♥ 6 km-t futni babakocsival (és anélkül). Öröm ez, hiszen az utóbbi időben ez a leghosszabb távom (ugyanakkor mindig keserűen pillantok rá az órámra, és elégedetlenkedem a tempón és a pulzuson…). Sajnos fényévekre vagyok a két évvel ezelőtti kondimtól, ami roppantul zavar – tempóval még bírnám, de akkor a pulzusom az égben, a bokám pedig nem örül neki… Reménykedem, hogy erősödöm és mindez változni fog!
♥ Egy kedves barátnőmmel beneveztem életem első igazi futóversenyére, a Budapest Night Run-ra. 😀 Igaz, hogy a legrövidebb távra (6,5 km, el sem hiszem!), amit pár éve röhögve teljesítettem volna, de most ezt is bőven elégnek éreztem. Kezdésnek nem lesz rossz ez a nyúlfarknyi táv, és szerintem élménynek sem lesz utolsó! 🙂
♥ Férjet szülinapja reggelén a gyerekekkel zenével köszönteni, majd átadni az ajándékainkat, melyeknek kivétel nélkül nagyon örült. Saját tervezésű Edda póló Nagymanó rajzával, és pici modellfigurák a terepasztalára. ♥
♥ Tökmag 10 hónapos lett – végre stabilan ül, bár még mindig próbáljuk minél többet hasra tenni, ugyanis egyedül még nem tud felülni, és így legalább ösztönzően hatunk a mozgásfejlődésére. A kúszás viszont már villám sebességgel megy! 😀
♥ Egyik nap sikerült vagy három órát olvasnom (a házimunka rovására…), amiért volt is bűntudatom, de némileg enyhítette a negatív érzéseket, hogy gyerekekkel kapcsolatos könyv volt terítéken, amiről majd a jövőben szeretnék is majd valamikor beszámolni. Érdekes gondolatok fogalmazódtak meg bennem Gary Chapman „A szeretet 5 nyelve – gyermekekre hangolva” c. könyvét olvasva. Jó!
♥ Levendulás mézzel ízesített tejeskávét kortyolgatni. Mennyei! Közben azon filozofálni, hogy mi is készüljön a levendulámból.
♥ Hétvégén Férj cégének családi sport napján mindhárom gyerekkel részt venni. Igaz, hogy a foci és a pingpong engem egyáltalán nem tud lekötni, a medence vize pedig nagyon hidegnek bizonyult, viszont kedvet kaptam Nagymanótól, aki nagybátyja teniszütőjével próbálkozott.
Kb. másfél órát ütögettem a labdát a falnál, és alig tudtam abbahagyni, annyira élveztem. Gyerekkorom óta nem volt a kezemben ütő (akkor egy ideig tanultam teniszezni) – érdekes módon jó része visszajött a tudásnak – persze még így is rohannom kellett a saját labdáimért. 😉 Ennek folyományaként másnap alig bírtam menni és a karomat fölemelni. Nem győztem röhögni, hogy milyen jól helyben hagytam saját magam. 😀
♥ Figyelni, hogy Kismanó milyen ügyesen focizik. Elképesztő tehetséggel rúgja a labdát, és rajong a fociért. A mellékelt fotón épp a focizó felnőtteket leste a pálya széléről.
♥ Bepótolni Tökmag naplójának írását – sokszor csak napokkal később tudom megírni a történteket, ami roppantul bosszant, de képtelen vagyok rá esténként, annyira fáradt vagyok, mire oda jutnék.
♥ Anyukáméknál finom bacon-ös sült pálcikákat, szendvicset, vaníliás pohárkrémet falatozni (Férj szülinapja alkalmából), és a gyerekekkel kicsit játszani. Rég nem voltam szüleimnél, így jól esett ez a kis látogatás!
♥ Non-stop zabálni a kisbaba lábacskáját, husi combocskáit, selymes hajacskáját babrálni – ahhh, nem tudok betelni vele! ♥
Neked mi tette boldoggá a hetedet?
“VasárnaPillanatok #123: Hétköznapi örömök” - 2 hozzászólás
Vélemény, hozzászólás?
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Az Egymásra hangolva is jó, ha van időd, azt is érdemes 🙂
Igen, olvastam már, tetszett! 🙂