♥ Amikor iskolából hazafelé menet Nagymanó azt mondja a kocsiban: „Anya, nagy híreim vannak.” Én pedig megkérdezem, hogy mi az. A lelkes válasz: „Új betűt tanultunk, a hosszú ú-t!” 😀
♥ Amikor az esti mesében a főszereplő kislány etetős-pisilős babát kér szülinapjára, és Kismanó meglepődve kiált föl, hogy neki is van egy! Majd a mese után száguld, hogy megkeresse a babáját (Törpilla szobájából) és észreveszem, hogy megpuszilja, és azt mondja a babának: „Szeretlek, kicsi baba.” ♥
♥ Turmixot minden nap, mindenkinek! 🙂 Nem, a smoothie-kkal/turmixokkal szerintem nem lehet betelni, nálam már-már reggeli megszállottságig fajult a dolog. Gyerekek és Férj is nagyon értékelik, hogy egyre kifinomultabb és ínycsiklandóbb kreációkkal lepem meg őket. (Mint pl. ez a banános-matchás turmix!) Valamelyik nap Törpilla is nagy elégedetten hajtotta le a reggeli turmixát (egy kis stampós pohárba kapja mindig az adagját 😀 ).
♥ Hétfőn elkezdtük a bölcsit Törpillával. Az első nap nem sikerült valami fényesen, lelkesen ment a kis hátizsákjával, de a végére elkámpicsorodott és sírt, hogy haza akar menni. Annyira sajnáltam! Még akkor is, ha egyébként biztos vagyok benne, hogy szuper helye lesz a bölcsiben és tudom, hogy nagyon szeret majd oda járni.
Belebújt a nyakamba és azt ismételgette, hogy „Elmegy.” Milyen nehéz most az elválás, és 10-20 év távlatából talán már nem is emlékszem majd rá. Olyan jó, hogy itt lesznek a fényképek (és persze az írásaim!), hogy velük együtt felidézhessem majd ezeket az idilli napokat (Na, jó, nem mindig idilli, de az emlékek megszépülnek, nem igaz? Ezzel az erővel már megszépíthetjük őket a jelenben is, nem?!)
♥ A hét elkövetkezendő napjain folytatódott a beszoktatás, és egyre magabiztosabban vette már át a kis szandálját a segítségemmel, hogy utána a csoportszobához siessen, és várta, hogy bemehessen. Persze mikor a bemenetelre került a sor, minden alkalommal sarkon fordult, és úgy kellett betuszkolni, de utána azonnal játszani kezdett és szerencsére nem került sor sírásra. Pénteken már jó étvággyal el is fogyasztotta az ebédjét. Juhéjj! 😀
♥ Mikor Nagymanó hazajön a suliból, és azt mondja: „Kémikus leszek.” Majd kölcsönkér a konyhából kis edényeket és eszközöket, kimegy a kertbe különféle fűszernövényeket szedni, és nagy „kísérletezésbe” fog. Megfigyeli, hogyan oldódik a só a vízben, beledobálja a különféle növényeket és leszűri őket. Olajat tesz a vízbe és azt figyeljük (már együtt), hogy pontosan mi történik, és mesélek neki az olaj tulajdonságairól. Mosogatószert öntünk hozzá és figyeljük, mi történik, majd közösen megbeszéljük a látottakat – nekem pedig a gimis és általános iskolás kémia órák jutnak az eszembe, amiket nagyon szerettem, még akkor is, ha néha meggyűlt a bajom Mengyelejev periódusos rendszerével és az elsődleges/másodlagos kötésekkel. 😉
♥ Turbó 10. szülinapja!!! 13-án lett a mi csodálatos kutyusunk 10 éves, el sem hiszem! Turbó igazi családtag, s olyan sok szép közös emlék van már a hátunk mögött. Elképesztő, hogy már akkor az életünk része volt, mikor még csak kettecskén voltunk, azóta meg Törpilla (és a fiúk) nagy kedvence… Szülinapjára különféle kutyaeledelekből összeillesztett tortát kapott, de az ajándékok sem maradhattak el: egy új nyakörv, műcsont és két új dobálós/rágcsálós játék. 😀
♥ Zabpelyhes palacsinta juharsziruppal és áfonyával. Egyszerűen finom. Ha (amerikai) palacsintáról van szó, akkor én nem ejtek foglyokat. 😉
♥ Szombati piacozás Törpillával – az egyik árustól kapott ajándékba egy baba-édesburgonyát. Be is tette nagy boldogan a zsebébe ♥
♥ Első idei őszi futásom (azaz igazi őszi hangulatú futásom), ami nagyon jól esett. 😀 Főként, hogy ez a cuki Turbó várt rám otthon. 🙂 Imádom!
♥ Ma van a szüleim 40. házassági évfordulója!!!! Ez önmagában elég öröm egy egész napra. 🙂
♥ Ebből az alkalomból nyers áfonyás kesukrémes tortát készítettem nekik. ♥♥♥♥ Ezúton is negyvenszeres gratuláció nekik! 😀
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
