Az altatás mindig is az egyik legvitatottabb témák közé tartozott a szülők körében, és mindenkinek megvan a határozott elképzelése arról, hogy miként is a legjobb/leghatékonyabb elaltatni egy kisbabát/gyereket. (Sokaknak már a szülővé válás előtt!)
Én nem is mennék bele a részletekbe, mert nem szeretnék parázs vitát szítani – bőven eleget találsz ilyen témában a neten különféle fórumokon (na, ezeket a helyeket kerülöm én nagy ívben!). Ez a bejegyzés nem erről szól.
Hanem egy rövid kis videót akarok a figyelmedbe ajánlani, mely görbe tükröt tart eléd arról a pár éves időszakról, amikor mindent bevetsz, csak hogy végre legyen már egy kis nyugalmad. 😉
A „recsegő padló szindróma” nálunk is játszik, már kívülről tudom, hogy hova nem szabad lépnem. És még azt is tudom, hogyan lépjek, hogy kevésbé ropogjanak az izületeim (térd, boka, lábfej), mert az is nagyon hangos tud ám lenni. 😀
A „megpróbálok lemászni hangtalanul az ágyról” ugyancsak elég nehéz, mert amióta új matracunk van, kegyetlenül nyikorog, főként a matrac szélén. Így pont akkor nyikordul egy óriásit, mikor le akarom vetni magam a földre.
Azon kívül, hogy természetesen mindegyik gyereknél próbálkoztunk (több-kevesebb sikerrel) egy csomó alvástréninggel, jól bevált a „magamra veszem a hordozóban és fel-alá járkálok a nappaliban” koreográfia. Törpilla ha így elaludt, simán levettem róla a csatos hordozót, majd beraktam az ágyba. Ezután legtöbbször jóízűen aludt is tovább.
Mindegyik gyereknél volt olyan időszak, hogy muszáj volt folyamatosan sétálgatnunk, amíg teljesen el nem aludt (értsd teljesen, különben azonnal sírni kezdett, mikor matracot ért a hasa!).
Van még a kaliberekkel kényelmesebb „ágy mellett fekszem és fogom a kezed” stratégia, ami akkor kezd izgalmassá válni, mikor ki akarod húzni a kezed a gyerek markából, és egyik ujját fejted le a másik után, miközben azon imádkozol, hogy fel ne ébredjen… 🙂
Érdekes módon egytlen gyerekünket sem sikerült arra „megtanítanunk”, hogy egyszerűen csak az ölünkben elaludjon a karosszékben. Az túl egyszerű lett volna. 😀
A legújabb őrület pedig a „babakocsiban elaltatás majd ágyba emelés” taktika, mely csodálatosan működik Törpillánál. A probléma csak, hogy egy időben nem volt hajlandó már máshol elaludni, csak ott…
Azt hiszem szegény Tracy Hogg (Suttogó) és Gina Ford (Angliában jól ismert tanácsadó) sikítófrászt kapnának, ha meglátnák ilyen jellegű tevékenykedésemet!
Azért nem panaszkodom, mert mindhárom gyereknél volt elég sok olyan periódus, mikor maguktól aludtak el (bár itt a hangsúly a perióduson van).
Az alábbi videón azt hiszem minden kisgyerekes szülő jót vidul – és talán számos helyzettel Te magad is azonosulni tudsz majd. 🙂
Fotó forrása: blogs.babycenter.com
“Ezek a legtutibb gyermekaltatási módszerek ;-)” - 3 hozzászólás
Hozzászólás a(z) Anni bejegyzéshez Válasz megszakítása
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Jó kis videó 🙂
Mi még csak 2 hónapja gyakoroljuk a szülői tevtkenységet, és a még nem sikerült mindig ugyanazzal a módszerrel elaltatni a kislányunkat. Nappali alvásoknál hol a vállon cipelés jó, amikor már csak pislog, hol teljes elalvásig, hol ringatás, este csak mellen, de már 2 alkalommal egyedül is elaludt. 🙂 Szóval fő a változatosság 🙂
Akkor tényleg még az elején vagytok! 🙂 Az a szabály, hogy miután valami rutin végre kialakul, tuti hogy megint változnak a dolgok 😉 Sokszor előfordult velünk is a cicin elalvás, de egy idő után próbáltam én is csak estére limitálni a dolgot. Persze kivételek azért voltak 😉
Akkorát röhögtem magamban tegnap, mikor épp Törpillát altattam, és felébredt arra, hogy a gyomrom hangosan korogni kezdett… Vannak dolgok, amiket már tényleg nem tudok befolyásolni!
Jajj, ez nagyon vicces volt, a ninja tetszett a legjobban, 2 in 1, ugyanis közben edzésben vagyunk, hurrááá!