001 collage (1)

Ez a hét szinte teljes mértékben Tökmag körül forgott, aki elérkezett élete első nagy mérföldkövéhez: egyéves lett, és mostantól kezdve (a blog oldalain) Törpillává avanzsált. 😉

♥ Törpillát fotózni egész nap, egész héten. Igazi gyönyörűséges fotókat készítettem róla a szobájában, hiszen tökéletesek voltak a fények, és a kisleány is csodás modellnek bizonyult (bár azt meg kell hagyni, hogy egy évvel ezelőtt jobban hagyta, hogy kattogtassak 😉 )

♥ Elmerülni az egy évvel ezelőtt történt csodálatos emlékek kavalkádjában. Mikor mentünk a kórházba, mikor született, mikor jöttünk haza a kórházból… a sok-sok óriási öröm és izgalom, amitől szinte mozzanatszerűen emlékszik még az ember a történésekre. (Mindig attól tartok, hogy az emlékek az idő múlásával egyre halványabbak és halványabbak lesznek, de ez biztos, hogy így is van, hiszen már Nagymanó születésével kapcsolatban nem élnek bennem ennyire élénken az emléktöredékek.)

♥ Törpillát köszönteni a „kis családdal” – ez a kis ünneplés nagyon bensőséges és gyors volt, mert Férj sietett dolgozni, de utána mi még a három gyerekkel hosszan eljátszottunk.

♥ „Bejelentkezni” az oviban, találkozni az óvónénikkel, akik egytől egyig szeretettel várják vissza a fiúkat szeptember elsején. Jó volt őket újra látni, és tapasztalni, hogy az oviban nem változott semmi egy nyár alatt – mindenki ugyanolyan kedves és mosolygós, mint azelőtt 🙂

♥ Barátnőm (Törpilla keresztanyukája) látogatása kislányával – végre tudtunk kicsit beszélgetni és babázni együtt! 😀

♥ Készülni a „nagy családi” ünneplésre. Törpilla tiszteletére lányos dekorációt is vettem, így most (végre?!) rózsaszín díszekkel és lufikkal aggattuk tele a nappalit.

♥ Almás muffint és csokis-habos szülinapi tortát sütni a vendégseregnek, Törpilla pedig almás-fahéjas tejbegrízből készült kis szív alakú pudingféleséget kapott, amibe természetesen került egy szál gyertya is. 🙂

♥ Ásványkiállításra- és börzére menni a Vasúttörténeti Parkba, ahol nem mellesleg a gyerekekkel NOHAB mozdonyt is vezettünk (ez főként Férjnek volt nagy élmény) és megcsodáltuk az Orient Expressz vagonjait (ez pedig nekem, mint Poirot-rajongónak volt nagy csemege, bár már egyszer volt szerencsém hozzá).

♥ Az ásványkiállításon Nagymanóval sétálgatni és szebbnél szebb köveket nézegetni. Természetesen nem mentünk haza üres kézzel – a gyerekek sikeresen találtak „kincseket” a kincsvadászó-aranymosó játékban, és bevásároltunk olcsóbb, de annál szebb kövekből Nagymanó gyűjteménye számára.

♥ Megkapni nagyobbik fiamtól életem első „vásárolt” ajándékát – ugyanis hozta magával a kis pénztárcáját, és kerek 300 forintért rózsakvarc medált kaptam tőle. Mondanom sem kell, hogy majd’ elsírtam magam az örömtől, mikor pontosan tudtam, hogy azért jöttünk, hogy saját magának vegyen egy-két szép ásványt. Ennek a fiúnak a szíve a legtisztább és legnemesebb aranyból van!

♥ Végre lefutni a 10 km-t, mert mégiscsak futóversenyre készülök, vagy mi… Bevallom töredelmesen, hogy utána teljesen kipurcantam. De megcsináltam!

♥ Százszor hálát adni azért, hogy ilyen fantasztikus kis családunk van (és néha már-már megrettenni a túlzott boldogságtól?!).

♥ Még sok-sok örömben részesülni, amit most nem részletezhetek, mert nagyon fáradt vagyok. 🙂

Neked mi tette boldoggá a hetedet?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .