VasárnaPillanatok #165: Annyi öröm, hogy sorolni sem bírom!

2016. április 24.

vaspill165v2

♥ Örömmel tapasztalni, hogy Törpilla egyre több szót mondogat, és minden egyes alkalommal vigyorogva, büszkén tekint körbe, hogy jön-e a dicséret. 🙂 Zabálnivaló!

♥ Magamhoz térni a félmaratoni álmodozásból, és visszaidézni a verseny kemény és kevésbé kemény perceit a fotók nézegetésével. Bevallom őszintén, hogy mikor megláttam magam a fotón a Parlamenttel a háttérben, igazából akkor esett le, hogy hol is futottunk. Esküszöm, nekem szinte semmi nem jött át a mi szép Budapestünkből! Szerintem jobban memorizáltam az iramfutók ruházatát és hátát, mint magát az útvonalat. 🙂 Talán majd legközelebb! 😉

♥ Elmerülni a kertben növő utolsó, kései tulipánjaim szépségében – egyben ezek a kedvenceim. Különlegesek, kifinomultak, bájosak – nem lehet velük betelni!

♥ Sült hasábpasztinák ketchupba mártogatva (Törpilla is díjazta ezt a fogást!).

♥ Turbó örömteli pofája, ahogyan új játékát rágcsálja, melyet Törpillával együtt vettünk neki az állatkereskedésben. Szerintem Törpilla legalább annyira lelkes volt, mint a kutya! 😀

♥ Fodros kel chips rozmaringos édesburgonyakrémmel tálalva. Azon melegében felfaltam az egész tepsi chipset, teljesen oda voltam érte!

♥ Amíg Férj külföldön volt, itt volt velünk anyukám és Férj tesója is, melynek a gyerekek felettébb örültek (bevallom, hogy én is!). Rettenetesen hálás tudok lenni minden segítségért a három gyerek mellett – igazából ez az, ami – többek között – megőrzi az ép elmémet 😉

♥ Bár elromlott a mosógép, a szerelő gyorsan megjavította – ez óriási segítség volt, mert két adag ruha és egy adag pelus várta, hogy bekerülhessenek a mosásba…

♥ Fantasztikusan verőfényes időjárás, ami már-már a nyár eljövetelével kecsegtetett.

♥ Ezt követően elképesztően rossz időjárás, mely figyelmeztetett arra, hogy a nyár még nincs itt, viszont: a borzalmasan szomjas kert végre fellélegezhetett (locsolunk már egy ideje, de az eső az igazi!). És élvezkedve aludtam el a kopogó eső hangját hallgatva!

♥ Nagymanóval gazdaboltba menni és “bevásárolni”. Vettünk csomó magot, földhőmérőt, kesztyűket és még ki tudja mit… Mind a ketten nagyon élveztük. 🙂 Azt szeretem Nagymanóban, hogy legalább annyira érdekli a kertészkedés, mint engem, és folyamatosan kérdez, folyamatosan rácsodálkozik a világ apró dolgaira. Mint például, hogy lehet kapni gömbölyű répa vetőmagját is (vettünk!), vagy hogy a gazdaboltban mini traktorok is vannak.

♥ Számba venni a sok-sok magot Kismanóval, akit megkértem, hogy a képek alapján próbálja meg beazonosítani, hogy melyik mag milyen növényhez tartozik. Amikor meglátta a sárga cukkini tasakját, és azt mondta, hogy “banán”, akkor nehezen tudtam megállni, hogy ne kacagjak föl! Olyan aranyos! 🙂

♥ Elültetni a karalábé palántákat, elvetni a répát, újabb adag tépősalátát, és azt tervezgetni, hogy hova a fenébe fog kerülni majd a cékla, rukkola, hagyma és még sok más, amivel kissé le vagyok maradva…

♥ Tahinis öntettel tálalt brokkoli és kelbimbó kuszkusszal, pirított kesudióval. Nagyon finom kis ebéd volt!

♥ Elkészítettem életem első (ne nevess ki!) borsólevesét, és elképedtünk rajta, hogy milyen finom lett! (Jó minőségű mirelit borsóból készült.)

♥ Találkozni volt főnöknőmmel/kolléganőmmel és két kislányával. Igazán jó volt látni őket, és nagyon-nagyon örültem a tőlük kapott horgolt baglyocskáknak! (Hú, nincs róluk fotó, de ígérem jövő héten nem marad el!)

♥ Férjjel és Törpillával nyitásra megérkezni az egyik bevásárlóközpontba, hogy minél előbb túlessünk a sok intéznivalón. Sikerült is vennem magamnak kényelmes, futkározós utcai cipőt, amit igazából egy éve (!) tervezek, hogy veszek.

♥ Az utcán virágzó díszcseresznyénk, mely valamilyen okból fogva fehér, és csak pár ága rózsaszín, azok az ágak viszont olyanok, mintha direkt igyekeznének, hogy lepipálják a szimpla, fehér társaikat.

ui.: Iszonyú régen nem fordult elő, hogy ilyen keveset írjak a blogra, rosszul is érzem magam emiatt. Mostanság olyan szintű időzavarban szenvedek, hogy egyetlen szabad percem sincs – gyakorlatilag az írást csak az alvás kárára tudnám beiktatni a hétköznapokba. Ez viszont aláaknázná egyik legfontosabb boldogságtervemet, mely szerint “Feküdj le időben!”. Talán egyszer majd írok arról is, hogy ez a nagy időzavar minek köszönhető, de most legyen egyelőre elég annyi, hogy gyökeres változások történnek mostanság az életemben (jó irányba!), ami viszont elég sok plusz energiát és időt igényel a részemről. 🙂

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

Oszd meg Te is a boldogságot!

    2 hozzászólás

    1. Szia Anni!
      Mindig olvasom ezt a rovatodat és annyira feltölt mások boldogságáról olvasni. 🙂 A vége nagyon titokzatosra sikerült, kíváncsivá tettél.
      További szép hetet!
      Honey*

      • Szia! Örülök, hogy tetszik a rovat! 🙂 Mesélek én majd erről a változásról hamarosan, csak még nekem is új egy picit a helyzet – de ne gondolj semmi eget rengetőre! 😉 Szép napot Neked!

    Hozzászólok

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

    *

    Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információk...

    Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

    Bezár