam sem túl egyszerűen megválaszolható.
    Férj hogy fogadta ezt a változást? Hogyan fogadja ha nincs hús az asztalon?
    Az én Párom nagyon húsos, és nem nagyon tudom elképzelni, hogy Ő is lemondjon a húsról, ahogy én tettem. Az otthoni fogások nagy részét persze én készítem el, csakhogy sokszor a rosszulét kerülget ha húshoz kell érnem..és nem igazán tudom hogyan szabadulhatnék meg ettől a „tehertől”.

    • Férj először úgy kezelt, mint egy őrültet. 😀 Viccet félretéve, ő is nagy húsevő, róla csak annyit, hogy imádja a kolbászt, a szalámit és egy jó steak-et… Az elején nagyon figyeltem mindig arra, hogy valami olyat csináljak, ami valószínűleg neki is fog ízleni, és tényleg finom (tehát ne legyen benne spenót, gomba, tök, sütőtök, brokkoli, karfiol… ezeket nem igazán szereti! illetve szerette, mert ma már elég sokat megeszik belőle, bár kicsit ímmel-ámmal). Rájöttem, hogyan szereti legjobban a tofut, azt is készítek elég sokat. Aztán rágtam a fülét, hogy ő is olvassa el a Kína-tanulmányt. Utána már nem nézett hülyének. 🙂 Egyre kevesebbet evett húst, és végül megelégedett azzal, hogy eszik a munkahelyén vagy ha étterembe megy (megyünk), de otthon az van, amit főzök. Ezzel ő teljesen jól elvan. Sőt, már felvágottakat sem vesz magának (halleluja!). Sokszor megyünk vegán éttermekbe, és a munkahelyére is elkezdtem neki vegán kajákat kiszállíttatni (én válogatom ki neki mindig, hogy mi lesz a menü, és én rendelem meg). Azért azt nem mondom, hogy nem örül neki, ha egy-egy étteremben nincs tisztességes vegán opció, ilyenkor rendel valami foga alá való húsfélét. 😀 A lényeg, hogy őt a Kína-tanulmány győzte meg, és az ő motivációja egyértelműen az egészségügyi tényező.

  3. Köszönöm ezt a bejegyzést. Annyira jó látni, hogy más is ezt a táplálkozási módot folytatja. Hogy nem csak „honnan jutsz fehérjéhez?” és „úgyis bele fogsz betegedni” kommentekkel szembesül az ember, hanem egy ilyen inspiráló bejegyzésel is. 🙂

  4. Szia!
    Engem az érdekelne, hogy hogyan látod, anyagilag is jobban megéri-e húsmentesen étkezni? Én már egy ideje vega vagyok (nem vegán, de őszintén szólva, én szerintem nem is tudnék az lenni), azonban most a várandósságom alatt nagyon kívánom a tejtermékeket (aldis bio joghurt, nyami) és néha a halat és a húsféléket is. Érzem, jelez a szervezetem, habár csak nagyon ritkán. Tudom, hogy ennek az is az oka, hogy nem tudok olyan változatosan főzni, ahogyan szeretnék. Egyszerűen nem tehetjük meg, nincs ennyi pénzünk rá, főleg nem különleges alapanyagokra – vagy ez csak kifogás..?
    A másik dolog, hogy páromat szerintem az égvilágon semmilyen tanulmány nem győzné meg, nem csak arról, hogy egyen kevesebb húst, de arról sem, hogy lemondjon a mű-kajákról (és mostanában egyre többet eszik ilyeneket, főleg, mikor nincs időm vagy energiám főzni). Viszont ebből az is következik, hogy sokszor kétfelé kell főznöm, ami elég megterhelő. :/

    • Szia Szandra! Ezek eléggé összetett kérdések, nehéz röviden válaszolni rájuk.
      Először is, szerintem mindenki azt hiszi egy ponton, hogy nem tudna vegán lenni, de tényleg (hihetetlen, de én pont így éreztem!). Úgyhogy soha ne mondd, hogy soha. 😉
      Másodszor, az anyagi oldalára a kérdés igen is, meg nem is. Attól függ, ki hogyan főz, mennyire tervezős típus (mennyire ügyes, leleményes) és milyen igényei vannak. Meg persze gyakorlat teszi a mestert. 🙂
      Ismerek olyanokat, akiknek pont annyiba kerül, mintha ennének állati termékeket. Van, akinek még olcsóbbra jön ki. De ezt azt jelenti, hogy mindig igyekszik a szezonális, hazai terményekre támaszkodni, illetve nagyon nézi mindenhol az akciókat, leárazásokat, elég sok helyről szerzi be az alapanyagokat, ami ugye időigényes feladat.
      Én többet költök, mint anno költöttem. Ennek több oka is van, de a két legfontosabb, hogy 1. mióta áttérem a teljes értékű, növényi alapú táplálkozásra, a legtöbb dolgot magam készítem el, de ha készételt veszek, abból csakis bio, vegán, nagyon jó minőséget választok, ami ugye sokkal drágább a legtöbb esetben, mint a rosszabb minőségű, ám nem vegán és bio termékek. A vegán éttermek sem olcsók, de pont amiatt, mert nagyon jó alapanyagokkal dolgoznak (általában). (Például sokat rendelek a reparetek.hu oldalról, ami nagyon finom, de persze az árai magasabbak, mint egy hétköznapi kajarendelő szolgálatnak.)
      A második oka, hogy azóta szinte kizárólag bio piacon vásárolok, ami nagyon megnyomja a költségeket – de mivel megengedhetjük magunknak, én úgy vagyok, hogy inkább erre költök, mint bármi másra. De tényleg, az egészség a legfontosabb! Ha valaki ezt nem teheti meg, akkor nagyon javaslom, hogy nézzen utána, melyek a legszennyezettebb zöldségek és gyümölcsök és legalább csak azokból igyekezzen bio terményt venni. Azzal már nagyjából lefedte magát. Ha erre sincs kerete, akkor próbáljon helyi, szezonális dolgokat venni, mindent alaposan megmosni. Még mindig jobb vegánként sok zöldség-gyümölcsöt enni, ami nem bio, mint attól való félelmünkben, hogy vegyszerezett, kiiktatni a növényeket az életünkből. Persze az otthon termesztés is szuper dolog, én is csinálom, de erre nincs mindenkinek lehetősége. Egyébként az is jó módszer lehet, hogy ráállsz csak annak a termesztésére, amiből sok fogy, és amit sokat permeteznek: pl. paprika, paradicsom, uborka és saláta. Mindenki máshogy csinálja. 🙂 Nekem az a véleményem, hogy azoknak kutya kötelességük lenne bio termékeket venni, akik anyagilag megengedhetik maguknak. Így hosszú távon mindenképp elérhetőbbé válna a bio mindenki számára. Sajnos egyelőre még nem ez a tendencia…
      Persze a spórolós főzést csak akkor tudod megoldani, ha már van gyakorlatod, ismered kívülről belülről a szakácskönyveid receptjeit. Meg rájössz olyan trükkökre, hogy Pl. lehet venni csicseriborsót szárazon, ami olcsóbb, de neked kell vele bajlódni, hogy megfőzd. Megfőzheted egyben a nagy mennyiséget és le lehet fagyasztani a többit… Én még így is nagyon sokszor veszek üvegeset a DM Bio márkából, ami persze drágábbra jön ki, mint ha én főzném meg, de egyszerűen nincs mostanában rá energiám.
      Még annyit, hogy elég sok kimutatás készült, hogy mennyire durva költségbe kerül, ha az ember beteg lesz (cukorbetegség, szívérrendszeri betegségek, rák, stb.). Az életminőségről és élettartamról ne is beszéljünk. A megelőzés tényleg olcsóbb. Ha az ember nem az étkezésére költ, akkor meg majd később a sok gyógyszerre, dokira megy el a pénzt. Tudom, hogy ez furán hangzik, de tényleg így van, látom a példákat a környezetemben.
      Sokan mondják, hogy meggyőzhetetlenek. Addig, amíg nem az egészségük és az életük a tét. Az a baj, hogy erre sokan későn döbbennek rá. Az emberek addig nem változtatnak, amíg nincsenek rákényszerítve! Egyébként a férjem sem volt egyáltalán vegán párti, de őt is nagyon megérintette a Kína-tanulmány. Érdemes még elolvasni a Hogy ne halj meg című könyvet is, ami ugyancsak nemzetközi bestseller. Több száz kutatást vonultat föl, ami feketén-fehéren bemutatja, hogy mit okoz az állati fehérje fogyasztása. Én mondjuk úgy voltam vele, hogy köteleztem rá, hogy olvassa el (addig rágtam a fülét – pedig nem egy olvasós típus). Azt mondtam, hogy látnia kell, mik az én motivációim – majd ő felnőtt, felelősségteljes fejjel döntse el, hogy akar élni. Továbbra is szereti a húst, de minimális mennyiséget eszik ahhoz képest, hogy régen mi volt (a tejtermékeket szinte teljesen elhagyta). Őt meggyőzte. Három gyerekünk van, szeretne hosszú, egészséges életet élni. De ha nem győzte volna meg, akkor azt mondtam volna, hogy én megtettem, ami tőlem telik. A főzés pedig olyan, hogy én annyira elkötelezett híve vagyok ennek a táplálkozásnak, hogy nem vagyok képes mást készíteni. Semmi baja nem lesz a férjemnek, ha napi egyszer-kétszer teletömi magát állati fehérjével a munkahelyén, vendgéségben, étteremben, stb. és otthon még egy húsos fogás helyett inkább zöldség-gyümölcsöt eszik. Sőt, csak a javára válhat. Ezt elmondtam neki, és teljesen el is fogadta. 🙂
      Remélem, tudtam segíteni! Még sokat lehetne írni a témában, de így hirtelen ezek a gondolatok jutottak eszembe.

  5. Kedves Anni!

    Nagyon tetszik az írásod, köszönöm, hogy megosztottad velünk. Engem is nagyon régóta foglalkoztat, hogy elhagyjam a húsokat, halat, tojást és tejtermékeket. De nem igazán tudom hogyan kezdjem. Nagyon motiválóak a soraid. 🙂
    Gyerekek is vegán életmódot folytatnak? Hogyan fogadták? Nekem két kislányom van, a nagyobbik szívesen próbál ki új ízeket, de a kicsivel bajban vagyok. Hogyan tudnám őket erre ‘rávenni”? Iskolai menzát hogy oldod meg? Csomagolsz nekik? Válaszodat előre is köszönöm, Gabi

    • Szia Gabi!

      Örülök, hogy inspirálónak tartottad a bejegyzést. 🙂
      Itthon csak vegán ételeket főzök, nagyon ritkán van egy-egy kivétel, pl. ha pizzát rendelünk, jelenleg a környéken nincs vegán opcióra lehetőség. 🙁 Én mindenesetre csak növényi alapanyagból főzök.
      Ezáltal itt csak azt esznek, oviban-suliban pedig azt, amit mindenki más, ezt nem tudom megoldani. Mindenesetre azt gondolom, hogy már ez is nagy dolog, így is sokkal több zöldséget ismernek és esznek meg pl. mint mármelyik más kortársuk.
      Nálunk ez úgy zajlik, hogy azt eszik, amit mi is eszünk, magyarul nagy választási lehetőség nincs. 😉 De tényleg, ha nincs más az asztalon, csak növényi alapanyagból készült étel, egy idő után ők is hozzászoknak. Lehet, hogy vannak olyan dolgok, amivel nem barátkoznak meg, nyilván igyekszem a kedvükben járni és nem zöld salátát tálalni nekik (bár viccet félretéve, tök szeretik a zöld salátát „joghurtos” öntettel). Az egyetlen nehézség, hogy sok vegán étel túl alternatív nekik, amit viszont én szeretek, így vagy főzök külön magamnak, vagy megtanultam úgy ételt készíteni, hogy kis variálással az felnőtteké összetettebb legyen, mint a gyerekeké.
      Amit nagyon-nagyon tudok ajánlani: Nagy Zita Mit eszik a vega gyerek című szakácskönyve. Szerintem hiánypótló a témában, rengeteg hasznos ötletet, tanácsot tartalmaz. Ha azt megveszed, és abból főzöl, fél siker! 😀 Remélem, tudtam segíteni!

      • Szia Anni!

        Nagyon szépen köszönöm a gyors választ.
        Igazán megnyugtattál, így ahogy te csinálod sokkal gyakorlatiasabb és kivitelezhetőbb.
        Engem talán mindig is az tartott vissza az egésztől, hogy maximalistán mindenkit és minden étkezést meg akartam reformálni, és persze, hogy azt sem tudtam, hogy álljak neki.
        A könyvet, amit ajánlottál mindenképpen be fogom szerezni, és megismertetek a csajokkal sokkal több zöldséget 🙂

        • Nagyon örülök, hogy tudtam segíteni! Ezt a szemléletmódot Ella könyvei tükrözik leginkább, nagyon megnyugtató olvasgatni, ahogyan ő áll a kérdéshez (sajnos én ennél szélsőségesebb vagyok, de mindig próbálom figyelmeztetni magam, hogy ne vigyem túlzásba!). Nagyon ajánlom az ő könyveit, itthon már kettő is megjelent magyarul!

Hozzászólás a(z) Anni bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .